Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

2. Gimi

Augusztus 29. (vasárnap)
Reggel kiélveztem, hogy addig aludhatok, ameddig akarok, ugyanis igazából ma volt az utolsó nyári szüneti napom.
Miután felkeltem, elfetrengtem egy darabig az ágyamban, végigpörgettem az Instámat (természetesen a régi osztálytársaim utolsó fesztiválos "mekkora buli volt" posztjain kívül nem láttam semmi érdekeset, bár belegondolva az sem volt túl érdekfeszítő), majd végül olyan tíz körül erőt vettem magamon és levánszorogtam a konyhába.
Napsugár már lennt kávézott, majd amikor meglátott, intett nekem egyet.
- Jó reggelt - tette be a kávéscsészéjét a mosogatóba.
- Szia - ásítottam.
Állítása szerint "megvárt" (vagy csak nem ő akarta reggeli után elmosni a tányérokat, ki tudja), úgyhogy közösen kezdtünk el reggelizni.
- Na, ééés sablonkérdés, várod a gimit? - foglalt helyet a velem szemben lévő széken - Mondjuk ugyanakkora pokol, mint az általános, de te még legyél abban a hitben, hogy tiszta buli lesz - vigyorgott rám, mire elnevettem magam - Szóval?
- Nem tudom - vontam vállat - Izgulok. Vagy inkább parázok, nem tudom, melyik a pontosabb - gondoltam bele.
- Én se, de mitől? - röhögött ki.
- Mondjuk, hogy egész nyáron amerikai gimis filmeket nézettél velem, amikben köpőcsövezték a lúzereket?
- Nem fognak, ne aggódj, ez Magyarország. Ja, és nem fogsz bekerülni a kosárcsapat szurkolólányai közé, mert nincs ilyen - tette hozzá - Mondjuk van egy pár csaj az osztályomból, akik valamiért úgy öltözködnek, de ez más kérdés, úgyhogy nyugodj le és add ide a vajat.
- Oké, nyugodt vagyok.
- Akkor jó. Amúgy ezt még nem mondtam, de tegnap tudtam meg, hogy az osztálytársad lesz a Varga ikerpár - mosolyodott el sejtelmesen - Mázlista.
- Milyen Varga ikerpár? - ráncoltam össze a szemöldököm. Ez nekem új. Kik ezek?
- Nem esik le, igaz? Pityu tesói.
Pityuval (nővérem osztálytársa) Napsugár már egy ideje találkozgat, van esély, hogy összejöjjenek, meg egyszer találkoztam vele és jófejnek tűnik, de most komolyan, mit tudok azzal kezdeni, hogy két tesója az osztálytársam lesz? Semmit.
- Ahhaa - próbáltam lelkesedni, majd a nővérem vigyorgó arckifejezését meglátva inkább feladtam - Nem tudom, mit kéne reagálnom - nevettem fel feszülten.
- Na ne már, komolyan nem láttad még őket?
- Nem - ráncoltam össze a szemöldököm - Mit kellett volna látnom? Meg mikor?
- Akkor mindegy, nem mondok semmit - vigyorodott el sejtelmesen - De, mégis - gondolta meg magát.
- Ne kímélj - sóhajtottam.
- Bele fogsz esni valamelyikbe - indult el a lépcső felé vigyorogva - További jó étvágyat - intett, majd eltűnt a lépcsőfordulóban.
- Hé! - pattantam fel, majd az egyedül árválkodó pirítósomra pillantottam, ami nemsokára kihűlt volna, úgyhogy akcióba lendültem és megettem.
És végül tényleg én mostam el a tányérokat. Na, mindegy.
Kaja után bepakoltam egy táskába a holnapi gólyatáborhoz. A ruhák mellé még valahogy bepasszíroztam a telefontöltőm, a fülhallgatóm, a bikinim, egy-két tisztálkodási szert, meg a napszemcsim, amit aztán végül kivettem a táskából, hogy holnap felvehessem.
Ezután igazából nem történt semmi említésre méltó, úgyhogy ezzel hivatalosan lezárom az első leírt napomat.
Értékelem is.

Mai nap - 5/5: tuti, hogy az izgalomtól (mert amúgy nem nyugodtam le attól, hogy nincsenek szurkolólányok) egy percet se fogok tudni aludni, de majd azért megpróbálom. Na, hajrá magamnak.