Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

100. Pláza

Március 2. (szerda)
Reggel felvettem egy fekete, deréknál magasított csőfarmert és egy fekete pólót szintén fekete Converse-el. Szájfény és szempillaspirál használata után kifésültem a hajamat és két oldalt összefontam.
- Nem lesz ez így túl gyászos? - ráncolta össze a szemöldökét Anyu.
- Nem lesz - rázta meg a fejét Napsugár engem védve - És nézd meg, milyen jó alakja van benne!
- Persze, de ezért Levendula most minden nap úgy fog kinézni, mint ha temetésen lenne? - méregetett Anyu.
- Ilona, hagyd már őket. Szerintem csinos - dicsért meg Apu.
- De könyörgöm, úgy néz ki, mint egy kéményseprő!
Napsugár és Apu végül meg tudták győzni Anyut, úgyhogy elindulhattunk.
- Amúgy tök jól nézel ki. De majd még veszünk még jobb ruhákat neked, meg ha akarod, amit kinőttem, elviheted - ajánlotta fel Napsugár.
- Köszi - vigyorogtam. A nővéremnek igazán jó ruhái vannak. Volt alkalmam hordogatni őket sunyiban. :)
A suli előtti társaság szöszi lánytagja azonnal a nyakamba ugrott.
- Halloood, annyira várom a délutánt!
- Én is Saci, én is - nevettem el magam.
- Miért, mi lesz akkor? - érdeklődött Laci.
- Plázába megyünk Sacival és a nővéremmel - meséltem lelkesen.
- Az dögunalmas - lombozott le Andris és Ricsi egy pillanat alatt. Na, mindegy. :)
Matekon Horváthtal röpit írtunk.
- Egy pillanat, mindjárt jövök. Egy szót se, itt leszek a szomszéd teremben - nyitotta ki az ajtót, mire azonnal előkerültek a cetlik, füzetek, tankönyvek és telefonok.
Pech volt, hogy amikor Horváth (elég hirtelen) visszajött a terembe, öt gyerektől szedett be dogát és írt rá egy hatalmas egyest. Jaj.
Második órán (alias biosz) Hajdú kishíján hasraesett egy eldobott pet-palackban.
Azért én megnéztem volna. :)
- Mit keres ez itt? - háborodott fel - Levendula, azonnal vedd fel és dobd ki! - parancsolt rám.
- De nem is én voltam! - tiltakoztam. Bele ne haljon a drágalátos tanárnő, hogy le kell hajolnia a lába előtt fetrengő palackért.
Vagy csak kikerülni.
- Kérdeztem? Mert ha nem csal az emlékezetem, akkor nem - zárta le a témát. Pff.
Be vagyok oltva.
Rajzon Lau (khm... akarom mondani Molnár Laura tanárnő) a saját születésnapja alkalmából ajándékcsomagot grafikáztatott velünk. Óra elején viszont kapott egy tábla csokit Lilitől.
- Köszönöm szépen. Mogyorós? Lájkolom - mutatta fel a hüvelykujját. Ez hülye.
Órák után Sacival bepattantunk Napsugár kocsijába, aki elvitt minket egy közeli plázába.
- Na, először is. Ruhák - ráncigált be minket az első ruhaboltba.
- Ugye tudod, hogy stílust nem akarok váltani? - kérdeztem félve a választól.
Bár mondjuk nincs stílusom, azt veszem, ami van, de akkor is.
- Ki beszélt itt stílusváltásról? - emelt elő egy világos farmert - Ez tetszik?
- Igen, egész jó - bólintottam - Saci?
- Szerintem is - értett egyet a barátnőm.
- Rendben, akkor ez megvan - tette be a nadrágot a kosárba - Tetszenek a csíkos ruhák? - érdeklődött Napsugár.
- Igen, de csak ezt a felsőt - biccentettem.
Nos. A ruhaboltban Napsugár és Saci szorgalmasan válogatták nekem a ruhákat, miközben percenként nézegettem a karórámat az egyik sámlin ülve, ahova leparancsoltak.
Végül a nadrágon és a felsőn kívül találtunk nekem egy csini blúzt, egy pulcsit, egy sálat és egy hajpántot, amik tökre tetszettek.
- Most hova megyünk? - kérdezte Saci izgatottan.
- Fodrász - biccentett arra Napsugár.
- Hé! A hajamat hagyjátok - fogtam meg ösztönösen a copfom.
