Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

116. Diszkó

Március 23. (szerda)
Reggel a fiúk röhögésére keltem.
- Mi az? - dörzsöltem meg a szemem.
- Semmi - rázta meg a fejét Ricsi - Csak szakított velem Lizi - röhögött - Együtt se voltunk, Isteneeem - égett ki.
- Nem azért, de én már a nevénél tudtam, hogy bukott dolog - szólalt meg Casso szórakozottan a tesójára nézve.
Nagyon nem szeretheti a lány nevét. Szegény. :)
- Ja - értett egyet Ricsi röhögve, majd rámnézett - Szóval most épp őt siratom. Jé, Botika válaszolt! - csillant fel a szeme, majd villámsebességgel elkezdte írni a választ Bobónak. Úgy tűnik, jól elvannak.
Amíg ők Bobót szivatták, felmentem Instára. Nyolcvankettő lájk érkezett a medencés képeimre. Persze Cassora is érkezett egy-két komment a posztom alatt, vagy privát megjegyzés bőven, mivel az egyik fotó hátterében ugyebár egy szál fürdőgatyában szerepelt a tökéletes, éppen száradó felsőtestével, a gyönyörű mosolyával, a megbabonázó szemeivel, és a...
Na igen, szóval ott volt a háttérben.
szilagyi_niki: ahhhw  💕
szabina_pal: Mázlista 😍
v_lotti: Jól feszít a bátyám. Leni, add át gratulációm
annabellvok: Leni, te nagyon szép vagy, a kép jó, Ricsit nem látom, Casso meg... egyszerűen nincsenek szavak 😍❤️
krisztipal: Jártok? Shippellek titeket nagyonnn ❤️
lengyelsaci: Jézusooom, Leni!!! Vidihìvás azonnal!!!!!!!!
katonaivett: Az öcsém mesélt rólatok. Együtt vagytok?
laszlokatona: Leni, grat, ha összejöttetek. Casso, te meg visszafoghatnád magad, minden csaj rád fog tapadni, néhányat hagyjál már nekünk is xd
...
Úgy döntöttem, elrakom a telefont és a továbbiakban megkímélem magam ezektől.
Nemsokára lementünk reggelizni (müzli és tej), majd visszamentünk a szobába.
A fürdőbe osonva gondosan magamra zártam az ajtót, majd elkezdtem átöltözni fürdőruhába.
- Amúgy ma már csinálni kéne valamit. Nem messze van valami diszkóféle, vagy mi, este nézzünk már be - hallottam meg Ricsi hangját a nappaliból - Kéne már egy buli.
Ünnepélyesen kijelentem, hogy még sosem voltam szórakozóhelyen és nagyon bepörgetett belül, hogy elhívtak magukkal.
- Felőlem mehetünk - egyeztem bele kikiáltva a kis helyiségből - Casso?
- Van más választásom? - kérdezte röhögve, mire felnevettem.
Ezt megbeszéltük. :)
Miután elkészültem (három évvel később, mint ők, szokás szerint) leblattyogtunk a recepcióhoz, ahol a kék selyemkendős, fehér blúzos néni odaadta a karszalagokat a mai napra.
- Lila karszalag? LILA??? - akadt ki Ricsi - Ezt biztos nem veszem fel! - hőbörgött.
- Fiacskám, ha nem veszed fel, nem tudsz bemenni, de felőlem nyugodtan hisztériázz - fordult vissza a recepciós a számítógéphez.
- De akkor is! Rohadjak meg, fradi drukker vagyok! - toporzékolt Ricsi. Ááá, hogy ez a baj. - Nézze, fehér is van rajta! Újpest, pff... - dobta el a karszalagot.
- Ricsi... - nevettem el magam óvatosan - ... vedd fel, vagy tényleg nem jöhetsz be.
- Neeeem - jelentette ki - Majd FaceTime-olunk, szevasztok! - indult fel a lépcsőn, majd hátra sem nézve intett nekünk.
Cassoval összenéztünk, megvontuk a vállunkat, majd ketten (Jézus!) elindultunk a hosszú folyosón.
