Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

42. Barátnők

November 27. (péntek)
Reggel azt éreztem, hogy szörnyen sajog a fejem, és szédülök. Fájó fejjel leslattyogtam a konyhába.
- Kicsikém, minden rendben? Szörnyen sápadt vagy! - kapott a fejéhez Anyu, majd odaszaladt hozzám. Tenyerét a homlokomra tette. - Jézusom, tűzforró vagy! Irány vissza az ágyba!
Elhúztam a szám, elindultam vissza, befeküdtem az ágyamba, Apu meg behozta az utálatos lázmérőt. Vááá! Utálom.
Persze valahogy azért túléltem.
A lázmérő 39 C°- ot mutatott, tehát a hétvégémnek nyugodt szívvel kijelentem, hogy annyi.
Délután Anyu bekopogott hozzám.
- Az egyik osztálytársad áthozta a tanulnivalókat, meg a lapokat, amiket az iskolában adtak - mondta, majd kiment. Az ajtómon belépett Saci.
- Sziaaa! - pattantam fel az ágyamból és átöleltem a barátnőm.
- Hali - ölelt vissza, majd eltolt magától - Úristeeen, nagyon rossz volt, hogy nem voltál suliban, gyógyulj meg hamar!
- Igyekszem. Hanyadika van amúgy?
- Fúú... január 27 asszem - töprengett.
- Január? - nevettem el magam.
- November, na - javította ki magát nevetve. Végülis majdnem. :)
- November 27? Akkor mindjárt december! - kaptam a fejemhez. Te jó ég, ennyire szalad az idő?!
- És osztálykari - tette hozzá. Hoppá. - Amúgy neked van már ajándékod Cassonak? - kérdezte.
- Nem, nincs - húztam el a szám - Valami tipp neki?
- Nemtom' - vont vállat - Tuti van valami a neten.
Így kötöttünk ki a gépem előtt két és fél óráig (!) ajándékötletet keresve, de mivel nem találtuk semmit, azt beszéltük meg, hogy majd gondolkodik otthon, és én is gondolkodok, aztán ezt megállapítva leültünk a tévém elé és filmeztünk. :)

Mai nap - 5/4: kár, hogy lebetegedtem, de viszont Sacival tök jól elhülyéskedtünk. Egyébként nem hozott házit, ez csak az ürügy volt, hogy átjöhessen. :)