Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

4. Napfelkelte

Augusztus 31. (kedd)
Bementünk az osztállyal a szobába. Mi, lányok egy idő után már ugyan aludni próbáltunk, de nem ment, ugyanis a fiúk valamilyen érthetetlen okból kifolyólag fogócskát (?) játszottak. Vagy valami olyasmit.
Eddig abban a hitben voltam, hogy hat éves kor után az emberek maguk mögött hagyják az ilyesmiket, de úgy látszik, tévedtem.
- Nem zavar, hogy aludni akarunk? - kérdezte Lili ásítva.
- Nem - vágta rá Andris.
- Kösz - motyogta Lili, mire a fiúk összeröhögtek.
Olyan hajnali három-négy körül (de egyébként vicces volt :D) végre lenyugodtak és megbeszéltük, hogy megpróbálunk aludni.
Pontosabban rávettük őket, hogy maradjanak csendben. Részletkérdés.
Ezután azt hittem, hogy már aludni fogok, de egyszerűen nem jött álom a szememre, úgyhogy sokáig tartó forgolódás után úgy döntöttem, kimegyek megnézni a napfelkeltét.
Ha már úgy se alszom, legalább láthatok valami szépet.
Mindig imádtam a napfelkeltét.
Halkan felvettem a cipőmet és a kapucnis pulcsimat, majd kinyitottam az ajtót és kiosontam az épületből.
Elhelyezkedtem a fűben és törökülésben figyeltem, ahogy a Balaton lágyan ringó hullámait megvilágítják a felkelő nap első aranysugarai, miközben a gondolataim már messze-messze jártak.
Legszívesebben elővettem volna egy papírt és egy ceruzát, hogy rajzolgassak is, ötleteim is támadtak hozzá, idilli lett volna.
Merengésemből távolról hallott léptek zökkentettek ki.
Mondanom sem kell, totálisan beparáztam, hogy észrevett az ofő, esetleg egy takarító, aki majd beköp, vagy bárki, úgyhogy felpattantam és megfordultam.
- Te vagy az? - sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
- Miért, vártál valakit? - kérdezett vissza Roli egy apró mosoly kíséretében.
- Nem, csak azt hittem, hogy a tanárok - magyaráztam zavartan, miközben igyekeztem elvonatkoztatni attól, hogy ő még hajnali fél hatkor is elképesztően jól néz ki, és hogy úgy egyáltalán, bármiféle kérés, vagy indok nélkül kijött hozzám.
Nem kicsit zavarba jöttem tőle.
- Már rég alszanak.
- Jó, tudom, csak... na, mindegy - legyintettem, miközben visszaültem a fűbe, Roli meg leült törökülésbe mellém - Hogyhogy itt vagy? - kérdeztem.
- Igazából csak láttam egy lányt az ablakból és kijöttem hozzá, hogy ne legyen egyedül - vont vállat halványan mosolyogva.
- Köszi - mosolyodtam el - Szép, ugye?
- Mi?
- A napfelkelte - biccentettem magam elé.
- Ja, nem rossz - legyintett (tessék, ennyivel le is rendezte a dolgot), majd halványan elmosolyodott - Napfelkeltés lány vagy?
- Nagyon szeretem, olyan szép tud lenni - vallottam be őszintén, felhúzva a lábaimat magam elé - De igazából nem csak a napfelkelte, a naplemente is, vagy a csillagos ég, a telihold... - soroltam mosolyogva, de nem folytattam, nem akartam idegesítő lenni a túllelkesedésemmel - Ilyesmi - mondtam a hajamat megigazítva.
Roli maga elé mosolyogva hallgatott, majd egy kis csend után megszólalt.
- Mesélj magadról valamit - nézett a szemembe, mire zavartan elmosolyodtam.
- Nem igazán tudok mit mondani magamról - nevettem fel feszülten - Nem vagyok jó bemutatkozó típus, a mai játékok is rávilágíthattak erre.