Az élményfürdő bejárata felé igyekezve, ahogy realizáltam, hogy kettesben vagyok az egyébként fürdőgatyában lévő Cassoval, olyan pironkodás vett hatalmába, amitől egyfolytában csak vigyorogni tudtam, és reméltem, hogy nem veszi észre.
Nos, minden remény hiába volt.
- Ja, Szöszi, én is bírom ezeket a helyeket - szólalt meg Casso egy halvány, szórakozott mosollyal az arcán, reakcióul a folyamatos fülig érő vigyorgásomra.
- Ha tudnád, én mennyire - szaladt ki a számon őszintén, majd a tenyerembe temetve az arcom felnevettem.
- Oké, megbolondultál, nem baj - röhögte el magát.
A fürdőbe leérve leraktam strandpapucsom, a törölközőm és a köntösöm, majd Casso után mentem a medence felé.
- Menj te előbb - állt félre Casso a medence lépcsője előtt.
- Született úriember vagy - mosolyodtam el jókedvűen, majd átgondoltam - Vagy csak félsz, hogy nem víz van a medencében, hanem izociánsav, vagy valami ilyesmi, és inkább az én bőrömet marja ki, mint a tiedet - tettem hozzá.
- Ja, de mondjuk már azzal, hogy ezt a nevet kimondtad, mérgezést kaptam - válaszolta derűsen, mire nevetve hátranéztem rá.
Ahogy bementünk a vízbe, egy pár pillanatig zavarban voltam, hogy most akkor mit csináljunk, de végül Casso a vízben elém úszva megtörte a csendet.
- Na jó, bukjunk le egyszerre - dobta fel az ötletet a gödröcskéivel az arcán.
- Jó - egyeztem bele - Beszámolsz?
- Aha. Mehet?
- Mehet.
- Oké, akkor egy, kettő...
És lebuktam a víz alá.
Tulajdonképpen csak akkor tűnt fel, hogy ezt egyedül vittem véghez, miután már feljöttem, lehunyt szemmel kitöröltem az arcomból a vizet, kicsit eligazítottam a hajam, ránéztem, és leesett, hogy ugyanolyan száraz nyaktól felfele, mint eddig.
- Hé! - nevettem fel kikerekedett szemekkel - Úgy volt, hogy egyszerre.
- Ja, csak közben rájöttem, hogy ez jól nézett ki - vigyorgott rám szórakozottan.
- Na jó! - hitetlenkedtem nevetve, majd a következő pillanatban gondolkodás nélkül, bosszúból ráugrottam, hogy bedöntsem a vízbe.
Röhögve hagyta, hogy megostromoljam, és bár a vízbe nyomni nyilvánvalóan nem tudtam, később lemerült magától.
Őszintén, na ez tényleg jól nézett ki. :)
A jó kis csobbanás után Cassoval helyet foglaltunk a két "lestoppolt" műanyag, elszürkült fehér színű nyugágyon.
Casso elővette a telefonját, bekapcsolta, majd felhívta Ricsit. Olyan bizarr volt ez az egész. :)
- Szia Ricsi - hajoltam a kamerába, majd feltűnt, hogy Ricsi valami parkban ücsörög - Hol vagy?
- Felfedező lettem. Felfedeztem a hotel mögött egy parkot - mesélte büszkén, majd megfordította a kamerát - Nézzétek, milyen menő, van ilyen vízpárás szar is - mondta, mire felnevettem.
A "vízpárás szar" éppen akkor indult be, a hétéves kiskölykök pedig visítva ugrándoztak a párában.
- Odanézzetek! - fordította a kamerát egy fiatal farmerszoknyát és haspólót viselő lány felé - Léptem, császtok - tette le a telefont.
Cassoval összenéztünk, majd szó nélkül megállapítottuk, hogy van, ami soha nem változik. :)
- Te nem vagy szomjas? - kérdeztem hirtelen.
- Nem. De te igen, úgyhogy menjünk - látott át rajtam egy pillanat alatt, majd felültünk mindketten.
Miután ittunk, átmentünk egy másik medencéhez.
