Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

50. Karácsonyi bál

December 17. (péntek)
Osztálykarácsony. De még milyen!
Még most is alig találok szavakat, de kezdjük is az elejéről.
Reggel hisztériázva ráncigáltam magamra az ünneplőm, amiben a nemlétező alakom még annál is rosszabb, mint amúgy, szóval egy kicsit kiborultam.
A nővéremmel együtt kocsiba pattantunk, majd elindultunk a sulihoz. Érkezésünkkor a társaság nem állt kinnt, úgyhogy nem maradtam én sem a hidegben.
A büfében vettem narancsot és bejglit (meg persze az elmaradhatatlan citromos teát), majd felmentem a terembe.
A fiúk a padokat a falhoz tolták, elé pedig a székeket tették körbe. Saci felírta cifra, kalligrafikus betűkkel a táblára, hogy "Boldog karácsonyt!", Enikő és Lili a sütiket rakták ki az asztalokra, Kitti és Niki a műanyag poharakra írtak neveket alkoholos filccel (a fiúk neveit szívecskékkel együtt, az enyémet meg egy sima "Sz.L."-el lerendezték... pff), az ofő a díszítést igazgatta, a fiúk pedig a helyükön ülve röhögtek. Óvatosan, a szoknyámat igazgatva leültem az egyik székre, majd ismét felálltam, hogy kipakoljam a mézeskalácsokat a sütikhez.
Az ajtó felé felszerelt hangszóróból a Jingle Bell Rock, majd a Last Christmas szólt, amiket persze folyamatosan ismertebbnél ismertebb amerikai karácsonyi dalok váltották fel, amikkel már kellemesen tele van a hócipőm.
Negyed kilenc körül bementünk az előadóterembe, ahol Sárváry beszéde után az énekkarosok (Kántor vezetésével) adtak elő egy-két hosszú, karácsonyi kórusdalt.
Az előadás után mindenki visszament a termébe. Mi is helyet foglaltunk, majd ez után Pásztor szólalt meg.
- Az ajándékozás sorban megy, aki megkapta az ajándékot, az áll fel és ajándékozza meg a saját húzottját. Kitti, kezdd te - mondta az ofő, mire Kitti feltápászkodott, és ajándékával együtt odasétált Lacihoz.
- Boldog karácsonyt - adta át az említett fiúnak a csomagot Kitti, mire Laci letette az ajándékát, majd Liliannához sétált.
- Boldogat - nyújtotta át a szatyrot Lilinek, aki felállt és odaadta az ajándékát Ricsinek...
És ez így ment tovább. Ricsi Sacit húzta (:D), Saci Domit, Domi Nikit (szegény vele fog táncolni), Niki Andrist, Andris Enikőt, Enikő Barnit, Barni pedig Kittit.
- Tanárnő, én már voltam! - jelentkezett Kitti.
- Rendben. Bezárult a kör - jelentette ki Pásztor - Leni, folytasd.
Óvatosan feltápászkodtam, majd mosolyogva Cassohoz sétáltam. Odanyújtottam neki az ajándékot, mire ő is nyújtotta a sajátját. Hogy miii?
- Most lehet bontani az ajándékokat - csapta össze a tenyerét Pásztor.
Amikor kivettem a csillagos égboltos festményt az ajándékos zacskóból, halkan elnevettem magam. Emellett Casso ügyet sem vetve Pásztor szabályára, egy hatalmas tábla csokit vett nekem, meg egy gyönyörű nyakláncot. Azonnal beleszerettem.
Mármint a nyakláncba, mert Cassoba már szerintem lehetetlen mégjobban beleszeretni. :)
Amikor már mindenki kiörvendezte magát az ajándék miatt, Saci jelentkezett.
- Igen, Sarolta? - szólította fel az ofő, mire mindenki elcsendesedett és figyelt.
- Én hoztam egy ajándékot az egész osztálynak. Kimehetek érte? - kérdezte csillogó szemekkel. Mindannyian kérdőn összenéztünk.
Saci kiszaladt a folyosóra, majd egy nagy mézeskalács-házzal lépett be.
- Ezt te csináltad? - kérdezte a tanárnő döbbenten, mire Saci csak bólintott.
Abban a pillanatban mindenki előkapta a telefonját, és őrült módon fotózni kezdett. Ez persze egy percig tartott, utána (a tanárnővel egyetemben) szétkaptuk.
Saci mézeskalács háza óriási sikert aratott, úgy hallotam, valaki instasztoriba is fel akarta rakni, aztán lebeszéltük róla, mert ezt azért Sacinak kéne, vagy mi, így csak Snapchat streakekbe ment. :)
Az osztálykarácsonynak 11-kor vége lett, úgyhogy indultunk is ki a kapun, de persze senki nem rohant haza, mindenki a partnerével egyeztetett a bálra (a lányoknak az a partnerük, aki húzta őket, vagyis nekem Casso... te jó ég!).
- Négyre ott leszek nálad, oké? - kérdezte Casso zsebre dugott kézzel, mire bólintottam.
