101. Gesztenye

4.1K 224 13
                                    

Március 3. (csütörtök)
- Jó reggelt - rontott be Napsugár a szobámba, majd az ágyamra dobta az új nadrágom és a levendulalila, derékig érő, szűk felsőm - Tíz perc múlva várlak lent a konyhában.
Félálomban voltam még, ennyi idő alatt nem tudtam felfogni, mi történik körülöttem, úgyhogy szép, lassan felvettem az ágyamon heverő darabokat.
- Hé! - esett le, hogy nekem most Napsugár konkrétan megmondta, mit vegyek fel. Chhh.
Végül a nővérem megnyugtatott, hogy nagyon jól nézek ki. Egyébként nekem is egész tetszett. :)
A suli előtti társaság nem zajongott annyira, mint szoktak, hanem Lacit hallgatták.
- Sziasztok - köszöntem halkan - Mi folyik itt? - kérdeztem Cassotól.
- Lacit elvileg felhorzsolta a térdét a tegnapi focimeccsén - röhögött fel halkan - Mindenkit érdekel, szóval most meséli.
Egy lehelletnyi iróniát érzékeltem a szavaiban, azt hiszem. :)
- Jézusom - forgattam a szemem nevetve.
Laci közben lassan befejezte a monológját.
- Itt van a sebhelyem - mutatott a térdén lévő horzsolásra - De Ricsit még így is lenyomom - legyintett.
- Hé! - hördült fel Ricsi.
És akkor elkezdődött egy kisebb vita, hogy Laci lehorzsolt térddel le tudja-e verni Ricsit fociban (ami amúgy egy csapatjáték, de ez nem igazán érdekelte őket), szóval végül abban maradtak, hogy suli után a pár utcával odébb lévő focipályán összemérik tudásukat.
- Kell egy bíró - állapította meg Ricsi.
- Ja - bólintott Laci.
- Legyen Roli - mutatott az ikrére Ricsi.
- Biztos, hogy nem, a tesód.
Így jöttem szóba nemsokára én. Mint bíró. Köztudottan egy labdát sem tudok elrúgni rendesen. No comment.
Ebédszünetben a műanyag tálcámmal és az undorító menzás kajával a kezemben (tojásleves és rántott gombafej tartármártással... de ezt is csak leolvastam a táblázatról, amúgy nem jöttem volna rá) helyet kerestem. Casso mellett volt hely.
- Szia, leülhetek? - torpantam meg mellette.
- Nyugodtan - bólintott Casso, miközben az Instáját görgette.
- Ezek szerint nem a legjobb a kaja - foglaltam helyet nevetve.
- Mikor az? - kérdezett vissza Casso, miközben a zsebébe süllyesztette a telefonját.
- Jogos. Ez mi? - böktem a kanalammal a tojáslevesben úszó akármire.
- Passz, szerintem tojás.
- De ha tojás, hol a sárgája? - értetlenkedtem.
- Honnan tudjam?
- Igaz. Egyébkééént - böktem meg a karját, mire halványan mosolyogva felém nézett - Egy pár mondatban el tudod magyarázni a foci szabályait? - kérdeztem, mire Casso felröhögött, majd lassan elmagyarázta a lényeget, például, hogy mi az a tizenhatos vonal, meg ilyesmik.
- Kábé ennyi - fejezte be a magyarázást, mire csak pislogni tudtam - Na jó, mennyit jegyeztél meg ebből az egészből?
Igazából kábé semmit, pedig esküszöm figyeltem.
Órák után a szekrényemben pakolásztam, amikor az ölembe hullott egy szórólap.

"Legyél te is Avril Lavigne nőnap alkalmából március 8-án 16:00-tól! Csajos buli, bátraknak karaoke-val! Megjelenés csak lányoknak, beöltözve."