Lassan lépkedtem a vízbe vezető lépcsőn, majd mivel Casso mögöttem állt, és gondolom megunta a várakozást, vigyorogva hirtelen felkapott menyasszonyi pózba a karjaiba és elkezdett velem ijesztően gyorsan befutni a vízbe.
- Nenenene! - sikítottam fel a nyakába kapaszkodva, majd a következő pillanatban, ahogy már bent voltunk a medence mélyvizes részén, bedobott a vízbe.
Tisztára, mint a gólyatáborban.
- Hé! - pislogtam feljőve a víz alól.
- Mi az? - vigyorgott, miközben beúszott mellém.
- Még az orromat sem volt időm befogni! - bukott ki belőlem az egyes számú tragédia, mire Casso lazán kiröhögött - És... és a hajam is szétjött! - próbáltam meggyőzni, hogy számomra konkrétan kitört a harmadik világháború, mert víz ment az orromba és szétjött a hajam. Meg a víz is belement a szemembe, de ezt már inkább meg sem említettem. :)
- Nem jött szét - nyugtatott meg Casso bujkáló mosollyal.
- Biztos? - bizonytalanodtam el a szemeimmel valami tükröt keresve, mire Casso bujkáló mosollyal a hátam mögé nyúlt.
- Biztos - mosolyodott el, majd a hátamra tapadt copfomat "előrehozta" a bal vállamon, (nem tudom, ez mennyire volt értelmes), a hajamat elengedve pedig végigsimított a karomon, mire megborzongtam egy kicsit, majd egy kedves mosolyt intéztem felé.
Aztán megfenyegettem, hogy ilyet többet ne csináljon (akkor is, ha titkon magamban elolvadtam tőle), ő viszont nem nagyon vette komolyan a kiosztást, csak magában mosolyogva hallgatott.
Egyébként szeretem. <3
A szobába visszaérve hanyagul ledobtam a köntösöm az ágyra, majd a bőröndömet az ölembe húzva kutatni kezdtem valami normális ruha után.
Végül egy fekete csőfarmer és egy piros, rövidujjú, szűk felső mellett döntöttem, amit felkaptam, majd az ezerszer bejárt fürdő felé vettem az irányt.
Miután gyorsan lezuhanyoztam (hajat is mostam ám) és felöltöztem, a tükör előtt állva rájöttem, hogy tökéletesen unalmasan festek. Egy pillanatig láttam a lelki szemeim előtt a - Ricsi szavaival élve: "regény hosszúságú" nevű, - gimi évnyitója előtt készülődő lányt, aki mára piros-feketében ácsorog a tükör előtt és próbál valami normális külsőt varázsolni magának, hogy jól mutasson Cassoékkal egy szórakozóhelyen. Durva.
Tehetetlenül leültem a lehajtott támlájú vécére. A térdemre helyeztem a kockás neszeszerem, aminek az alján találtam pár hasznos dolgot, így aztán besütött hajjal, szempillaspirállal, korrektorral és egy szolidabb, de mégis szép rúzzsal a fejemen (jól megbújt a táska alján) jelentem meg Casso és Ricsi előtt, akik unalmukban azon versenyeztek, hogy melyikük tud nagyobb rágólufit fújni (?), úgyhogy kissé sietősebbre vettem a figurát. Villámgyorsan felkaptam a cipőmet, majd a fekete hátizsákomba kezdtem pakolni a cuccaimat.
Ezek eleinte még a hasznos, érthető kategóriába tartoztak (telefon, pénz, zsepi, iratok), de később egyre érthetetlenebb dolgok váltották fel őket (parfüm, hajcsat, testpermet, töltő... mindez egy diszkóba!? no comment, látszik, hogy enyhén szólva nem vagyok törzsvendég) úgyhogy miután egy atomháború kitörés esetére is elegendő cuccot elpakoltam, késznek nyilvánítottam magam.
- Mehetünk - jelentettem ki, majd kiléptünk a szobából.
A buszmegállóban esett le, hogy nekünk igazából se bérletünk, se buszjegyünk sincs. Amikor ezt megemlítettem, Ricsi közölte, hogy "majd bliccelünk", de azért a biztonság kedvéért, amikor felszálltunk a buszra, vettem hat jegyet (hogy hazafelé is legyen).
