87. Krteček

3.9K 235 7
                                    

Február 16. (szerda)
Másfél hónapja történt, hogy Casso megcsókolt szilveszterkor, és sikerült életem legrosszabb döntését meghoznom.
Casso azóta teljes mértékben barátként tekint rám, kedves, meg jófej velem, ha beszélünk, de általában nem érezhető rajta, hogy többre vágyna a barátságunknál. Vagy inkább az osztálytárs-viszonyunknál.
Sőt, néha (vagy nem is olyan néha) konkrétan teljesen más lányokkal üzenetezik, vagy kavar, amiket általában Henitől szoktam tudni, kinyomozom, vagy elcsípek egy pillanatot a képernyőjéről, amikor telefonozik.
De ezzel szemben néha mégis úgy érzem, mint ha közeledne hozzám, ez eltart úgy öt percig, aztán minden megy úgy, ahogy előtte.
Így volt ez ma is.
- Sziasztok - sétáltam oda Cassoékhoz.
- Hali - mosolygott Saci, mire a többiek is visszaköszöntek, és néztek tovább valami videót az említett telefonján.
Casso egy halvány mosolyra húzva a száját végigmért, beszéltünk pár szót, kedves volt, majd a következő pillanatban megszólalt a telefonja, úgyhogy elfordította tőlem a fejét és kivette a zsebéből a készüléket.
Valaki írt neki, de sajnos pont úgy estek a fények, hogy nem láttam semmit belőle, csak annyit, hogy Casso valamit visszaírt egy szív emojival (azt kiszúrtam) megtoldva, én meg csak álltam értetlenül, hogy most mi történik.
Na, mindegy.
Az első órán, vagyis matekon valami elsőfokú egyenlőtlenséget oldottunk meg, miközben elgondolkodtam azon, hogy ezt mégis mikor és mire fogom használni az életben. Mindig az jött ki, hogy soha.
Bioszon az immár fekete hajú Hajdúval összefoglaltunk, rajzon pedig Lauval valami álomházat kellett festeni. Nem volt túl nehéz.
Angolon borzasztóan nagy erőfeszítések árán megtanultunk elmondani, hogy "tetszik a nővéred kutyája". Ja, hogy irónia. Hoppá.
Nyelvtanon Bogdán feleltetett, fizikán pedig észrevettük, hogy Szekeres körmei már nem neonnarancsárga, hanem zöld színűek. Hm.
- De Berni néni, miért tetszett átfesteni a körmét? - jelentkezett Andris. Milyen Berni néni? :)
- Mert untam a narancssárgát. De ha már ennyire beszélgetős kedvedben vagy, ki is jöhetsz a táblához - vigyorodott el a tanárnő, mire Andris kikullogott, majd leült egy... dobpergééés... hármassal! Wooow. :)
Szünetben egyébként kiderült, hogy az első sorban ülő Lili súgott neki, de mindegy, hagytuk, hogy nem túl szerényen agyondicsérhesse magát. :)
Fizika után - az volt az utolsó óra - egy emberként indultunk a szakkörökre; mi például ma szemeket grafikáztunk.
Szakkörök után elindultunk haza. Casso, Ricsi, Saci, Kitti és én amúgy ugyanarra megyünk mindig, akkor is, ha Kitti tök más irányba lakik, de szinte minden délután elidőzik egy kicsit Ricsivel.
- Fáj a lábam - szisszentem fel, amikor Saci már nem volt velünk.
- Mert? - kérdezte Casso.
- Nem tudom, szerintem meghúztam tesin - tippeltem.
- Ma nem is volt tesink - nevetett fel Casso.
- Akkor tegnap.
- Tegnap se volt - röhögött.
- Mindegy. Valamikor meghúztam és kész! - tártam szét a karom.
Otthon gondoltam egyet és lefestettem Kisvakondot. Te jó ég, mi vagyok én, óvodás?!

Mai nap - 5/4: HOGY JUTOTT AZ ESZEMBE KISVAKOND??? Mindegy. Lényeg, hogy semmi nem történt, ami pedig mégis, azt meg nem értem. Cassora és Kisvakondra gondolok.

Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."Where stories live. Discover now