Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

17. Öltöző

Október 22. (csütörtök)
A teljes őszi szünetet a zalakarosi termálfürdőben töltöttük a családdal. Jól éreztem magam, Napsugár és én, mint "gyerekek" tök jól elvoltunk, Anya és Apa pedig inkább csak "lazultak". Ez így szokott lenni. :)
Ma viszont már újra suli.
Első órán, rajzon Molnár tanárnő lépett be a terembe.
- A mai órán görög vázát fogunk festeni temperával - ismertette a feladatot, mire szemforgatva elkezdtünk festeni, duplaóra végén pedig elfelejtette leosztályozni (?) a rajzokat. No comment.
Éneken Kántor ritmusgyakorlatokat csináltatott velünk. Mármint, hogy ez volt a terv, ugyanis Laci és Andris elökörködték az egészet, amibe később a többiek is beszálltak, Kántor pedig óra végén sírógörccsel küzködve rohant ki a teremből. Szegény nem igazán tud rendet tartani, úgyhogy nem nagyon való tanárnak, de azért sajnálom emberileg.
Ellentétben a fiúkkal, akik viszont látszólag iszonyatosan jól szórakoztak ezen az egészen.
Vannak nekik egyáltalán érzéseik?
Tök pofátlanok voltak. Roli is, ugyanúgy röhögött a többiekkel, de sajnos rá nem tudtam haragudni.
Mindegy, miközben óra után felvettem a pulcsimat, inkább elengedtem a témát, majd Sacival együtt lementünk az udvarra, ahogy néhány gyerek kivételével mindenki más is.
- Annyira szeretem - sóhajtottam fel Saci mellett egy padon ücsörögve, miközben a focizó fiúkat figyeltem.
Az eső egy kicsit szemerkélt csak, pont annyira, hogy a hideg szél ellenére elolvadjak, amikor Roli egy néhol esőcseppektől foltos bordó pulcsiban beletúrt a nedvesen csillogó hajába, miközben egy pillanatig összetalálkozott a tekintetünk. Istenem, mennyire oda vagyok érte, és még csak nem is tudja.
- Megértem - mosolygott rám Saci - De szerintem tetszel neki.
- Miből gondolod? - kérdeztem, miközben szomorkásan elmosolyodtam. Én Rolinak? Őrültség.
- Csak megérzés, de látom mennyit nézitek egymást, rád mosolyog, ír neked, meg ilyenek. Annyira aranyosak lennétek együtt - fantáziált.
Csak mert ahhoz, hogy valaki lásson minket úgy együtt, elég nagy fantázia kell.
- Hát, nem tudom - bizonytalanodtam el.
A következő pillanatban Roli elfordította a fejét, intett egyet egy sötétbarna hajú kifejezetten szép lánynak az udvaron (sajnos többször is láttam már a fiúk társaságában), aki mosolyogva visszaintett neki, majd perceken keresztül vigyorogva figyelte tovább a barátnőivel.
Persze, majd nyilván én tetszek neki. Jó vicc.
Barát vagyok, egy osztálytárs, akivel nincs rosszban, mivel ő mindenkivel jóban van, nagyon maximum ennyi mondható el rólam.
Ezután angolon valami hülye éneket kellett megtanulnunk. Kocsis komolyan azt hiszi, hogy ovisok vagyunk, ugyanis elvárta, hogy tapsoljunk meg táncoljunk (???) ehhez az egészhez. Elég kínos volt.
Tesi előtt az öltözőben igyekeztem normálisan összefogni a hajam, csak mivel most kifejezetten cél volt, hogy jól sikerüljön, természetesen totál káosz lett az egész.
- Láttad azt a kis ribit az udvaron, ahogy rámosolygott Rolira? - kérdezte Niki Kittitől, miközben megigazította a sminkjét, nehogy tesi alatt mégjobban elkenődjön, mire felkaptam a fejem.
- Ja, asszem Vivinek hívják - bólintott Kitti - De nincsenek együtt, mindketten szinglik a Facebook szerint, meg egyikükek sincs senki a biojában - mondta a gyönyörű, fényes fekete haját fésülve.
- Még. Úgy is összejövök Rolival - jelentette ki Niki, majd elkezdte felsorolni, hogy "milyen menőőő", "annyira helyeees", "olyan hooot", hogy "mennyire izmooos", meg ilyenek, amiket már én is megállapítottam magamban, de nincs az az isten, hogy hangosan kimondjam.
- Tuti érdekled. Meg szerintem én is Ricsit - tette hozzá Kitti - Mostanában egy csomót irogatunk, meg szemezünk, úgyhogy szerintem össze fogunk jönni - vigyorodott el elégedetten, majd Nikivel együtt kiviharzott az öltözőből.
Sacival szótlanul összenéztünk, majd kifakadtunk, függetlenül attól, hogy a többi lány még ott volt az öltözőben.
- Basszus - sóhajtottam - Nekem így méginkább semmi esélyem nála - láttam be kelletlenül.
- Dehogyisnem! - vigasztalt Saci - Ne foglalkozz már velük, Rolinak nem valószínű, hogy tetszik Niki.
- Nem valószínű... - ismételtem meg halkan.
Ne áltassuk magunkat.
A Roli-féle srácoknak mindig a Niki-félék kellenek. Helyes, menő srác a tökéletes alakú, szép, menő csinibabával.
Csak a filmekben van ez másképp, hogy megvigasztalják a hasonló helyzetű lányokat, mint amilyen én is vagyok.
Erről ennyit.
- Na, Leni, ne aggódj már! - húzott fel a padról Saci a karomnál fogva.
Öhm. Kaptam egy új becenevet. "Leni"? Egyébként annyira nem is rossz.
- Pedig átérzem, nekem is gáz ez az egész, csak Kitti miatt.
- Neked tetszik Ricsi? - döbbentem le.
- Hááát - pirult el Saci hirtelen - Jó, egy ideje - vallotta be halkan - Szóval átérzem.
- Sorstársak vagyunk - nevettem fel, majd közösen átmentünk a suli másik szárnyába, a tornaterembe.
Somogyi rendesen leszidott minket, amiért késtünk, úgyhogy egész órán behúzott nyakkal csináltuk a gimnasztikai gyakorlatokat.
Bioszon Hajdú Rolit feleltette, aki valamiért egyest kapott, pedig szerintem azért egy kettest megérdemelt volna, mert a semmiből egész jól kivágta magát. Látszott, hogy konkrétan nulla, azaz nulla percet fordított a tanulásra, de azért egy pár dologhoz hozzá tudott szólni (valamennyire), meg jól fogalmazott, de mindegy.
Mellesleg meg a biosztanár nagyon leszidta, amiért rágózott, ugyanis állítása szerint ez nagyon szemtelen dolog, meg hogy milyen ez a 21. század, ahol a fiatalok "mindent megengedhetnek maguknak", úgyhogy ő magyarázott nekünk, Roli meg unottan a táblának támaszkodva várta, hogy Hajdú befejezze a prédikációját.
Otthon leckeírás után lehuppantam a fotelembe, és elővettem a laptopom netezni egy kicsit. :)

Mai nap - 5/4: álmomban megfojtottam Nikit. Hehe. :)