Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

113. Szerelem, szerelem

Március 20. (vasárnap)
Amikor kinyitottam a szemem, először nem tudtam, hol vagyok, aztán leesett, hogy egy hotelben Casso születésnapi hetén. Fura, hogy ez a "nyaralás" Cassoé, hiszen ikrek Ricsivel, ergo ugyanakkor van a szülinapjuk, de biztos megvan ennek is az oka.
Megdörzsöltem a szemem, majd megfordultam, így nekiütköztem Cassonak, aki az ágyban ülve telefonozott, mert eddig csak ő volt ébren.
Szinte elugrottam tőle.
- Jó reggelt - fordult felém Casso elfojtott nevetéssel, így természetesen megjelent a két gödröcske az arcán.
Egészen eddig azt reméltem, hogy én fogok korábban ébredni, csak mert abban a pillanatban, ahogy ekkor ránéztem, biztos voltam benne, hogy a külsőmet és az állapotomat nézve nem most fogom belém szeretni.
Sőt, általánosságban is csökkentem ennek az esélyét.
- Szia - köszöntem vissza zavartan, megdörzsölve az arcom. Ricsi még aludt - Megyek átöltözni.
- Oké.
Kivettem a táskából a szűk farmernadrágom, a fekete trikóm és a bordó, ejtett vállú pulcsim, majd bementem a fürdőbe átöltözni és lezuhanyozni. Talán így egy kicsit felébredek.
És talán jobban is fogok kinézni, ami elfelejteti vele a reggeli látványomat.
Zuhanyzás után a hajamat erőszakosan kifésültem, majd összefogtam. A sminkes táskámból kihalásztam a szempillaspirálom, a szájfényem és a korrektorom. Alig aludtam az éjjel, a rohanásban pedig csak ezeket hoztam el.
Szerencsére sikerült valami tűrhető arcot varázsolnom magamnak.
Mondjuk ez csak addig lesz jó, amíg nem megyünk fürdeni, akkor úgy is lemosom, de mindegy.
- Ricsi? - kérdeztem Cassotól, miközben becsuktam magam mögött a fürdőszobaajtót.
- Asszem úgy csinál, mint ha aludna - mosolygott.
- Hozzak vizet? A recepción kérek vödröt - vigyorodtam el. Tényleg, ha kérnék, kapnék vajon? Hm.
- Nehogy! - pattant fel Ricsi hirtelen.
- Vicc volt - mosolyogtam rá.
- Szar vicc - ásított Ricsi.
Miután mindannyian elkészültünk, lementünk reggelizni az ebédlőbe.
Svédasztal volt ma is, úgyhogy tányérral a kezünkben próbáltunk dönteni.
- Ez mi? - bökött mellettem Ricsi egy üvegtányérba helyezett... akármire.
- Öööhm... szerintem lekvár - töprengtem.
- Lekvár? Össze van ragadva - értetlenkedett.
- Tömblekvár - vontam vállat.
- Vagy dzsem - tippelt.
- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem, majd továbbmentem a felvágottakhoz.
Végül egy tál müzlivel a kezemben (egyensúlyozva, nehogy kilöttyenjen - egy kicsit megszaladt a tej a kezemben) leültem Cassoval szemben az asztalhoz. Ricsi még mindig fel-le járkált a kajáknál és próbált dönteni közülük, úgyhogy ketten voltunk, Casso és én.
Egyszerre imádtam, rándult görcsbe a gyomromtól és futottam is volna el.
- Alig aludtál, mi? - szólalt meg mosolyogva.
- Igen - vallottam be - Ennyire karikás a szemem? - kaptam az arcomhoz.
- Nem, megérzésből kérdeztem.
- Ó. Kicsit próbáltam a sminkemmel feldobni magam, nem tudom, hogy sikerült - próbáltam menteni a helyzetet zavartan megigazítva a hajam.
- Nem kellett volna - mosolyodott el.
- Hogy érted?
- Haaa arra, hogy sminkeltél, azt mondom, hogy nem kellett volna, szerinted hogy értem? - nézett rám derűsen.
Tehát ez most azt jelenti, hogy szerinte szép vagyok, vagy mi? :)
- Plusz elég sokszor láttalak már smink nélkül, szóval... - tette hozzá vigyorogva.
- Ó. Hát, köszi - zavarodtam meg egy pillanat alatt. Ezt Casso is észrevette, úgyhogy elnevette magát. Remélem, tudatában van annak, hogy miket művel velem csak azzal, hogy felnevet.
Reggeli után mindannyian átöltöztünk fürdőruhába, majd felvettem a fehér színű köntösömet és megállapítottam, hogy nem túl jó az időjárás.
Köszönöm a figyelmet. :)
A recepción megkaptuk a karszalagokat.
