118. Utolsó

3.8K 242 28
                                    

Március 25. (péntek)
Az utolsó utazás nélküli napot sikerült délben kezdeni. Jó, bevallom, talán nem kellett volna beleadnom a derekam a hajnali fél négyig tartó filmnézésbe.
A végén már olyan fáradt voltam, hogy alig maradt meg valami abból, ami hajnali egy után történt. Ha jól emlékszem, a fotelben aludtam el, de most mégis az ágyban keltem.
- Te hoztál át? - kérdeztem Cassotól félálomban.
- Aha.
Ahhw. :)
Fél egy körül jutottunk el az ebédlő ajtajáig, ahol persze már az ebédre volt megterítve, amit nekünk Cassoék nagybátyja befizetett, de eddig egyszer sem éltünk vele, mivel a tíz körüli reggeli és a mindenféle finomságok miatt egyszer sem voltunk éhesek.
- Menjünk ebédelni - röhögött fel Ricsi, majd beléptünk az ebédlőbe.
Miután kiszedtem magamnak az ebédemet (sült hús, meggyes mártás és krumplipüré, nyami), leültem Cassohoz és Ricsihez.
Az asztalon fehér terítő volt, amit annak rendje és módja szerint le is csöpögtettem a meggymártásommal.
- Hoppá... - húztam el a szám, majd gondoltam egy nagyot és a foltra raktam a szalvétatartót, ami így eltakarta azt. Probléma megoldva. :)
Ebéd után kicsit pihengettünk a szobában, mivel mindannyian jóllaktunk.
Én írtam a naplóm, Ricsi és Casso pedig nyomkodtak.
- Amúgy... - nézett fel a telefonból Casso - ...mit akarunk csinálni így az utsó normális napon?
- Hát, ne hagyjuk ki a fürdést, mint tegnap. Egyébként megnézhetjük a honlapon, van-e valami extra dolog - tanácsoltam, mire hárman, egyszerre kezdtünk el keresni. Én elégge lemaradtam, mert nekem nem volt a kezemben eleve a telefon.
- Lesz valami zenés akármi ma este - ráncolta össze a szemöldökét Ricsi - Kilenctől tizenegyig az élmenyfürdőben - olvasta tovább.
Elhatároztuk, hogy megyünk. A maradék pár órában beszélgettünk egy kicsit, pihiztünk, meg ilyesmik.
- Casso, kinyírlak - néztem fel a telefonomból. Casso feltett Snapchat storyba egy 16 másodperces videót tegnap, ahogy Ricsivel futkározunk kezemben a telefonjával.
- Most miérttt? - kérdezte egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Ezért - mutattam neki a telefonom - Na, megyek is pakolni, levezetem a belém szorult ideget - sóhajtottam. Nem tudom, ez egy tízes skálán mennyire volt értelmetlen, de mindegy.
Mire végeztem a pakolással, már öltöztem is át fürdőruhába, ugyanis az óra 20:32 percet mutatott.
Az új fürdőruhámra (tök jóóó) felhúztam a köntösöm, a lábamra a papucsomat vettem, megfogtam a törölközőm, majd a fiúk után siettem, akik már a folyosón vártak engem.
Az élményfürdőben már sokan voltak, de nem volt semmi extra, mert nyilván a "buli" kilenckor indul be, úgyhogy mi is bementünk lazán a medencébe.
20:59-kor a hangszórókból valaki elkezdett visszaszámolni, mi, a tömeg  pedig csatlakoztunk hozzá.
- ... három, kettő, EGY! - üvöltöttük, mire megszólalt valami harang szerűség és az Ain't Nobody (vadonatúj szám). A teremben váltakozó színű lámpák kapcsolódtak be, a medence alatti fényeket, az összes jacuzzit, pezsgőfürdőt, nyakzuhanyt és vízernyőt bekapcsolták. Az emberek a refrént együtt énekelték, így a hangszórókból alig hallatszódott az. A plafonról valami vízpárát kezdtek fújni, amit a fények megvilágítottak, így olyan volt, mint ha színes lenne. A hangulat leírhatatlanul fantasztikus volt. Minden egyes percet élveztem. :)
- Szar a zene - közölte Casso.
Nem iiis. :)
- Ja - értett egyet Ricsi - Lehet számot kérni?
- Nem tudom, nézd meg - vontam vállat.
Úgy tűnik, Ricsi sikerrel járt, ugyanis nem sokkal később felcsendült valami metál zene.
Oké, a felcsendülni szó talán nem túl megfelelő ide. :)
A tömeg nagy része nem igazán élvezte azt a pár percet, úgyhogy megkönnyebbülten sóhajtottak fel, amikor a szán befejeztével Ariana Grande hangja szólalt meg.
- Áh! - lepődtem meg, amikor alattam beindult valami pezsgőfürdő, engem pedig kidobott a medence széléhez. Casso és Ricsi jót röhögtek rajtam, majd végignézték, ahogy odaúszok hozzájuk kerülve az ilyesmi "vízi vulkán"-okat. Néha utálom, hogy ilyen vékony vagyok, de bármennyit eszek, alig hízom valamit!
Tizenegykor leállt minden. Amíg az emberek kimentek, végighallgattunk még pár számot.
Ricsi egészen a szobáig énekelgetett (amúgy jó hangja van, most hallom először), így nekem is beleültetve minden zenét a fülembe. Remek.

Mai nap - 5/5: utolsó nap, ha úgy nézzük. Holnap fél háromkor indul a vonat haza, amit nem kéne lekésni, úgyhogy reggel felkelünk, elintézzük a szobás dolgokat, kimegyünk a vasútállomásra, és utána haza. Olyan gyorsan elment ez a hét, pedig tök jó volt.
************************************
Sziasztok!
Ez egy viszonylag rövidebb rész lett 720 szóval (az előzők mind leelőzték az 1500-at is). A következő hosszát és közzétételét nem tudom még előre, igyekszem!

Addig is puszi mindenkinek!

Kiki

Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."Where stories live. Discover now