- Mi az? - pislogtam nagyokat, miközben helyet foglaltam Ricsiékkel szemben egy négyes ülésen.
- Túl jó vaaagy - állapította meg Ricsi kedvesen, mire csak mosolyogva megvontam a vállam afféle "ez van" stílusban. :)
Az út alatt Casso és Ricsi jobbára arról beszéltek, hogy "alapozni" kéne, bármit is jelentsen ez, mindenesetre elterelődött a téma, én pedig a tájat néztem.
A szórakozóhely elé érve azonnal leellenőriztem, hogy a táskám minden zsebe be van-e cipzározva (ösztön), majd beléptem az ajtón.
A levegő fülledt volt, de gondoltam, majd megszokom.
- Szomjas vagyok - jelentette be Ricsi.
- Most jöttünk, ember, nyugi már - röhögött fel Casso.
- Mit hozzak? Én is megszomjaztam - nevettem, majd hátráltam egy lépést a pulz (vagy mi, nem vagyok túl képzett) felé. Miután leadták nekem a "rendelést" (pontosan bediktálták, hogy mit mondjak majd), elindultam a pulthoz.
- Menjek veled? - kérdezte Casso az embertömegre pillantva.
- Nem kell, köszi - mosolyodtam el - Sietek. Egy perc - ígértem meg. Casso hátrébb lépett, majd feltette a kezét "nekem aztán mindegy" stílusban.
- A teraszon találkozunk - lépett hátra, én pedig visszafordultam a "menetirányba".
Beálltam a sor végére, majd az ezerkétszáz fok miatt izzadva vártam ki a sorom.
A zene jó volt, úgyhogy azt hallgatva egészen elvoltam a sorban.
- Hé! - tártam szét a karom, amikor egy srác pofátlanul kilökött a sor harmadik helyéről, majd figyelmen kívül hagyva a felháborodásom beszélgetett tovább a mellette állóval.
- Gyere vissza, Szépség - húzott vissza egy sötétszőke fiú maga elé a sorba. Hasonló korú lehetett, mint én. Zöld szeme volt, a nyakában pedig egy fából készült kereszt lógott.
- Köszönöm - mosolyodtam el.
- Szóra sem érdemes - legyintett - Hányszor voltál ilyen helyen? - kérdezte egy halvány mosollyal az arcán.
Nem gondoltam volna, hogy ezután még beszélgetni fogunk, de mivel kedves volt velem és ránézésre is szimpatikus volt, válaszoltam.
- Őszintén szólva most először - túrtam a hajamba nevetve - Te?
- Én már sokat, csak nem itt. Biatorbágyi vagyok, már ha tudod, hol van - mondta.
Még szép, hogy tudom.
- Tudom, persze. Egyébként, ha már így megismerkedtünk, hogy hívnak? - érdeklődtem mosolyogva.
- Zsombi. Mindenki így szólít - vont vállat - Amúgy te jössz - biccentett a vállam fölött átnézve a pult felé, mire megfordultam.
- Ó, tényleg - fordultam meg, majd miután rendeltem, mégegyszer Zsombira néztem - Mégegyszer köszönöm, hogy visszahúztál, és örülök, hogy megismerkedtünk - mosolyogtam rá, majd elköszöntem tőle, és az italokkal a kezemben megkerestem a teraszt, vagy kiülőt, vagy hogy hívják, amit viszonylag hamar megtaláltam, Cassoval együtt. Egyébként nagyon úgy tűnt, hogy lazán elvolt idáig.
Ahogy kiértem a teraszra és észrevett, odajött hozzám, hogy segítsen, mivel így is hálát kell adnom az égnek, amiért nem csúszott ki a kezemből a három üveg.
- Köszi - mosolyodtam el, majd körbenéztem - Ricsi?
- Talált valami csajt - vont vállat - Mindjárt jön.
- Okés - bólintottam, majd odamentünk a terasz korlátjához, egymás mellett állva nekidőltünk a hátunkkal, én pedig csendben a tájat kezdtem kémlelni.
