Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

30. Utálat

November 13. (péntek)
Péntek tizenhárom. Ezt most nem azért mondom, mert hogy babonás lennék, hanem azért, mert ez a nap úgy, ahogy van, borzalmas volt.
Az egész úgy kezdődött, hogy reggel szépen tomboltam egy sort, amiért nem találom a lakáskulcsom. De jó! Elkezdtem keresni, majd másfél óra után megtaláltam az éjjeli szekrényemen. Pfúúú.
Ráadásul totál késésben is voltam, úgyhogy gyorsan bepattantunk Napsugárral a kocsiba, és elindultunk a suli felé. Csakhogy amerre szoktunk menni, építkezés volt és a környéken is óriási forgalom, úgyhogy 8:32-kor (!!!) lihegve toppantam be törire. Bíró tanár úr eléggé leszidott, amiért több mint fél órát késtem, majd miután kimagyaráztam magam, leültem Saci mellé. Nagyon melegem volt, izzadtam és lihegtem a futás miatt, úgyhogy egyáltalán nem tudtam figyelni az órán.
Tesi előtti szünetben Sacival végighallgattuk Niki áradozását Cassoról (állítólag előtte lévő szünetben látta, hogy Casso őt bámulja, meg szemeztek is, aminek nem tudom, mennyi a valóságalapja, de remélem, hogy nem sok), majd átsétáltunk a tesiterembe. Somogyival szekrényugrást csináltunk jegyre, ami nem ment túl jól, ezért kaptam egy 3-mast. Ezért most kereken 4,00 az átlagom. Tesiből állok a legrosszabbul, kész röhej. Javítanom kell.
Fizikán Szekeres kihívott felelni. Sajnos csak egy-két dolog jutott eszembe, úgyhogy leültem egy kettessel.
Irodalmon dolgozatot írtunk. Szokásomtól eltérően tiszta stressz voltam, úgyhogy csoda, ha meglesz a hármas...
Angolon ismét szétuntam az agyam. És csak utána jött az ofőóra!
- Ma őszinteségi játékokat fogunk játszani - csapta össze tenyereit Pásztor - Első. Mitől félsz a legjobban?
Miután mindenki leírta egy papírra, kihívtak engem, hogy olvassam fel őket.
- Csótány - olvastam fel a papírról, mire az első padban ülő Niki feltette a kezét.
- BKV ellenőr - hajtogattam szét a papírt, mire elnevettük magunkat.
- Enyém! - állt fel Laci. Ki más? :)
A következő feladat az volt, hogy írjuk le, mik akarunk lenni, ha nagyok leszünk (?). Ott is volt egy pár hülyeség (pl. kukás, nőgyógyász - természetesen fiúktól). Aztán jött a java, miszerint "kit/mit utálunk a legjobban?".
Mire mindenki beadta a lapokat, már kicsengettek, úgyhogy mindenki indult haza, ezért ezek nem lettek felolvasva. Viszont csak úgy kíváncsiságból én még elolvastam őket. Volt olyan, hogy Darth Vader (?), Voldemort (??), Hádész (???), úgyhogy csak nevettem. De az utolsó cetli széthajtásakor kishíján kiugrottam az ablakon. Az én nevem szerepelt rajta.
Mit is gondoltam... általánosban is alig voltak barátaim, majd biztos itt más lesz. Aha. Persze.
Felkaptam magamra a táskám, majd a többiek mellett elsietve hazáig meg se álltam, nehogy észrevegyék, hogy a sírás határán vagyok.
Jó, lehet egy kicsit túl érzékeny vagyok, abban a kritikus havi öt napban pedig méginkább, de akkor is baromira rosszul esett.
Hallottam, ahogy mögöttem egy páran kérdezik, hogy "ennek meg mi baja van?", de nem foglalkoztam vele. Valaki mindenkinél jobban utál, és ezt megtudni mindennél rosszabban esett. Ha tudtam volna, miért, akkor nem. De tudomásom szerint senkinek nem ártottam semmit. :(

Mai nap - 5/1***: borzalmas. És még Casso-s pillanatom se volt, mert konkrétan egész nap tök közömbös volt velem, úgyhogy még ez is rontja. :(