Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

24. Casso

November 2. (hétfő)
Novembeeeer.
Ma reggel kivételesen korábban érkeztem. Andris még nem volt ott.
- Mi ez a nagy boldogság? - kérdezte Ricsi mosolyogva.
- Egyrészt november van, másrészt pedig nem én vagyok az utsó. Végre! - ujjongtam.
- Andris késik - vont vállat Roli. Vagy Picasso. Vagy akármi. :)
- De ünneprontó vagy, Casso - ciccegtem.
- Milyen Casso? - kérdezte Casso (vagyis Roli) röhögve.
- A Casso a Picasso rövidítése - adtam meg a logikus magyarázatot - Ha én Leni vagyok, meg Szöszi, akkor te legyél Casso - tettem hozzá.
- Casso, behalok - röhögött Laci - Viszem én is.
Ezután szép lassan mindenki bejelentette, hogy ő is így fogja hívni Rolit, amire annyi volt a reakciója, hogy "oké, de ne lepődjünk meg, ha nem hallgat rá". De fog. :)
Matekon Horváthtal leellenőriztük a házit, és igazából ennyi. Elment vele az egész óra, ugyanis Laci Enikőről másolta le a házi eredményét, és amikor Horváth rákérdezett, hogy hogyan jött ki, azt nem tudta megmondani. Így alapból is eltelt egy negyed óra, amíg Laci kinnt megoldotta a feladatot. Szegény vért izzadt. Épphogy leült a helyére, kinyílt az ajtó, és megjött Andris, akit meg a késésért jól leszidtak. Szóval no comment.
Föcin Pásztor egy papírköteggel érkezett az órára, ugyanis végre kijavította a szeptemberben (!!!) írt dogákat, ami nekem ötös lett. Éljen éljen.
- Viszont mielőtt belekezdenénk az anyagba... - vett egy mély levegőt, hogy elkezdhesse a mondanóját - Pénteken, az osztályfőnöki órán húzunk, hogy ki kinek vesz az osztálykarácsonyra ajándékot. Fiúk lányokat, lányok fiúkat. A többit majd akkor elmondom - zárta le (hamar) a témát.
Îgy igazából kár volt belekezdenie, mert nem tudtunk meg kábé semmit, de mindegy.
Informatikán Horváthtal a változatosság kedvéért ma is játszóóra volt (de azért házinak feladta az anyag kidolgozását és megtanulását a tankönyvből), úgyhogy felmentem Facebookra. Egyre több a like a hétvégén feltöltött új profilképemre. Ja, meg a nagynéném kommentelt is. Mindegy. :)
Suli után Sacival lementünk a sulis szekrényekhez, hogy kipakoljunk.
- Eskü tökre várom azt a húzást pénteken - kotorászott a szekrényében Saci - Amúgy soha nem szerettem, de most várom.
- Én is. Te kit szeretnél húzni? - érdeklődtem.
- Ricsit tuti nem. Fogalmam sincs, minek örülne, és nagyon nem akarom, hogy gáz ajándéka legyen.
- Ugyanígy. Mégis mit kell venni a suli leghelyesebb fiújának? - suttogtam, nehogy meghallja valaki.
- Cassora gondolsz? - kérdezte. Ő is vitte a nevet ám. :)
- Nyilván - bólintottam - Jössz? - biccentettem az ajtó felé, ugyanis akkor már kész volt a pakolással.
- Persze - mosolygott, majd elindultunk hazafelé - Képzeld, amúgy ezt nem is mondtam, kapni fogok egy akváriumot halakkal szülinapomra.
- Tényleg? Az tök jó - mosolyogtam - Mikor is van a szülinapod?
- December 12. Neked?
- Február 24.
Ezt is megtudtuk. :)

Mai nap - 5/?: egyébként nem tudom, miért tartom ezt különlegesnek, de a szülinapom napja pont osztható Saciéval. Ez tuti jelent valamit. Na jó, az agyamra ment a matek. :)