Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

143. Évzáró

Június 15. (szerda)
Reggel csak az járt a fejemben, hogy ebben a tanévben utoljára kelt fel Shakira (mondjuk megeshet, hogy az egész életemben utoljára, mert hogy a Waka Waka-t átállítom, az biztos). Úgyhogy kinyomtam, megigazítottam az ágyam, felvettem a tegnap előkészített ünneplőm, kifésültem a hajam, arcot és fogat mostam, felvettem a fekete topánkám és a vászontáskám, majd Napsugárral elindultunk a suli felé.
De csak felé, mivel nem a Szent Ferencbe, hanem a Hajós (Alfréd) gimibe mentünk.
Még soha nem voltam ott, de egyből megállapítottam, hogy a mi sulink szebb.
Az osztályunk már valami padokon ücsörgött az épület aulájában (gondolom, így hallgatjuk végig az évzárót is), úgyhogy megkértem őket, hogy csússzanak arrébb, majd leültem én is.
Nyolc körül már mindenki megérkezett, úgyhogy lekapcsolódtak felettünk a lámpák, csak az igazgatónő volt megvilágítva, aki kapott egy mikrofont, majd elkezdett beszélni. Esküszöm, ez rosszabb, mint Niki és Kitti folyamatos pletyizése az öltözőben.
- ... és ezennel az idei tanévet lezárom! - mondta ki, mire az összes diák éljenezni, visítozni, tapsolni, fütyülni és ugrálni kezdett. Bezzeg, amikor a tanévet megnyitja, síri csönd van. Mondjuk, ez nem meglepő. :)
A hosszú beszéd után Pásztor vezetésével felmentünk a nekünk kijelölt terembe, ahol helyet foglaltunk, végighallgattunk egy újabb (igaz, rövidebb) beszédet az ofőtől, majd elkezdte kiosztani a biziket.
- Székely Levendula! - hangzott el az én nevem. Nem nagyon izgultam, pontosan tudtam, hogy mi lesz a bizonyítványomban, úgyhogy nyugodtan kimentem a tanári asztalhoz - Kitűnő, gratulálok - nyújtotta a bizit. Hogy miiii? Én úgy tudtam, Hajdú nem adta meg az ötöst! De nem baj, így is jó. :)
Bizonyítványosztás után átmentünk az osztállyal fagyizni (osztálypénzből).
- Hány gombócot kérhetünk? - kérdezte Lili.
- Kettőt - felelte Pásztor.
- Az gáz - mondta Ricsi - Rá lehet fizetni?
- Miért, van pénzed? Adjál már nekem is - röhögött Andris.
- Ja, nem, csak reménykedtem, hogy a tanárnő felajánlja, hogy fizeti helyettem - vigyorgott Ricsi. Annyira tipikus. :)
Amikor az előttünk állók kifizették a fagyit és elmentek, Pásztor beszélt egy pár szót az eladóval, majd sorbaálltunk és "rendeltünk".
- Egy barackos és egy mogyorós fagyit kérek - mondtam. Ősi trükk, hogy amelyiket jobban szeretem, azt mondom először, hogy alulra rakják és annak az íze maradjon a végén a számban.
Fagyizás közben Sacinak leesett a fagyijának a felső gombóca, úgyhogy ő "kárpótlásként" kapott Ricsiéből.
- Kellemes nyarat mindenkinek, sziasztok! - intettem a többieknek, majd Sacival együtt hazamentünk.
Délután feltettem instasztoriba egy pár képet a fagyizásról és a bizimről, amiket közben készítettem, majd nem sokkal később megérkezett az első privát hozzászólásom:
"Szép nyarat, Szöszi" <3

Mai nap - 5/5***: rengeteg dolog történt az elmúlt évben. Fura belegondolni, hogy év elején még csak egy kíváncsi kilencedikes voltam, aki beleszeretett egy fiúba, mostanra pedig már mennyi minden megváltozott, de azt hiszem, jó irányba, szóval nem bánom. A naplóm nemsokára betelik, de nem baj, Sacival a múltkor vettünk már nekem egy újat, amit a tizedik osztály leírásához tartogattam, úgyhogy ezt már le is zárom egy szóval:

CASSO <3