Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

56. Béke

December 23. (csütörtök)
Reggel a konyhába érve csak Apunak és Napsugárnak köszöntem, Anyura rá se néztem. Haragszom rá. Nem is kicsit...
Vajon ez már a kamaszkorom jele?
- Levendula - szólított meg - Szeretnék beszélni veled.
- Miről? Arról, hogy az osztálytársaimmal még mekibe se mehessek el? Kösz, inkább ne - szóltam vissza.
Jó, belátom, néha túllövök a célom, de milyen gáz már, hogy mindenki megy, csak én nem, aki a szomszédban lakik?
- Kislányom! Te nem ilyen vagy - ingatta a fejét - A szilveszterről akarok beszélni.
- Igen? - tettem csípőre a kezem, mire a hátam mögül meghallottam, ahogy Apu azt suttogja, hogy "szemtelen a gyerek".
- Elmehetsz Cassohoz - jelentette ki, mire boldogan felcsillant a szemem - De kettőkor már itthon vagy, nem iszol, csak egy koccintás, nem dohányzol, sokat vagy a levegőn, és kerülöd a részeg embereket - sorolta a szabályokat. Mint egy military-kiképzésen.
- Oké - bólogattam. Éljeeen! :)
Örömömben meghallgattam a Despacito-t (szeretem, na, és szerintem ezzel egyedül vagyok így az egész Földön) miközben az össz nemlétező tánctudásomat használva ugráltam rá. A családom közben komplett hülyének nézett, csak Sugár szállt be hozzám. Mondjuk, nem tudom, hogy ő minek örült, de mindegy. :)
Délután kitakarítottuk az egész házat, valamint a nővéremmel becsomagoltuk az ajándékokat holnapra.

Mai nap - 5/5*: Elmehetek!!! :)))