- Egészségügyi vágásról hallottál már? - nevetett fel Napsugár - Egyébként pedig a körmöddel is kezdhetnénk valamit.
- Az engedélyezett a suliban?
- Átolvastam a házirendet és nem emlékszem ilyen szabályra. Csak olyanra, hogy ízléses legyen - vont vállat Napsugár.
A hajam valóban szép, egyenesre lett vágva, ezen kívül pedig vettünk körömlakkokat, úgyhogy azt majd felkenjünk a hétvégén.
- Még valahova megyünk? - kérdeztem.
- Persze.
Vettünk egy pár sminkes cuccot. Szemöldök gél (megmentőm), korrektor, natúr, pasztell árnyalatú szemhéjfesték és szempillaspirál. Kábé ennyi. :)
Ezután eldöntöttünk, hogy palacsintát eszünk, úgyhogy megrendeltük őket és helyet kerestünk.
- Ne már, nincs hely - húztam el a szám.
- Az tényleg nincs - értett egyet Napsugár - Csak a 9/A-sok mellett. Bevállaljuk?
- Be - nyögtem ki kínosan, mire Saci is így reagált.
- Szió, leülhetünk? - kérdezte Saci a lányoktól.
- Persze - bólintott egy fekete hajú lány.
Bárcsak tudnám, ki az, főleg úgy, hogy fél éve egy évfolyamba járunk. Na, mindegy. - Szerintem még nem beszéltünk, Pál Krisztina vagyok, Kriszti - nyújtotta a kezét, mire én is bemutatkoztam. Határozott kézfogása volt, csuklóján pedig egy méregdrága sportóra volt, amiről azt olvastam egy reklámban, hogy vízálló, és hogy bírja a nyomást olyan mély vízben is, ahova nem is nagyon lehet lemerülni, de mindegy.
Ha beejtené a vízbe és egy az egyben lenyelné egy nagy hal, még akkor is működne. Tiszta jó.
A nyolcszemélyes asztalt teljesen betöltöttük.
Kriszti mellett egy sötétbarna hajú, zöld szemű lány ült, akit Marcsinak hívnak. Fekete keretes szemüvege mögül kíváncsian fürkészett minket, az "új ismerősöket". Sötétkék blézert, szintén sötétkék farmert és szürke pólót viselt ezüst színű nyaklánccal. Kedvesnek tűnt.
Marcsi mellett egy gyönyörű barna hajú lány foglalt helyet. Fehér, szaggatott farmert viselt kapucnis, szürke pulcsival és menő edzőcipővel. Napszemüvege (meg ne kérdezzétek, miért hordott napszemüveget) a feje tetejére volt tolva. Tökéletesen smink, tökéletes körmök, tökéletes haj, tökéletes kinézet. Kicsit nagyhangúbb volt a társaságban. Annyira nem szimpatikus. Paulának hívták, csak látásból ismertem.
Aztán ugye még ott volt Mira, Betti és Kriszti. Az első kettőt túlságosan is jól ismertem.
Kriszti - mint kiderült - Enikővel jár atlétikára, plusz futóversenyeken is mindig nagyon jó helyezéseket ér el, ezt csak kiírva láttam eddig a suli honlapján.
- Akkor ti öten vagytok lányok az osztályban? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Nem - rázta meg a fejét Marcsi - Karolina is hozzánk jár.
- Ő hogyhogy nincs veletek? - pislogott Saci.
- Tanul - legyintett Paula - Tiszta stréber.
- Pfú, nagyon - értett egyet Betti, aki ma is fotóképes külsővel rendelkezett, mint mindig. Az élet igazságtalan.
Otthon minden vásárolt cuccot megmutattunk Anyunak, aki egy párszor elhúzta a száját, de inkább nem szólt egy szót sem. Így mind a ketten jól jártunk. :)

Mai nap - 5/5: jó volt megismerkedni a másik osztály lánytagjaival (kivétel ez alól Karolina, az állítólagos stréber). És külön jól esett, hogy Napsugár és Saci ennyi mindent vett nekem. Azt hiszem tartozom neki eggyel. Vagy kettővel. Vagy huszonkettővel. Nem tudom.
************************************
Akkor itt lenne a könyvem 100. része!!!
A következő utáni részek már a második rész-században lesznek! ;)
Egyébként lassan eléri a könyv a 20K-t. Szép kerek szám, még ki kell találnom, hogy ünnepeljem meg. :)

Sietek a következő résszel! 😉
Kiki