- Fehérben - tettem hozzá, mire elmosolyodott, majd kedvesen rámnézve, játékosan összeborzolta a hajam egy picit. Szeretem. :)
A többiek már rég elindultak, kivéve Cassot, Ricsit és Sacit. Az utóbbi kettő még mindig egyeztetett (vagy csak beszélgettek, nem tudom), míg Casso csak Ricsit várta, viszont én már siettem haza, ugyanis megígértem Anyának, hogy amíg ráérek, segítek neki zserbót sütni a vendégeknek, akik ma délután érkeznek hozzánk, és akikkel szerencsére én pont nem fogok találkozni.
- Szóval ma vele fogok táncolni - meséltem Anyunak sütés közben mosolyogva.
- Biztos nagyon jó lesz. És így legalább megtarthattad a festményt - tette hozzá kedvesen, mire felnevettem.
Igen, nem keveset ecseteltem már neki, hogy mennyire meg akarom tartani emléknek, és tessék, meg is van. :)
Olyan fél négy körül kezdtem a bállal foglalkozni, akkor viszont már eléggé sietősen.
Magamra kaptam a fehér ruhámat, ami csak egy fehér magasított derekú csőfarmer volt fehér ejtett vállú pulcsival, a hajamat szépen besütöttem hullámosra (elszöszöltem vele egy darabig, de a végeredmény nagyon tetszett :D), majd a fehér cipőmet és a kabátomat (az sajnos nem fehér, de minden nem lehet tökéletes, meg amúgy is leveszem a suliban) felvéve késznek nyilvánítottam magamat.
Casso négykor itt is volt értem. Farmer és fehér póló. Nem tartotta be a dress code-ot, de cserébe nagyon jól nézett ki. :)
- Mehetünk? - kérdezte, mire mosolyogva bólintottam.
Az utunk nagy részében beszélgettünk, illetve én egyszer megcsúsztam, ő reflexből utánamkapott, én pedig megköszöntem, majd felnevettem a bénázásomon. Na, mindegy. :)
- Haliii! - ugrott a hátamra Saci, mire a büfésnéni, akitől éppen teát vettem, csak elnevette magát.
- Szia, Saci - nevettem, mire leszállt a hátamról. Asszem megroppant a gerincem, de mindegy. :)
Időközben Casso és Ricsi felmentek az előadóterembe, ahol most is minden tökéletesen be volt rendezve.
Saci és én megvettük az idei utolsó mézeskalácsunkat, majd mi is csatlakoztunk a fiúkhoz az E.T-ben (nem a földönkívüli, ez most az előadóterem rövidítése :D haha).
A hangszórókból Sia Everyday is Christmas című száma hallatszott, ami valamiért nagyon tetszik, úgyhogy dúdolgatva kerestem meg Sacival a többieket.
Ezután még gyorsan lejátszottak közkívánatra egy pörgősebb, nem annyira meghitt számot (nem ismertem, de a diákok többsége hangosan éljenezni kezdett már az első pár akkord után, esetleg le lennék maradva?), majd az igazgatónő beleszólt a mikrofonba, hogy mindenki álljon fel, és menjen a tánctérre táncolni egyet a párjával.
Casso egy sóhajtással rászánta magát, majd halványan elmosolyodva rámnézett, megfogta a kezem, és utat törve lementünk a tánctérre.
Közben felcsendült a Bless the Broken Road, mi kikerülgetve a lassúzó párokat, megálltunk a tánctéren, Casso pedig lassan magához húzott és átfogta a derekam.
Onnantól kezdve mi is táncoltunk, egy romantikus szám alatt egy karácsonyi bálban, halkan, mosolyogva beszélgetve, miközben egész végig éreztem az illatát, amit mélyen magamba szívtam, így máris elöntött belülről a melegség, a lepkéim pedig hevesen csapkodni kezdtek.
A zeneszám végén, az utolsó refrén befejezésekor Casso elkapta a tekintetem, egy halvány mosolyra húzta a száját, majd szép lassan megállt.
Azt hittem, elenged, és ezzel vége is a jelenetnek, de épp ellenkezőleg, egy mély szemkontaktust követően közelebb húzott magához.
A karjait szorosabban a derekam köré kulcsolta, a fülem mögé tűrte a szemembe lógó hajtincsemet, arcával pedig közelebb hajolt hozzám. Nem húzódtam el tőle, hagytam, hogy még közelebb húzzon magához, a kezemet pedig a tarkórája tettem, jelezvén, hogy szeretném, hogy folytassa, mire csak egy apró mosoly jelent meg az arcán, majd egy kicsit oldalra döntötte a fejét, egyértelművé téve szándékait.
A hangszórókból közben felcsendült egy újabb, zongoraakkordokkal kezdődő, lassú zeneszám, amire a többiek tovább táncoltak, én pedig csak lehunyt szemmel adtam át magam az érzelmeimnek, és engedve a kísértésnek, én is közelebb hajoltam hozzá.
Meg fog csókolni.
