Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

95. Szülinap

Február 24. (csütörtök)
Szülinaaap! :)
Reggel szinte kipattantak a szemeim - két perccel az ébresztő megszólalása előtt -, mivel ma van a tizenötödik szülinapom. Éljeeen! :)
Gyorsan felvettem a még Sacival vásárolt szettemet, majd a hajamat egy fehér hajpánttal hátrafogtam. A sminkem ugyanolyan, mint mindig, szempillaspirál, szájfény és korrektor.
Gyorsan lefutottam a lépcsőn.
- Boldog szülinapot!
Anyu, Apu és Napsugár köszöntött a nappaliban.
- Köszönöm! - öleltem át családom minden tagját.
Anyu előhúzta a háta mögül az ajándékom.
- Ez a tied - nyújtott át egy csomagot.
- Köszönöm szépen! - adtam két puszit Anyunak és Apunak.
Leültem az asztalhoz, majd - óvatosan, nehogy baja essék a csomagolópapírnak - kibontottam az ajándékomat.
- Jézusooom! - visítottam fel boldogan, amikor megláttam a már rég kiszemelt, ezüst színű fülbevalóm - Ezt mindjárt felveszem - tettem félre, hogy a csomag többi részét is megnézhessem.
Kaptam még egy új laptopot, amit majd délután elrendezek, csokit, meg egy csokor virágot Aputól, amit azonnal egy vázába helyeztem.
Napsugártól nem kaptam semmit, csak egy ölelést, de nem haragudtam rá, tudtam, hogy most nagyon el van havazva, van más dolga is, mint hogy az én ajándékommal foglalkozzon.
- Boldog szülinapooot! - ugrott a nyakamba Saci, amikor kiszálltam a kocsiból.
- Köszi. De a gerincemet hagyd meg épségben - nevettem fel.
A többiek is megköszöntöttek, de nem ez volt a fő téma, inkább beszélgettek a tegnapi focimeccsről, hogy az "mennyire durva" volt. Kitti, Saci és én nem nagyon tudtunk bekapcsolódni a beszéletésbe, úgyhogy Kitti kivételével mi lányok, mindannyian bementünk.
Mármint mind a ketten. Na, mindegy.
Irodalmon Bogdán nem igazán volt jó passzban, úgyhogy kihívott felelni.
- De tanárnőőő, Leninek ma szülinapja van! - szólt közbe Andris.
- Igazán? - nézett rám, mire bólintottam - Akkor ülj csak le, és Isten éltessen. Csemesy, fáradj ki a táblához!
Andris halkan elkáromkodta magát, majd kisétált.
- Judit néni, én mára nem tudtam tanulni. Félévi klarinét-vizsgám volt, későn értem haza - füllentett. Klarinét vizsga? Ennél hülyébb kifogást nem is találhatott volna.
- Félévi, fiam? Már csak ezért sem veszem be - legyintett a tanárnő - Na, de most mondd el, amit tudsz a múlt órai anyagból.
- Nem voltam kedden, a klarinét vizsgámra készültem! - folytatta Andris a klarinétos sztorit.
- Persze. Ha szabad megkérdeznem, mit játszottál a klarinét vizsgádon? - fonta össze a karjait Bogdán, mire Andris improvizált.
- Mozartot - felelt.
- Igazán? - vonta fel a szemöldökeit Bogdán - Akkor bizonyára jól ismered a zene világát.
- Pontosan - bólogatott Andris.
- Ez remek. Beszélgessünk a líráról - zárta le a témát a tanárnő.
Andris elég sokáig szerencsétlenkedett a táblánál, de aztán a történet végére a jóindulatú hármast összehozta. :)
Kémián összefoglaltunk, az volt a "pihenő óra", mármint az osztály egy részének, akik kijelentették, hogy ők okosak, tudják az anyagot és tuti meglesz a hármas, vagy rosszabb esetben kettes témazáró. Hát, így is hozzá lehet állni.
A matekóra a házi feladat ellenőrzésével ment el.
- De nem tehetek róla, én ezt akkor sem értem! - ciccegett Saci, mire Horváth sokadszorra elmagyarázta neki, hogy hogyan jött ki az eredmény a háziban.
Tesin az idióta ingafutást kellett megcsinálnunk. Pfúúú. Igaz, Andris és Laci magasról tettek az egészre, és a harmadik körnél egyszerűen közölték, hogy kiszállnak - pech, hogy ezt a futást leosztályozták, de mindegy. Egyébként nálunk az egyik legjobb futó (legalábbis én így láttam ma) a fiúk közül Domi és Casso, a lányok közül pedig Enikő, aki kiskora óta jár atlétikára, és azt, hogy a három név közül az egyik sem az enyém, megmagyarázza, hogy én már a tizedik körnél kifulladtam. Hurrá.
Angolon kiosztották a dogákat, aminek az átlaga 4,91 lett, mivel mindenkinek ötösre sikerült írni Saci kivételével, aki véletlen felcserélt két szót egy összekötögetős feladatban. Megesik. :)