- Javaslom ebben az időben a kültéri termálfürdőt - tanácsolta a recepciós.
A fiúkkal összenéztünk, majd elindultunk a termál irányába, ami bent kezdődött. Egy fogasra felakasztottam a köntöst (zsebeibe a többi cucc), majd Cassoékkal együtt kiúsztam a termálfürdő kültéri részébe, amit egy pici kapu választott el a bentitől.
- Gőőőőz! - lelkesedett Ricsi, majd a víz alá bukott, amikor pedig feljött, elindult a nyakzuhany felé.
- Menjünk mi is - biztattam Cassot, akivel aztán izgatottan elúsztam a Ricsi melletti szabad nyakzuhanyhoz.
Óvatosan beálltam alá, de természetesen azonnal ellökött a vízsugár.
- Ne már! - nyöszörögtem, mire Casso jól kiröhögött, majd beúszott mögém.
Először azt hittem, hogy a helyemre akar bejönni, de aztán megéreztem a kezeit a derekamon, megfogva, hogy ne lökjön el a víz.
Az érintésére a víz alatt kishíján összerándultam, a szívem pedig eszméletlen sebességben kezdett verni, és valahogy úgy éreztem, mint ha nem is ott dobogna, ahol általában kellene, hanem össze-vissza, mindenhol, ráadásul ezerrel.
- Köszi! - kiáltottam hátra, hogy az erősen csobogó víztől meghallja a hangom.
Nehéz dolgom volt úgy, hogy olyan gyenge volt hangom a helyzettől, hogy megszólalni is alig tudtam.
Amikor meguntam (meg Casso is a tartásomat), mégegyszer megköszöntem Cassonak a segítséget (na jó, a végén már csak miatta maradtam :D) majd elúsztam a medence pezsgőfürdős részéhez.
Láttam, ahogy Casso végig figyel a nyakzuhany alól, amit végre ő is kipróbált (Ricsi valahol máshol ökörködött), úgyhogy intettem neki. Válaszul egy mosolyt intézett felém.
A pezsgőfürdő tele volt sajnos, úgyhogy megvártam, míg kiürül. Ez megtörtént, teljesen üres lett, hiszen a pezsgés leállt. "Nem baj" - gondoltam magamban, úgyhogy helyet foglaltam a medence magasított ülőrészén.
Egy idő után Casso és Ricsi is odajöttek hozzám, és leültek mellém.
Hirtelen beindult a pezsgés, amitől úgy megijedtem, hogy kicsit rásegítettem a víz taszításában.
Azt hiszem, ezeket a cuccokat a medencében nem a magamfajta nagyságú és nehézségű emberekre tervezték.
Több órányi fürdés után átöltöztünk (az első mondatom a "stipstop, fürdő!" volt a szobában), majd végighallgattuk Ricsit, ahogy beszámolt a földszinten felfedezett pingpong asztalról. Meg is egyeztünk, hogy egy kis pihi után játszunk rajta egy kicsit, mert miért ne?
Éppen a naplómat irogattam az ágyon elfeledkezve a külvilágról (már megtanultam, hogy ha nem írok le mindent aznap, maximum egy nappal később, elcsúszok a napokkal és egy káosz lesz a naplóm, szóval ciki vagy nem, elhoztam), amikor Casso hozzám hajolva megnézte, hogy mit ügyködök.
- Mit csinálsz? - érdeklődött, mire azonnal becsuktam a naplóm.
- Naplót írok - szorítottam a mellkasomhoz a kiskönyvet, mire elmosolyodott.
- Oké, csináld csak, nem zavarlak.
Fogalmam sincs, mi futott át a fejében, de nagyon mosolygott, úgyhogy onnantól kezdve jobban ügyeltem arra, hogy ne lásson az írásomból semmit.
- Nem olvasok bele, nyugi már.
Azért akkor is ügyeltem rá.
A pihenő után lementünk a pingpong asztalhoz, majd egy kis játék után (Casso legyőzte Ricsit, aki nem nyugodott, és halaszthatatlan visszavágót követelt) elmentünk vacsizni.
- Most van olyan tömblekvár, vagy nincs? - kérdezte Ricsi.
- Nem tudom, nézd meg - nevettem fel.
Én végül medvesajtos-szalámis kifli mellett döntöttem. Szeretem a medvesajtot. :)
Vacsi után eljött Ricsi várva-várt visszavágója, amit meg is nyert, úgyhogy békében és jókedvvel sétáltunk fel a lépcsőn. Igen, a lépcsőn, csak mert Ricsi nem akarta kivárni, amíg a lift megérkezik.
A szobában egész hamar kidőltünk. Ricsi aludt el először, én azonban csak bámultam ki az ablakon a gondolataimba mélyedve.
