Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

141. Állatkert

Május 17. (kedd)
Mivel a pénteki utolsó ofőórán megbeszéltük, tízkor már mindannyian magunkat legyezgettük az állatkert előtt a hőség miatt.
- Tanárnő, majd lesz mókus? - kérdezte Saci sokadszorra.
- Nem tudom, Sarolta, majd meglátjuk - sóhajtott Pásztor gondterhelten. Valamiért Lacin kívül szeret minket a teljes nevünkön szólítani.
Szerintem Laci a kedvence. :)
Az állatkertbe lépve elszabadult a pokol, mivel mindannyian más állatot akartunk megnézni. Saci a mókust és a "zsirit", Enikő az óriásikígyókat (hüllőmániás), Lili a trópusi házat a "naaagy pillangókkal", Kitti a tigrist, Niki a flamingót, Domi az oroszlánt, Laci az elefántot, Andris a páviánt "mer' az milyen baszott hülyén néz ki", Ricsi a vombatot (egész addig nem is tudott róla, hogy van ilyen, csak látta kiírva, és véleménye szerint ha a neve ilyen, akkor biztos viccesen néz ki és kíváncsi rá... jééé, érdeklődik a gyerek! :D), Barni a sast, én az őzeket... igazából csak Cassonak volt tökmindegy, Pásztor pedig meggazdagodott pár ősz hajszállal, ahogy minket hallgatott.
- Gyerekek! Elég! Sorban megyünk, elindulunk arra, és mindent megnézünk, rendben? Létszámellenőrzés - fújt ki egy nagy adag levegőt, majd számolni kezdett minket - Tíz, tizenegy... hol van Barnabás? - nézett körbe, mire az osztály fele tárcsázni kezdett.
- Isteneeem! - nevetett fel Lili kínosan - Egyszerre csak egy emberrel tud telefonálni.
Megállapodtunk abban, hogy Enikő felhívja és átadja Pásztornak a telefont. Így is történt.
- Mi az, hogy elkeveredtél egy másik csoporttal? - telefonált Pásztor idegesen - Hol vagy? A tapíroknál? Akkor szépen ülj le egy padra és maradj ott! Ajánlom is, hogy nem lesz ilyen többé. Megyünk érted - tette le a telefont Pásztor, majd visszaadta Enikőnek.
Alig bírtunk lépést tartani Pásztorral, úgy sietett, de végül megtaláltuk Barnit, úgyhogy visszamentünk a bejárathoz, hogy nyugodtan meg tudjunk nézni minden állatot.
- Vííí, makik! - lelkesedett be Saci - Julien kirááály!!! - vigyorgott, majd kikönyörögte, hogy hagyj simogasson meg egyet, miközben egész végig azt énekelte, hogy "I like to move it, move it". :)
A trópusi házban minden tele volt lepkékkel. Egy pedig rászállt Lilire.
- Jézusom! Valaki csináljon egy fotót! - kérte, mire előszedtem a telefonom és csináltam egy pár képet. Pont jó időben, ugyanis Laci tapsolt egy hangosat a lepke mellett, ami emiatt elszállt.
Lili másfél óráig nem szólt Lacihoz. Megérdemli. :)
Egy körül már mindenki éhes volt, úgyhogy leültünk egy padra, ami egy tó mellett volt, hogy együnk.
- Kérsz? - nyújtott felém egy Belvita keksz-csomagot Barni.
- Köszi - mosolyogtam rá, majd elvettem egyet.
- Én is kapok? - kunyizott Saci. Sikeresen. :)
A flamingóknál Niki ha nem csinált legalább harminc szelfit magáról (csücsörít, békejelet mutat, haját igazítja, nyelvet kinyújt, tenyerét az álla alá teszi, igazítja a napszemüvegét, leveszi a napszemüvegét, feltolja a napszemüvegét, kinyitja a száját, szexi ajakharapás, merengő tekintet az ég felé, flegmán bemutat, mosolyog... és mindezek kombinálva), akkor egyet sem, szóval őt már úgy kellett elráncigálni onnan.
Saci zsiráfokat etetett, miközben Ricsi felemelte, úgyhogy ő is el volt egy negyed óráig, mi pedig addig tudtunk enni. :)
Enikő a hüllőházban szinte mindenről csinált képet, én pedig sajnos megígértem, hogy megvárom, úgyhogy csendben tűrtem, ahogy mindenféle hüllők meg halak néznek engem az irritáló gülüszemeikkel. Bevallom, nem szeretem a hüllőket.
- Mehetünk - nézett fel Enikő a telefonból.
- Már is? - röhögött Ricsi - Mikor jön a vombat?
- Mi megyünk a vombathoz, nem ő jön ide, idióta - forgatta a szemeit Kitti.
- Anyád hogy van?
Az említett állathoz érve Ricsi kitalálta, hogy neki otthonra kell egy vombat (?), úgyhogy hosszú időbe telt, mire meggyőztük, hogy nem éppen a legelőnyösebb háziállat.
- Valaki csinál rólam egy képet? - néztem körbe a papagájokhoz érve. A madarakat a hüllőkkel ellentétben imádom. :)
- Add - lépett oda hozzám Casso, mire odaadtam neki a telefonom.
Az állatkertből kiérve megvártuk a szülőket/nagytesókat, akik értünk jöttek (engem és Sacit pl.: nyilván Cassoékkal együtt Pityu visz, mivel szinte egy helyen lakunk), a társaság másik fele meg elindult tömegközlekedéssel, úgyhogy szétoszlott az osztály.
Otthon elmeséltem mindent a családomnak és Csepinek is, aki nem igazán értette, mit magyarázok, de néha fel-felkuncogott valamin. Most ezredszerre is megállapítom, hogy nagyon cuki. :)

Mai nap - 5/5: jó volt, sokat nevettem, csak ne lett volna olyan meleg. Igaz, egy kicsit barnultam, ami nálam nem olyan sűrű. :)