Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

13. Kislány

Október 6. (kedd)
Reggel a szokásosnál is nyűgösebb voltam, hiszen az október 6-ai megemlékezés miatt megint vehettem fel a borzalmasan unalmas ünneplőm.
A suliba érve kedvtelenül levágtam a táskám a padom mellé, majd elkezdtem előkészíteni a matek cuccom.
- Ne készítsd elő, elmarad az első két óra - szólt mosolyogva Lilianna.
- Oké, köszi - pakoltam vissza. - Ilyenkor az előadóterembe kell menni, igaz?
- Igen - bólintott, majd továbbment.
Az előadást a 10/A adta elő, ami elég unalmas volt, de mindegy, végignéztük, túléltük, és ennyi.
Az egészben annyi élvezhető volt, hogy a fiúk mögöttünk ültek egy sorral, és egy csomót hülyültek egymással, ami vicces volt, egészen addig, amíg rájuk nem szólt valamelyik ünneprontó tanár.
Negyedik óra után elkísértem Sacit mosdóba.
- Annyira gáz, hogy visszhangzik mindeeen - fakadt ki, mire együttérzően elnevettem magam.
Ha egyszer közösségi helyet alapítok, mindig menni fog valami zene a mosdóban, hogy legyen alapzaj. :)
Miután kimentünk a mosdóból, leültünk a folyosón egy padra, szemben egy faliújsággal, amin a régebben elballagott osztályok képei voltak.
- Az ott Horváth fiatalon? - lepődtem meg az egyik képen kiszúrva az említett tanárt.
- Ühüm. Ráhajtanál, mi? - vigyorgott Saci, mire felnevettem.
Amikor a nevetést abbahagyva "lecsillapodtam", hirtelen megéreztem valakinek a tekintetét rajtam, ami egyből arra is vonzotta az enyémet, majd ahogy szembetaláltam magam azzal a kék szempárral, mondanom sem kell, azonnal zavarba jöttem.
Roli épp akkor ment el valamennyivel előttünk pár haverjával a folyosón, és ahogy észrevettem, hogy engem néz, el is kaptam a tekintetem azonnal, és úgy sejtem, hogy ő is.
Persze egy pár pillanattal később ösztönből felnéztem megint, keresve a tekintetemmel, ő pedig akkor már elhaladt előttem, de ahogy befordult volna az egyik folyosóra, mégegyszer visszapillantott rám.
Egymás után szemeztünk kétszer, ebből egyet ő kezdeményezett. Úristeeeen! <3
- Nézett az előbb - suttogtam Sacinak magamban vigyorogva, mire felcsillantak a szemei, és kérte, hogy meséljem el olyan részletesen, ahogy csak tudom.
Elmeséltem, háromszor egymás után. Fangörcs. :D
Ebédszünetben kint voltunk Sacival az udvaron és nagyban beszélgettünk az "élet nagy dolgairól" (pl. halak, akvárium, Roli, nem tudunk focizni, stb.), amikor egy focilabda kirepült az úttestre.
- Kislány, hozd már be nekünk! - szólt oda nekem egy végzős srác.
- Nem vagyok kislány! - dünnyögtem, majd égővörös fejjel kimentem a suli kapuján, hogy behozzam a labdát.
Nagy levegőt vettem, körbenéztem, majd visszaszaladtam a bőrlabdával.
Nekidobtam a srácnak, aki felvette a földről, majd belerúgott és tovább játszott.
- Szívesen! - vetettem oda neki. A srác nem is foglalkozott velem, csak tovább játszott. Tapló.

Mai nap - 5/5*: oké, a végzős srác egy bunkó, de Roli nézett a folyosón. Nézett. Engem. És szemeztünk. És visszanézett. Megőrülök! <3