109. Pakolás

3.9K 231 18
                                    

Március 16. (szerda)
Az elmúlt két nap egyszerűen közösségszaggató volt. Ricsi és Kitti egész nap látvanyosan kerülték egymást, ami rányomta bélyegét a mi hangulatunkra is.
Azóta Kitti folyamatosan a 9/A-ban lóg szünetekben (részben Tomi miatt, akivel most "hivatalosan" is jár), délután pedig Nikivel van. Niki az egyetlen, aki normálisan szól hozzá az osztályból, a többiek vagy bunkón, vagy sehogy.
Niki folyamatosan Casson lóg, ami azért zavar egy kicsit, mert elméletileg három nap múlva vele megyek a szülinapi nyaralására...
Meg amúgy is.
Kitti teljesen "kiesett" a reggelekből, nagy ívben kerüli a társaságunkat, helyette úgymond ott van Lili (Enikő sajnos lebetegedett... remélem, holnap Bakonyba tud jönni), akivel már elég jóban vagyunk, tök kedves. :)
Ma reggel viszont a bandához Betti is csatlakozott, aki most kivételesen nem Casson lógott, hanem kézenfogva állt Ricsivel.
Neee, most ez komoly?
Ez a csaj elkerülhetetlen.
- Sziasztok - intettem, amikor kiszálltam Napsugár kocsijából.
- Hali - köszönt vissza Betti mosolyogva.
- Reggelt', Szöszi - biccentett Casso egy félmosollyal az arcán, én pedig beálltam mellé.
- Szia - mosolyodtam el, majd gyorsan belekezdtem egy témába - Ricsi összejött Bettivel? - kérdeztem halkan.
Casso rágózva a tesójára és a mellette ácsorgó, mosolygós, szőke lányra nézett.
- Ja.
Nem teljesen tudtam hova tenni, hogy ez melyik jelentésű "ja" volt, de nem mertem rákérdezni, úgyhogy kimondtam helyette a másik gondolatomat.
- Pedig már azt hittem, végre sikerül Sacival - sóhajtottam őszintén.
- Én is amúgy - értett egyet.
Hoppá, egy lelkitárs. :)
- Tényleg, ő most hol van? - néztem körbe.
- Bement a suliba - vont vállat.
- Akkor én is - léptem el tőle, majd az épület felé indultam.
Sacit hamar megtaláltam a lányvécében. A földön ült felhúzott térdekkel, hátát a falnak döntötte, homlokát a térdeire hajtotta, és lehunyva a szemeit zenét hallgatott.
Leültem mellé.
- Annyira nem hiszem el! - fakadt ki hirtelen. Tudtam, hogy Ricsire gondol.
- Sajnálom - simítottam végig a vállán.
- De tényleg. Végre szakítottak, amit persze sajnálok is, de most meg összejön ezzel a hülye Bettivel - tárta szét a karját kétségbeesetten.
Szegény. :(
Viszont a Betti-ellenességben igazán otthon vagyok, szóval hevesen egyet tudtam érteni vele.
Ebédszünetben (nyelvtan után) leültem Saci mellé.
- Suli után átjössz? - kérdezte.
- Nem tudok. Be kell pakolni a holnapi kirándulásra, tudod - emlékeztettem.
- Juj, tényleg. Izé, köszi, hogy szóltál. Majdnem elfelejtettem - húzta be a nyakát - Majd vidihívássap együtt?
- Oké - egyeztem bele.
Rajzkörön szokásosan beültem a hátsó padba. Ivett szokásosan leült elém, Várady szokás szerint késett és szokás szerint jól nézett ki. Persze szokás szerint megállapítottam, hogy Cassot nem tudja überelni. Kitti szokásosan az első padban ült, Mira szokás szerint már az elsők között érkezett meg és szokás szerint elkezdtük a rajzkört, ami szokás szerint nagyon jó volt. Badumm tss. :)
Otthon az üres bőröndömmel a kezemben felhívtam Sacit Messengeren videóhívásban.
- Hali - mosolygott rám, miközben kirakta a telefont az asztalára.
- Szia. Hogy állsz? - érdeklődtem.
- Rosszul. Te?
- Szintén - bólintottam, majd elkezdtem a bepakolást. Mindenből raktam pótcuccot, minden időjárásra ruhákat, cseregöncöket, meg ilyesmi (ilyenkor tényleg úgy pakolok, mint ha naponta háromszor hempergőznék meg a sárban és enném le magam, de komolyan), úgyhogy a végén sokat szenvedtem a cipzár behúzása miatt.
- Ííí, bocsi, most le kell tennem. Szia - nyomott ki Saci.
Idegesen feldobtam az ágyamra a bőröndöm, amire jól ráültem, hogy be tudjam húzni a cipzárt, ami végül sok küzködés árán sikerült.
Huh.

Mai nap - 5/3,9999999: Ricsinek új barátnője van. Cassot továbbra is imádom, holnap pedig megyünk a 9/A-val Bakonyba. Holnapután hazajövünk, és este, hullafáradtan pakolhatok be egy hét Casso-nyaralásra. Alig várom.

Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."Where stories live. Discover now