- Nem alszol? - suttogta Casso, mire hirtelen felé fordultam. Szemei a sötétben is csillogtak, ami ahhhw, annyira jól nézett ki.
Gyönyörű szemei vannak.
- Nem tudok - vallottam be halkan.
- Az gáz.
- Szerintem is - értettem egyet - Te nem alszol?
- Nem - közölte egyszerűen.
- Miért nem? - kérdeztem.
- Mert te sem - felelte mosolyogva.
Erre akaratlanul elmosolyodtam, mert megmelengette a szívem.
Kicsit áthelyezkedtünk, így oldalt fekve egymással szemben feküdtünk az ágyon.
- Nagyon jól érzem magam itt. Mármint veletek - vallottam be őszintén, suttogva megtörve a csendet - Köszi, hogy itt lehetek. Vagy hogy egyáltalán gondoltatok rám, hogy én legyek itt.
Casso a szemembe nézve halványan elmosolyodott.
- Nyilván hozom a kedvenc szomszédomat - mosolygott jókedvűen, mire halkan elnevettem magam - Amúgy illik hozzád a naplóírás - jegyezte meg témát váltva, mire egyből zavarba jöttem.
- Ne érts félre, nem úgy írok, mint a filmekben, hogy "kedves naplóm..." - magyarázkodtam, mire halkan elröhögte magát.
- Attól még illik hozzád.
- Miért?
- Alapból, mert úgy ismertelek meg, hogy kiszöktél hajnalban, hogy napfelkeltét nézz - közölte egy szórakozott mosollyal az arcán.
Jó, ez betalált. :)
- Mindenkinek vannak belső érzései, szóval valahol mindenkihez illik a naplóírás - mentettem a helyzetet.
- Mert te el tudsz képzelni engem naplót írni? - röhögte el magát - Vagy Ricsit - gondolta tovább jókedvűen.
Nevetve megpróbálkoztam vele, de hamar kudarcba fulladtam. :)
- Na, ennyi - állapította meg Casso szórakozottan, az arckifejezésemet nézve.
- Naplót kellene írnod, és akkor nem elképzelnem kéne.
- Aha - biccentett röhögve, "arra várhatsz egy darabig"-stílusban.
- Egyébként jót tesz a lelkiállapotodnak. Segít átlátni az érzéseidet - kampányoltam tovább.
- A mieimet? - kérdezett vissza poénból, mire felnevettem.
- Az érzéseidet - ismételtem meg nevetve, de persze tudtam, hogy viccből kérdezett vissza.
- Miért, neked amúgy segít? - kérdezte a halvány gödröcskéivel az arcán.
- Néha. Meg jó érzés visszaolvasni.
- Mondjuk ha jó emlékeid vannak, biztos.
- Ha nem, az is érdekes lehet. Mármint, utólag átértékelni a történteket.
- Na, akkor majd a tieden ezt tesztelem - vigyorodott el, mire nevetve kitágultak a szemeim.
- Hé, ez csak a sajátodon működik!
- Miért, próbáltad már másén? - mosolygott szórakozottan, én pedig nevetve hátradőltem, amit mosolyogva kísért végig a tekintetével.
Casso továbbra is felém fordulva feküdt, én pedig hamar rájöttem, hogy furán érzem magam ebben a pozícióban, szóval visszagördülten az oldalamra.
- Szólj, ha aludni szeretnél - néztem a szemeibe suttogva.
- Ja, nem, nyugi. De te is szólj.
- Szeretek este beszélgetni - vallottam be - Ezek mindig sokkal őszintébb beszélgetések.
- Máshogy üt.
- Igen - értettem egyet - Főleg, ha már olyan fáradt vagyok, hogy nem szelektálom a gondolataimat, csak mindent kimondok, ami eszembe jut, másnap pedig a másik szemébe sem tudok nézni - tettem hozzá belegondolva.
- Nyugi, az enyémbe nézhetsz. Nem hinném, hogy tudsz olyat mondani, amivel leírnád magad nálam.
- Ne legyél ebben olyan biztos - nevettem.
- Ha mondasz is valami necces dolgot, simán felülmúlom, szóval ne fogd vissza magad - mosolygott derűsen.
Ezen én is mosolyogtam egyet, majd ahogy egymás szemeibe néztünk, megelőzve engem, szórakozottan hozzátette:
- Kivétel, hogy lefestettél, azt nem tudom felülmúlni - közölte, mire őszintén felnevettem.

Mai nap - 5/5***: Anyu le fogja vágni a fejem, ha holnap sem hívom fel, mivel ma is elfelejtettem, de ez teljesen mindegy, lényeg, hogy Cassoval hajnalig beszélgettünk, és rájöttem, hogy te jó ég, hogy lehet valakit ennyire imádni? <3