Meglepetésemre nem volt kínos a megjegyzésem, mert elnevette magát rajta.
- Valamit csak tudsz. Mondjuuuk, ha most nem lennék itt, mit csinálnál, hogy ne unatkozz?
- Valószínűleg nézném tovább a napfelkeltét - vontam vállat mosolyogva, mire felröhögött.
Észre se vettem, de a nap már régen felkelt, és mi még mindig beszélgettünk témából témába csapongva, aztán egyszer csak megszólalt egy harang a távolból.
- Mennyi lehet az idő? - kérdeztem.
- Sok. Fáradt leszel - mondta, körülnézve, hátha lát valahol órát, bár mondjuk ez a Balaton-parton hajnalban elég esélytelen volt - Mondjuk már így is.
- Akkor aludni kéne - állapítottam meg.
Nehéz szívvel váltam meg tőle, de már alig bírtam ébren maradni, nem akartam bealudni rögtön az első kettes társalgásunk közben.
- Lehet - bólintott, majd felállt.
- Felhúzol? - nyújtottam a kezem, mire Roli gyengéden megragadta azt és felsegített, aminek következtében a mellkasának estem. Juuuuj. :)
Ennyire vagyok ügyes.
Zavartan hátraléptem egyet, majd remélve, hogy a félhomályban nem veszi észre, mennyire elpirultam, félve a szemeibe néztem egy pillanatra, mire csak halványan elmosolyodott és elindultunk az épületbe.
A néma folyosón szinte visszhangoztak a lépteink, csendben mentünk egymás mellett, majd egyszer csak megszólaltam.
- Te érezted már azt, hogy ismersz valakit látásból egy csomó ideje, de igazából mégsem? - kérdeztem szinte suttogva.
Igen, hajnali öt után már ilyeneken jár az agyam, és ezeket rendszerint a hozzám legközelebbi emberrel szoktam megosztani. Egyszer a fagyisnak öntöttem ki a lelkem, azóta a város túloldalára költözött. :)
Roli a hajába túrva halkan elnevette magát, majd egy kis hatásszünet után rámnézett.
- Van, amikor - vont vállat egy apró mosollyal az arcán.
A szoba elé érve Roli kinyitotta az ajtót, majd beengedett.
- Tessék, Szöszi - húzta egy szórakozott mosolyra a száját.
Szemforgatva felnevettem, majd ránéztem.
- Milyen úriember itt valaki - vigyorogtam, mire elröhögte magát.
Amikor befeküdtem az ágyamba, mosolyogva lehunytam a szemem, amit csak egy pislogásnak éreztem, de mikor újra kinyitottam, egyedül aludtam a szobánkban, a fiúk baromkodása (én inkább üvöltözésnek nevezném) pedig kintről teljesen beszűrődött. Feltápászkodtam, majd gyorsan elpakoltam és kimentem a többiekhez, akik már ették a reggelit, úgyhogy a lehető legkisebb feltűnést keltve csatlakoztam.
Reggeli után elkezdtünk pakolni, és mivel én szenvedtem a legtovább, mire végeztem, a többiek már kezdtek sorbaállni az induláshoz, úgyhogy lassan előrefurakodtam Sacihoz.
Az egész utunk csendesen telt el, mindenki vagy aludt, zenét hallgatott, vagy telefonozott.
Szociális osztály vagyunk, még jó, hogy ma elvileg ismerkednünk kellene. :)
Hazaérve hullafáradtan ledőltem a kanapéra.
- Milyen volt? - hallottam Anyu hangját.
- Jó volt - feleltem röviden - Felmegyek pihenni, jó?
- Persze, pihenj csak - bólintott - De azért majd mesélsz?
Kábé ennyi volt a gólyatáborunk.

Mai nap - 5/5*: nagyon jó volt, és azt hiszem, életemben először úgy igazából szerelmes lettem. Ergo Napsugárnak igaza volt. Na, megyek elbújdosni. :)