Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

96. Rekord

Február 25. (péntek)
Reggel az első dolgom volt felvenni a Cassotól kapott nyakláncot, amit persze Napsugár egyből ki is szúrt.
- Az ott mi a nyakadon? - mutatott a medálomra.
- Tegnap kaptam Cassotól - simítottam végig az ékszeremen, mire Napsugár is elmosolyodott - Egyébként köszi mégegyszer a tegnapi bulit.
- Alap - mosolygott a nővérem.
A suli elé érve Napsugár a focipálya felé vette az irányt, hogy csatlakozzon Petiék bandájához, én viszont a mi társaságunkhoz sétáltam.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Helló - intettek a többiek, majd visszafordultak a kütyükhöz. Mármint ez ekkor már csak Sacira, Ricsire, Lacira és Kittire vonatkozott, akik a barátnőm telefonját figyelték.
- Köszönöm a nyakláncot - mondtam Cassonak halkan.
- Reméltem, hogy tetszeni fog - mosolyodott el.
- Szerintem tudtad, hogy tetszeni fog - javítottam ki.
- Na jó, lehet - röhögött fel - Kezdelek kiismerni.
- Vettem észre - mosolyodtam el magamban.
- Atyám, de béna vagy - röhögött Ricsi (Sacinak) - Na, passzold azt ide!
- Tessék - nyújtotta át Saci a telefont, amin Ricsi azonnal játszani kezdett.
- Ennyi. Megdöntöttem a rekordod - vigyorodott el Ricsi.
- Ügyi vagy - nyomott egy puszit Kitti Ricsi arcára, aki mosolyogva összeborzolta barátnője haját.
Kittitől olykor rámjön a hányinger, de szerintem ezzel senkit nem lepek meg.
Tesin ma is erősítettünk, de előtte az öltözőben azért végighallgattuk Kitti és Niki beszélgetését.
- Tökre elhanyagolsz - jelentette ki Niki - Mindig a pasiddal vagy. Pasiaiddal - javította ki magát Kittire nézve.
Gyönyörű.
- Ha te valaha megszereznéd Cassot, te is ugyanezt tennéd.
- Mi az, hogy valaha? - háborodott fel Niki a "lényegre" térve.
Kifogytam a szavakból, amikkel ezt a beszélgetést kommentálhatnám.
Technikán Lauval virágokat hajtogattunk. Minden pillanatát élveztem. Ja, mégsem.
Irodalmon Bogdánnal tovább haladtunk az anyaggal, de csak az után, hogy Enikő a titkárságról felhozott egy zöld táblafilcet, a többi ugyanis kifogyott.
A zöld táblafilccel pedig csak az volt a baj, hogy szünetben jól megküzdöttem vele, ugyanis én voltam a hetes és nem tudom, hogy az milyen toll, de nagyon nehéz letörölni.
Egyáltalán miért van ilyen az iskolában?
- Elzsibbadt a karom! - ráztam meg az említett testrészem. Ráadásul a java még hátra volt, mert csak az alját értem el - Ááá, és még fel sem érem! - fejeltem le a táblát.
- Várj már - röhögött ki Casso, majd odajött hozzám és simán, erőfeszítés nélkül letörölte nekem.
- Köszi - mosolyogtam rá.
Osztályfőnökin Pásztor elkezdte sorolni az elkövetkezendő eseményeket.
- Szóval három hét múlva kedden, vagyis nőnapon lányoknak egy hagyományos szórakozó-est lesz megtartva. Az időpont szokásos, helyszín szokásos. Csak lányok és tanárnők lesznek, fiúk nem jönnek. Általában minden évben valamilyen női hírességnek kell öltözni, az idei évben Avril Lavigne-re került a sor - lapozott a tanári naplóban - Március 17-én Bakonyba megyünk kirándulni a 9/A-val - mondta, mire egyszerre hördült fel az osztály, a másik osztály nevét hallva.
Otthon leültem gitározni, majd festeni. A festményem akármilyen meglepő, Cassot ábrázolja. De ha év elején megfestettem a Rolményt, akkor ez mi, Casmény? Jó kérdés.

Mai nap 5/4: ilyen is, olyan is.