Avril Lavigne buli nőnap alkalmából. Napsugár már mesélt róla, hogy minden évben nőnapon van ilyen, és mindig más női híresség/karakter. Idén Avril van.
Azt hiszem, tavaly Lara Croft volt, ami miatt jónéhány fiú gyülekezett a suli előtt, hátha látnak egy-egy élethűbb "példányt".
No comment.
- Leni, jössz már? - hallottam meg Andris hangját órák után. Ezek szerint a fiúk egészen eddig rám vártak.
- Persze! - szaladtam ki a suli elé a srácokhoz (plusz Saci és Kitti). - Induljatok nyugodtan, én felhívom Anyut.
Gyorsan elmondtam Anyának, hogy később jövök, ő elmesélte nekem, hogy Juditnak fog órát tartani (Judit egy tanítványa, önző, makacs és hisztis, nehéz vele bírni, Anya megtalálta benne a kihívást :D viszont tényleg fárasztó), és nagyjából ennyiben maradtunk.
Átsétáltunk a focipályára, ami üres volt, mint mindig. Van egy másik a sportcsarnoknál, ami sokkal nagyobb és rendezettebb - rendszerint oda járnak a gyerekek, itt kábé sosincs senki, vagyis csak ritkán, főleg ebben az időzónában. A kapuk hálói itt-ott lyukasak, a pálya szélén elhelyezkedő pad tele van firkálva nem túl szép szavakkal és mintákkal, de nekünk ez pont jó volt, tökéletesen mindegy volt, hogy milyen a pad vagy a háló.
- Ricsi, jössz? - kérdezte Laci, mire az említett feltápászkodott és beállt a kapuba. A "megállapodás" szerint tizenöt percig rúgnak büntetőket, vagy mit (ennyit arról, hogy bíró vagyok), és akinek több gólja van, az nyer.
- Most mi történik? - súgtam a mellettem ülő Casso fülébe, aki először csak elröhögte magát, majd rámnézett, és engem utánozva, szórakozottan "visszasúgott".
- Most Ricsi rúgott egy gólt.
- Biztos, én nem láttam - vontam vállat, mire Casso röhögve elmagyarázta, hogy az pontosan miért volt gól. Én és a foci... két külön faj.
- Húúú, ez milyen illat? - huppant le mellém Saci, miközben nagyot szippantott a levegőből. Igaza volt, tényleg valami nagyon kellemes szag terjengett a levegőben.
- Sült gesztenye - biccentett Casso a hátunk mögé, mire a legjobb barátnőm azonnal belelkesedett.
- Leni, veszünk sült gesztit? - csillant fel a szeme.
Meg sem várta a válaszomat, csak szimplán felrángatott a padról egészen az árusig.
Egy idős bácsi volt egy szétszerelhetős standnál. "Gyuri bácsi gesztenyéje" - ez volt kiírva nagy betűkkel.
- Jó napot! Két közepes csomagot kérnénk - mondta Saci (ezek szerint) Gyuri bácsinak, aki mosolyogva kiszedte a kért adagot a fémtartóból, majd miután megmondta az árat, a kezünkbe adta a gesztenyét, mi pedig kifizettük azt. Közben Saci bocsánatot kért, amiért elráncigált Cassotól, de nem tudott ellenállni. :)
- Ők az osztálytársaitok? - mutatott a fiúkra.
- Igen - bólintottunk.
- A lány is?
- Kitti is.
- Szabad tudnom, melyik iskolába jártok? - érdeklődött.
- A Szent Ferencbe - feleltem mosolyogva.
- Az a művészetes, igaz? - ráncolta össze a szemöldökét, mire mindketten bólintottunk - Ki az osztályfőnökötök?
Meglepett a kérdése, de úgy voltam vele, hogy biztos ismer egy csomó tanárt, jártak oda gyerekei, vagy fogalmam sincs, de válaszoltam.
- Pásztor Gabriella tanárnő.
Gyuri bácsi felnevetett.
- Kicsi a világ - mosolygott magában ősz bajsza alatt - Ő a lányom.
Tényleg kicsi a világ. :)
Egy kicsit még beszélgettünk, aztán visszamentünk a többiekhez.
- Hogy sikerült a meccs? - ültem le Casso mellé.
- Döntetlen.
- Aha. Kérsz? - nyújtottam felé az imént vásárolt finomságot, amiből vett is egyet.
A következő pillanatban Laci és Andris is leült hozzánk.
- Hallooood, Leni, te mit eszel? - kérdezte Laci.
- Gesztenye. Kértek?
- Aha - bólintott Andris, majd kivett ő is egy keveset a zacskóból - Nem rossz.
- Ott vettem - mutattam a stand felé.
- Gyuri bácsinál? - röhögött fel Laci.
- Igen - bólintottam - Pásztor apja.
Nevetve Andris és a hozzá csatlakozó Laci felé néztem, akik erre azonnal megindultak, és vettek vagy tizenöt zacskónyi gesztenyét.
Közben észrevettem Kittit, aki éppen SMS-ezett valakivel. Természetesen, miután mellé ült Ricsi, azonnal elrakta a telefont. Nem, kicsit sem gyanús. Egyáltalán nem.
Ezután Laci elkezdte tanítani Sacit fociból, Ricsi és Kitti beszélgettek, Andris Gyuri bácsi gesztenyéjét ette, Casso és én pedig néztük a többieket, beszélgettünk és nevettünk.
Vagyis inkább ő röhögött a sötétségemen a fociból, de mindegy. :)
Lassan elindultunk haza mindannyian. Otthon elmeséltem mindent Napsugárnak, majd rajzolgattam egy kicsit.

Mai nap - 5/5: jó volt. :)

Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."Where stories live. Discover now