A nap már ment le, így gyönyörű pirosas-narancssárgás volt az ég, a felhőkön pedig átsütött a gyér fény. A levegő kellemesen friss, hűvöskés volt, a szellő pedig bele-belekapott a hajamba, miközben bentről a zene basszusa szűrődött ki. Elég idilli volt.
Casso megemelve a poharát, beleivott az italába, miközben a természetes, és az épületből kivilágító színes fényektől néha meg-megcsillantak a szemei. Ahhw.
Az emberek többsége táncolt, bulizott, mármint akik bent voltak, Ricsivel együtt, mi ott a teraszon beszélgettünk, közben akaratlanul felvéve néha egy kicsit a zene ritmusát a lábunkkal, vagy ilyesmik, de inkább egymásra figyeltünk.
- Tudod, Szöszi... - pillantott rám nem sokkal később, elterelve a témát az eddigiekről, amikről előtte csak úgy elbeszélgettünk - Ha már most így eljöttél velünk, kibírtál pár estét velem egy ágyban, meg ilyenek... - kezdte jókedvűen, mire halkan elnevettem magam - Gondoltam rá, hogy elmehetnénk valahova, szóval, ráérsz valamelyik nap?
- Persze, de mármint úgy érted, így, hárman? - kérdeztem vissza, mire halványan elmosolyodott.
- Nincs bajom Ricsivel, de ezt most éppen ketten gondoltam - pillantott rám.
Itt gyakorlatilag majdnem elájultam, ő viszont teljesen nyugodtan hívott el, egy akárhogy is értelmezem... egy randira. Te jó ég!
- Csak hogy találkozzunk sulin kívül, ami nem korrep, vágod - magyarázta derűsen.
- Szívesen - bólogattam vigyorogva, miközben minden erőmmel próbáltam természetesen viselkedni, de a felgyorsult szívverésem ezt nem igazán engedte - Melyik nap?
- Neked mikor jó? - kérdezte a hajába túrva.
Ez biztos csak egy felháborítóan tökéletes álom. Nem, nem, ez velem nem történik meg, az tuti.
- Szerda? - mosolyodtam el egy random napot mondva. A francba, miért nem hétfőt mondtam? Akkor egy hét helyett csak öt napot kell izgulnom. - És hova megyünk?
- Fogalmam sincs, hová szeretnél? - nézett rám őszintén.
- Menjünk a Fenyőbe - lelkesedtem be. A kedvenc éttermem, imááádom. :)
- Oké - bólintott bujkáló mosollyal az arcán.
A randizós téma hamar elterelődött, de ez persze nem jelentette azt, hogy nem járt végig a fejemben, az, hogy "Úristen, ebből lehet valami!" :)
A diszkóból nem sokkal később leléptünk, mert Ricsi közölte, hogy "baszott fáradt".
Szeretjük a hangulatingadozásait, csak mert egész nap ő volt a legjobban bezsongva ettől a helytől. :)
Itt se voltunk sokat, de őszintén szólva a bulizásnak ez a variációja, miszerint a teraszon a gyönyörű panorámával a háttérben randira hív a szerelmem, jobban tetszik. :)
A hotelbe érve még elintéztük az esti teendőinket, majd lefeküdtünk aludni.

Mai nap - 5/5***: RANDIRA MEGYEK CASSOVAL! Folyton ez jár a fejemben. Már bőven elmúlt éjfél, én pedig csak vigyorogva bambulok a sötétben, és próbálom lecsukni a mindig kinyitódó szemem. Na, ma sem fogok túl sokat aludni...
************************************
Sziasztok!
Remélem tetszett ez a rész ennyi idő után is.
Ne haragudjatok, csak nagyon sok dolgom volt.
Viszooont szeretném kiemelni, hogy meglett az 50K!!!!!
Jézus!
Nem rég még az 5K miatt ugráltam, utána 10K, 12K, 20K, 27K, 30K, 35K, 40K, és most már 50K!!!!!!!!!!!!!!
Hihetetlen! Ha belegondolunk, Magyarország egy kb. tízmilliós ország, így igazából minden kétszázadik ember találkozott már a könyvemmel és ez számomra egy olyan brutális eredmény, amit még álmomban sem gondoltam volna! Ötvenezer megtekintés!?
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!!! ❤