Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

20. Együtt

Október 27. (kedd)
"Reménytelenül várom a karkötőt Rolitól" második felvonás. Juhúúú.
A suli előtt már ott gyülekezett a szokásos társaság. Majdnem odamentem hozzájuk, de aztán észrevettem azt a halom lányt, akik körülöttük gyülekeztek karkötőkkel a kezükben, úgyhogy fogtam magam és inkább bementem a suliba.
A helyemen ülve rajzolgattam, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki lehuppan mellém és átkarolja a vállam.
- Hali - köszönt nekem Pityu vigyorogva.
- Szia - mosolyogtam rá - Hogy vagy?
- Egész jól. Tessék - nyomott a kezembe egy "The Pityu" feliratú halálkarkötőt (:D) - A nővéred engedélyét adta - mondta röhögve, mire elmosolyodtam.
Végülis, karkötőt akartam Rolitól. Megkaptam a bátyjától. Ez is valami. :)
- Köszi. Ha az aulában járok, hozok neked egyet - mosolyogtam, miközben felkötöttem a csuklómra.
- Oké. De szépen írj rá.
- Szépen fogok - nevettem fel.
Ezután Pityu visszament Sugárhoz (van egy olyan érzésem, hogy a nővéremnek erős köze van ehhez :D tegnap fakadtam ki neki, hogy egyedül Barnitól kaptam és biztos senki más nem ad nekem a héten karkötőt), én meg folytattam a rajzolást.
Matek utáni szünetben végighallgattam, ahogy a fiúk azt tervezik, hogy eladják (?) a karkötőket, majd nagy nehezen lebeszéltem őket róla. Huh. :)
Órák után lesiettem a halálkarkötős dobozhoz, hogy írjak egyet Pityunak, majd elkezdtem keresni a filctollamat.
- Mit keresel? - kérdezte Roli a hátam mögül, mire megfordultam.
- Filcet. Ehhez - lobogtattam meg az egyenlőre üres textilszalagot.
- Aki keres, az talál, Szöszi - lépett oda mellém, majd egyszerűen odaadta nekem a tőlem kábé fél méterre elhelyezett piros filcet.
- Jó, na. De nem vagyok Szöszi - tettem hozzá.
- Az vagy. Kinek írsz? - vonta fel a fél szemöldökét, mire elmosolyodtam.
- A bátyádnak - feleltem mosolyogva, mire meglepetten rámnézett.
- De ő a tesóddal megy, nem?
- Igen, de én is kaptam tőle - vontam vállat - Úgyhogy miért is ne. Tudja, hogy úgysem vele megyek.
- Hanem? - kérdezte mosolyogva.
- Hanem Barnival - mondtam, mire egy apró mosollyal az arcán felnézett rám, elszakítva a tekintetét a karkötőtől, amire írtam - Tőle kaptam először, vele megyek - mondtam egyszerűen, majd megfordultam és a lépcső felé vettem az irányt.
Roli felnevetett.
- Cuki vagy, de üvölt rólad, hogy nem tőle vártad - szólt utánam. Eltalálta. A francba.
- Nem számít - fordultam meg zavartan - Mert akkor is vele fogok menni - ismételtem meg, mire halványan elmosolyodott, én meg Pityuék terme felé vettem az irányt.
Pityut ugyan nem találtam, de Napsugárt igen, úgyhogy utána siettem és megkértem, hogy adja át a barátjának a karkötőt.
- És te kivel fogsz menni? - kérdezte.
- Barnival - feleltem, majd látva az értetlen fejét, hozzátettem - Az osztályunkba jár, világosbarna hajú, csendes, középmagas, zöld szeme van, és fogszabis. Tudod, melyik?
- Asszem megvan - bólintott - Ő az? - biccentett a távolba.
A folyosó végén Barni sietett felém valami könyvvel a kezében.
- Igen, ő - feleltem furán - Szia - mosolyogtam Barnira, amikor odaért hozzánk.
- Szia... sztok - nézett a nővéremre elpirulva - Csak szólni szerettem volna, hogy nem leszek itthon a Halloween bulin. Elutazunk - mondta - Remélem, nem baj, de így nem tudok jönni.
- Nem baj, jó utat - mosolyogtam rá.
Amikor becsengettek, a nővéremnek vissza kellett mennie az osztályba, én meg lesiettem a lépcsőn, ahonnan meglepetten vettem észre, hogy Roli a falnak dőlve továbbra is ott állt.
- Na, átadtad? - kérdezte egy apró mosollyal az arcán, amikor leértem az aulába.
- Ha úgy nézzük, igen - vontam vállat - Jössz? - kérdeztem az ajtó felé biccentve.
- Aha - lökte el magát a faltól, majd kinyitotta nekem az ajtót és kiengedett. Milyen udvarias. :) - Akkor Barnival mész Halloweenre.
- Talán - feleltem sejtelmesen.
- Szóval talán - bólintott mosolyogva - De talán nem lesz itthon pénteken, mert elutazik - mondta jókedvűen, mire elképedve néztem rá. Honnan tudja? Ne már. Tuti hallotta - Szöszi, engem nem tudsz átverni még a sejtelmes kis válaszaiddal se - mosolygott rám.
- Mindegy. De ő legalább meghívott - vágtam rá egyszerűen - Viszont úgy tűnik, most egyedül fogok menni - nevettem fel feszülten.
- Ne csináld már. Gyere velem - fordította felém a fejét, miközben egymás mellett lépkedtünk az őszi fák alatt.
- Tessék? - pislogtam meglepetten.
- Azért azt csak nem hagyhatom, hogy egyedül menj - mosolyodott el - Meg amúgy is. A bátyám a nővéreddel megy, én meg veled. Azért ez jól hangzik, nem? - kérdezte elgondolkodva, mire felnevettem.
- Végülis - láttam be, miközben majd' kicsattantam a boldogságtól. Úristeeeen! Elhívott! <3
A házunk előtt elköszöntünk egymástól, majd otthon ráírtam Sacira.
Levendula: Úristen! Képzeld!!!! Roli elhívott Halloween-re! :)
Hamar jött a válasz.
Saci: de jóóó :) És Barni?
Levendula: Elutazik :D
Ekkor három dolog történt.
Saci videohívást indított, én vigyorogtam, mint egy őrült, Anya pedig bejött a szobámba és megkérdezte, hogy kérek-e almát. Kértem. :)

Mai nap - 5/5: elhívott! :)