Szapora szívveréssel húztam közelebb magamhoz, miközben az ajkaival ő is folyamatosan közeledett hozzám. Lehunytam a szemeimet, hogy átadjam magam a pillanatnak, már a lehelletét is éreztem magamon, és teljesen biztos voltam benne, hogy megcsókol, amikor... amikor valami rezgést hallottunk meg.
Elhúzódott tőlem, és kivette a zsebéből a rezgő telefonját.
Nem hiszem el! Nem, nem, és nem!
- Baszki - suttogta kínosan elnevetve magát a telefonjára nézve, majd ellépett tőlem, mire én is elrebbentem tőle, hogy felvegye.
Ott álltam, mint egy rakás szerencsétlenség, és néztem, ahogy Casso füléhez szorítja készülékét, és hallgatja a vonal másik végén lévő embert.
- Bocs - suttogta. Csak a szájáról tudtam leolvasni, mit mond, ugyanis a zenétől és a diákok zajától nem hallottam.
Szomorú mosollyal megráztam a fejem amolyan "semmi baj" stílusban. A zene elhallgatott és felcsendült Katy Petty-től a Firework, majd Cassot szólították valahonnan, mire továbbra is a telefonjával a kezében elfordult, én meg még kellemetlenebbül éreztem magam.
Jobbnak láttam feltűnésmentesen inkább lelépni.
Sacival szinte egyből összefutottam, ekkor pedig kérdés nélkül kivonszolt a folyosóra.
- Láttalak Cassoval - kezdte Saci, mire szomorúan sóhajtottam. - Annyira sajnálom! - ölelt át hirtelen.
- Hát... én is - húztam el a szám sóhajtva, majd eltoltam magam tőle - Pechem volt.
- Igen - bólogatott Saci - Pedig már majdnem...
- Valami olyasmi - motyogtam még mindig megsemmisülve - De inkább azt mondd, veled és Ricsivel mi történt.
- Semmi különös - nevette el magát, majd vigyorogva elmesélte, milyen vicceseket (?!) mondott Ricsi.
Utána persze visszamentünk az előadóterembe, ahol a nézőtéren foglaltunk helyet. Akkor éppen Shakira Waka waka-ja indult el, úgyhogy amint leültünk, álltunk is fel táncolni.
- Szasztooook - intett Laci és Andris a táncosok között - Figyeljetek, hódítani fogok - mutatott magára Laci jókedvűen - This time for Africa... - énekelt, miközben a dal klipjében lévő táncot táncolta. Egy idő után Andris is csatlakozott, majd elmentek büfébe.
Saci és én a következő számot is végigugráltuk, úgyhogy jól kifáraftunk.
A székekhez visszaérve láttuk, hogy Casso és Ricsi helyet cseréltek, vagyis mellettem már nem Casso ült, hanem Ricsi.
- Leni - szólított meg Casso - Kijössz egy percre? - kérdezte tőlem, mire feltápászkodtam. Saci bíztatóan megszorította a kezem, majd elengedett és Ricsivel elegyedett szóba.
Casso vett magának egy ásványvizet és nekem egy teát, majd kimentünk az udvarra.
Leültünk az udvar szélén elhelyezkedő padra, majd megszólalt.
- Oké, először is bocs, ez jó szarul jött ki, nem nagyon tudok mit mondani, hogy kimagyarázzam - nevette el magát zavartan - Bocs, tényleg.
- Nem, semmi - ráztam meg a fejem - Mindegy már - magyarázkodtam, hogy minél kevésbé legyen kínos.
- Ja - túrt a hajába kellemetlenül.
Még véletlenül sem nézett rám, mereven figyelte a Hajós suli szemben lévő falait.
Nem sokkal később viszont ismét megcsodálhattam azt a gyönyörű, mélykék szempárját, aminek a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Viszont jók voltunk megint - mentette a helyzetet elmosolyodva, a tánc részre utalva, mire zavartan elnevettem magam.
- Inkább csak te.
- Ne szerénykedj, Szöszi.
Kínos csend állt be közénk, Casso magában elmosolyodott egy picit, majd végül én törtem meg az egészet.
- Hány fok lehet? - húztam össze a kabátom.
- Passz. Fázol? - kérdezte halkan.
- Egy kicsit - vallottam be őszintén.
- Akkor menjünk be - állt fel, majd engem megvárva elindultunk az iskola bejárata felé. Casso udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd utánam belépett az épületbe.
Onnantól kezdve minden visszaállt a régi kerékvágásba, Sacival tovább ugráltunk, büféztünk és beszélgettünk gondosan, messziről kerülve a "szerelem" témát. Azt hiszem, abból mára bőven elég volt.
A buli végén Napsugár és én ügyesen megszöktünk (hogy ne kelljen segíteni a pakolásban... szép időnk van ma), majd a kocsiba beülve hazamentünk.
Útközben az ablaknak döntve a fejem bámultam a karácsonyi kivilágítású utcákat, majd miközben megborzongtam az autó fűtésenek a melege miatt, egyfolytában ugyanaz a pillanat elevenedett fel magam előtt.

"Every long lost dream led me to where you are, others who broke my heart, they were like northern stars..."

Mai nap - 5/5**: azt hiszem, többet nem tudok mondani a mai napról.