Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

38. Csoki

November 23. (hétfő)
A suliban reggel elkezdtem kipakolni a táskámból a padba, amikor egy tábla csokit találtam a padomban. A kedvencemet. Mogyorós csoki. :)
Szép, lassan elkezdtem kibontani a csokimat, hogy egyek belőle. Letörtem egy darabot, és megettem.
- Leni, passzoljál már egy kockát! - kunyizott Andris a saját stílusában.
Elgondolkodtam. Ha nem adok, az bukóság, ha adok, akkor meg más is követel, elfogy és nekem nem marad. Nehéz döntés.
- Tessék - sóhajtottam, majd egy csokikockát Andris tenyerébe nyomtam.
- Jófej vagy - vigyorgott, majd bedobta a szájába a csokimat.
- Hallooood, mit eszel? - kérdezte tőle Laci, miközben Ricsivel szivacsfociztak.
- Leni adott csokit - mutatott rám. Na, kösz. Lebuktam.
- Úúú Leni, én is kapok? - szaladt oda hozzám Laci, mire ő is megkapta a csokim egy kockáját. És igen, így kezdődött, hogy csak pár kocka maradt nekem. Pontosabban két kocka, ugyanis a csokim tizenkét kockából állt, és Barni kivételével mindenki kért (meg ugyebár én sem kértem magamtól), aki asszem nem ehet a mogyorót, úgyhogy a padjában ülve nézte, ahogy szétszedik a csokimat. :) Azt mondta, nem kér.
Órák után megint Cassoval mentünk haza együtt a korrep miatt.
Szerencsére a festményét itthagyta a múltkor, úgyhogy miután előszedtem azt és az én vázlat rajzomat is, nekiláttunk folytatni az ajándékot.
- Most akkor jöhet egy kis sötétlila a tizenkettes ecsettel. Oké. Most húzd meg így a vonalat, ahogy mutatom - néztem rá, majd a megszokott kézmozdulatommal megmutattam Cassonak, hogy csinálja - Óvatosabban!
- Szöszi. Ha ennél óvatosabban csinálom, az ecset nem fog hozzáérni a vászonhoz - mondta egyszerűen, mire felnevettem.
- Dehogyisnem - vágtam rá, majd gondolkodás nélkül gyengéden megfogtam a kezét és segítettem neki normálisan húzni az ecsetet.
Ez alatt nem mertem a szemébe nézni, pedig érdekelt, hogy mi a reakciója, de a félelem nagyobb úr volt.
- Cuki, amikor elpirulsz, Szöszi, mondták már? - kérdezte szórakozottan mosolyogva, mire csak lehajtottam a fejem.
- Nem, még nem - nyögtem ki nagy nehezen, miközben egy feszült nevetés hagyta el a számat, ő viszont rámnézve csak jókedvűen felnevetett.
Örülök, hogy jól szórakozik rajtam.

Mai nap - 5/5: néha nem tudok kiigazodni rajta, de attól még szeretem. :)