Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

9. Facebook

Szeptember 7. (kedd)
Reggel Pityu vitt engem és a nővéremet a suliba. A portánál elváltak útjaink, úgyhogy egyedül mentem fel a lépcsőn az osztályterembe. Leültem Saci mellé, aki most is a Piano Tiles-sel játszott, és ha ez nem lenne elég, még énekelt is hozzá.
- Fejezd már be az éneklést, könyörgöm! - szólt neki többedszerre Ricsi a telefonjával a kezében - Nem hallom a videót.
- Jóvanna', abbahagytam - motyogta Saci. Ezek után nem énekelt, csak dúdolt, Ricsi pedig fújtatva elővette a fülesét. :)
Matekon Horváth ismét percpontosan ért be a terembe. Leellenőriztük a házit, majd Horváth kihívta Ricsit felelni, aki természetesen semmit nem tudott, úgyhogy leült egy egyessel. Horváth kiakadt, úgyhogy egész órán tiszta ideg volt és adott egy csomó házit.
- Kösz - suttogtam Ricsinek, aki rámnézve elmosolyodva feltette a kezét "nem csináltam semmit" stílusban.
Irodalmon Bogdán eleve rossz hangulatban érkezett, mivel elméletileg a 10/B-sek kiakasztották, úgyhogy ez rajtunk csapódott. Tőle is kaptunk egy tonna házit. De jó.
Viszont a fiúk szünetben megdobálták őket alufóliagalacsinnal, meg néhány mandarinnal, ami fogalmam sincs, miért volt náluk, de ez mindegy. :)
Angolon Kocsis röpdolgozatot iratott, ami valószínűleg mindenkinek sikerült. Pedig a tanár a doga előtt azt mondta, hogy "vért fogunk izzadni". Hát. Nem izzadtunk vért, az biztos. Maximum izzadtságot izzadtunk, amiért Kocsis nem volt hajlandó megengedni, hogy szellőztessünk, mivel ő fázik.
Törin Bíró Károly tanár úrral belekezdtünk a tananyagba. Csak diktált, diktált és diktált, mi meg nem győztünk írni, úgyhogy majd körbe kell kérdeznem az osztályt, hogy kinek van meg a diktálás vége, mert odaáig már nem jutottam el.
Kémián Szekeres kicsit késett.
- Mivel ismerjük egymást, nem kell bemutatkoznunk. Első kémia alkalából ha akarjátok, nézhetünk filmet, vagy lemehetünk az udvarra. Melyik legyen? - természetesen mindannyian az udvar felől döntöttünk.
Az udvaron a fiúk megint fociztak, mi meg Sacival vittünk le ceruzát és papírt, és azt "játszottuk" a padon, hogy lerajzoljuk egymást.
- Nem baj, ha a jobb szemed nagyobb, mint a bal? - nevette el magát a barátnőm.
- Egyáltalán - nevettem - És az baj, ha az egyik füled lejjebb van, mint a másik?
Vicces volt. :) A végén odaadtuk egymásnak, és össze kellett hasonlítani magunkat.
- Az enyém borzalmas lett! - legyintettem, miközben bementünk a suliba (ugyanis kicsöngettek kémiáról).
Szerencsére ma csak hat óránk volt, így hamar szabadok lettünk.
- Hanyadika van? - kérdezte Andris a suli előtt.
- Hetedike - feleltem.
- Akkor már egy hete ide járunk? - gondolt bele.
- Aha - bólintottam.
- Akkor nemsokára Halloween - töprengett.
Mi van? :)
- Azért az eléggé "nemsokára" - jegyezte meg Ricsi.
- De jó! - csillantak fel Saci szemei - Mindjárt karácsony!
Ööö... :)
Otthon befejeztem a Rolis-rajzomat, amit hétvégén kezdtem. Egész élethű lett. Most meg nekiállok a rajz alapján lefesteni. Tudom, őrülten szerelmes vagyok. Mindegy. Vagyis nem, csak még házit is kell írnom, ezért befejezem a mai bejegyzésem. Csak előtte még gyorsan lecsekkolom a Facebook profilját és lescreenelem a képeit. Hihi. :)

Mai nap - 5/4: találtam róla egy régi képet, amin az akkori barátnőjével csókolózik. Fura volt látni, sejtettem, hogy volt már barátnője ezelőtt, de akkor is. Néha van egy olyan érzésem, hogy gyakorlatilag mindenkinek van/volt már kapcsolata a korosztályomból, és biztos bennem van a hiba, hogy én ennek még a közelében sem vagyok. Azt se tudom, mit kéne csinálnom. Neki viszont volt már barátnője, szóval ő biztos képben van. Különben is, hogy csókolhat? Úristen, biztosan jól. Juj. Túl sokáig néztem ahhoz a képet, meg nagyítgattam rá, hogy ne mentsem le a galériámba és satírozzam ki a szőke lányt a fotóról, odaképzelve magam a helyére. Elképzeltem, hogy milyen lenne, ha megcsókolna, és arra jutottam, hogy életem legjobb élménye lenne. Illetve, lementettem róla egy irtó menő képet, úgyhogy a laptopomon megvan a hátterem. :)