Utolsó órán ismét találkoztunk Szekeressel, aki nem kímélt, haladtunk tovább a fizikával kőkeményen.
Órák után öten - Casso, Ricsi, Kitti, Saci és én - elindultunk haza.
Ricsi és Kitti hátul beszélgettek, Casso mellettem ment, Saci meg hol itt, hol ott sétálgatott, amíg le nem vált tőlünk.
- Jó a fülbevalód - tűrte a fülem mögé Casso az egyik fülbevalómat takaró tincsem, mire eléggé elpirultam - Új, vagy csak nem tűnt fel eddig?
- Ma kaptam - válaszoltam megilletődve.
- Akkor nem vagyok hülye.
Valóban nem. :)
Durva, hogy kiszúrta.
Otthon a házik megírása után úgy döntöttem, hogy hagyom a francba a szorgalmikat, kit érdekel az, úgyhogy inkább a laptopommal kezdtem foglalkozni.
Egy idő múlva viszont Saci felhívott, hogy nincs-e kedvem átmenni hozzá.
- De, persze, nagyon szívesen. Negyed óra múlva ott leszek, oké?
- Ühüm - egyezett bele Saci, majd letettük a telefont.
Úgy gondoltam, jó leszek úgy, ahogy vagyok. Zsebrevágtam a telefonom, megetettem Smaragdot (a macskám), majd elindultam Saciékhoz.
Bekopogtattam az ajtón, benyitottam, majd...
- Boldog szülinapot! - kiáltotta a Saciéknál gyülekező konkrét társaság, ami a barátaimból, osztálytársaimból (tulajdonképpen ez halmazokban ábrázolva úgy nézne ki, hogy az osztálytársakon belül vannak a barátok), és a nővéremből állt, illetve Heni és Lotti is eljöttek. Minden gondosan elő volt készítve, dekorációk, kaja, felirat a falon... a meghatottságtól és az örömtől könny szökött a szemembe (abban a kritikus ciklusomban vagyok, amikor minden meg tud ríkatni, de akkor is nagyon jól esett <3), majd egyenként átöleltem mindenkit.
- Köszönöm szépen - suttogtam Sacinak.
- Semmiség - mosolygott, mire szorítottam egy picit az ölelésemen.
- Szöszi - hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot - Boldog szülinapot.
- Köszi - mosolyodtam el, mire Casso széttárta a karjait, majd megöleltük egymást. Ahhhw. <3
Később előkerült egy óriási epres torta. A kedvencem. :)
- Na, kívánj valamit! - tapsolt Saci, miközben a torta felé hajoltam.
Szerintem el sem kell mondanom, mit kívántam. Annyit elárulok, hogy köze van Cassohoz. A többi nyílt titok. :)
- Kaphatok egy kést? - néztem körbe, hogy elosszuk a sütit.
- Aham, egy pillanaaat! - szaladt ki Saci a konyhába, majd egy fél pillanattal később meg is jelent egy tortavágó késsel és egy lapáttal, vagy mivel.
- Leni, passzold ide a marcipánt! - nyújtotta a tányérját Laci. A vérbeli kunyizó. :)
- Hé, az az enyém! - nevettem fel - Jó, tied - adtam meg magam - Úgy se lenne szívem megenni - vontam vállat nevetve, majd átadtam a feliratos marcipánomat Lacinak.
Torta után beindultak a kedvenc zenéim, amiket a fiúk jó gyorsan lehurrogtak, úgyhogy onnantól már csak olyanok mentek, amiknek a többségét hallásból sem ismertem.
- Ezt neked csináltam - pattant elém Saci egy gyönyörű, batikolt pólót szorongatva, amire a nevem volt hímezve cifra betűkkel.
- Köszönöm, ez nagyon szép! - öleltem át a barátnőm.
- Hugi! - hallottam meg a hátam mögül Napsugár hangját - Boldog születésnapot.
Napsugártól kaptam egy gyönyörű karkötőt, pulcsit, övet, meg egy csomó mindent, amit már kinéztem egy ideje. Nekem van a legjobb nővérem. :)
Estefelé azért már hazamentünk mindannyian. Megköszöntem mindenkinek ezt az oltári jó meglepetés bulit, majd a hideg, nyirkos februári időjárásban hazaindultam.
Fújt a szél rendesen, úgyhogy zsebre vágtam a kezem, viszont ahogy benyúltam, a jobb zsebemben egy dobozkát találtam.
Kivettem a zsebemből, majd kinyitottam. Egy arany színű nyaklánc volt benne egy ellipszis alakú medállal.
Amint kivettem a nyakláncot a dobozból, megtaláltam az alatta lévő cetlit:
"Boldog szülinapot, Szöszi"
A hideg ellenére is elöntött belülről a melegség, és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt a csodaszép ékszert kitől is kapom.
És hogy mennyire szeretem.

Mai nap - 5/5***: ez volt a legjobb születésnapom.