Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

68. Két nap

Január 7. (péntek)
Ma ofőórán Pásztor előrukkolt a farsanggal.
- Minden osztály ugyanannak öltözik. Ti mik lesztek? - kérdezte.
- Bohiiik! Legyünk már bohik! - jelentkezett Saci.
- Peeeersze - röhögött Ricsi - Legyünk bohócok.
- Ne már, ne legyünk bohócok, az milyen gáz már? - nézett körbe Niki nyafogva.
- Dehogy. Befestem a hajamat mondjuk zöldre - töprengett Laci - Tényleg, én leszek Joker.
- Én meg Batman - tette hozzá Casso röhögve - Vagy Pennywise - gondolta tovább.
- Stipi stopi Superman! - ugrált Andris kecsesen, lányosan ugrálva. Megőrültek.
- Szecska mester - jelentette ki Dominik nevetve.
- Akkor szuperhős filmekből lesztek szereplők? - döbbent le Pásztor a saját értelmezése alapján megfogalmazva, mire a fiúk hevesen bólogatni kezdtek, Casso pedig bejelentette, hogy hát akkor mégse lesz Pennywise. :) És nyomkodott tovább a pad alatt - Hát jó! - írta be a naplóba - Január 31-én szokás szerint fél öttől negyed kilencig lesz a farsangi bál. Délelőtt pedig tanítás.
- Ez milyen már? - hördült fel Ricsi.
- Nem kértem megjegyzést - förmedt rá az ofő, majd tovább beszélt a farsangról.
Órák után Saci átjött hozzánk, hogy gyakoroljunk a fánkkészítő versenyre, amin természetesen indul. Mármint ez volt a terv. Igazából a telefonomon néztünk női karaktereket, akik lehetnénk.
- Fekete Özvegy akarok lenni, de ő inkább vörös hajú, mármint az az ikonikus, úgyhogy még kitalálom - mondta Saci.
- Okés, gondolkodunk. Én asszem Harley leszek - találtam ki - Remélem, egy Marvel-est se sértek meg - gondoltam bele, mire Saci felnevetett.

Mai nap - 5/5: valószínűleg tényleg Harley leszek.
************************************
Egy 210 szóból álló részt röstellek kirakni, úgyhogy ilyen nem sűrűn lesz, de ebbe a részbe kettő "napot" is leírok.
************************************
Január 10. (hétfő)
Harmadik órában, vagyis földrajzon Pásztor egy újabb "remek ötlettel" állt elő.
- Az osztályközösség összekovácsolásának érdekében kéthavonta az első óránkon, vagyis földrajzon vagy osztályfőnökin ültetés lesz. Mindenki pakolja be a tanszereit a táskájába, majd azzal együtt menjetek hátra a szekrényhez - mondta, mire felsóhajtottunk. Ne már.
Sajnos az ültetés nem tetszik annyira. Írom is:

              Tanári asztal
Lili - Laci              Andris - Kitti
Én - Ricsi              Casso - Niki
Barni - Enikő       Saci - Dominik

Borzalom. Félreértés ne essék, Ricsivel semmi bajom, csak... de most komolyan. Casso Niki mellé? Pont ő mellé? Szívás. És ez két hónapig így lesz. Jaj, de jó.
Angolon Ricsi végig zenét hallgatott.
- Mit hallgatsz? - kérdeztem tőle.
- Metált - felelt, majd a fél füllhalgatóját felém nyújtotta - Kéred?
- Jobb, mint az angol, szóval oké - mosolyodtam el.
Informatikán kikönyörögtük, hogy hagyj legyen játszóóra. Horváth szerencsére engedett azzal a feltétellel, ha kidolgozzuk otthon az anyagot a füzetbe és bemutatjuk neki jövő héten. Természetesen elfogadtuk az ajánlatot. :)
Felmentem gmailre (körülbelül háromhavonta nézem meg). Érkezett egy csomó pinterestes e-mailem, amiket persze hamar ki is töröltem, ugyanis kb. ezek voltak benne: "xy lementette a pinedet","úgy gondoljuk, tetszenének neked ezek a pinek", vagy "természet, idézetek és más hozzád hasonló táblák". Sokra nem megyek vele, úgyhogy tovább mentem.
Jött egy levelem a Mamitól is. Másolom:
"Drága Ladám!
Nem tudom, mikor jöttök legközelebb, de nagyon várunk Titeket. Nagyapád sajnos eltörte a lábát és kórházba került. Szüleid és nővéred már tudnak erről, de azért megírtam Neked is.
Ölel: Mami"
Jaj. Sajnos Papa már elég idős, nem tudom, mikor fog szegény lába meggyógyulni. Szívesen meglátogatnám, de sajnos konkrétan egy másik kontinensen vannak.
Na igen, menő, meg minden, hogy a nagyszüleim Rioban laknak egy luxusházban, de ennek is van árnyoldala. Mondjuk, hogy amíg mások kéthetente leugorhatnak hétvégén a nagyszüleihez, mi évente kétszer-háromszor szoktunk, repülővel, és egy csomót kell utaznunk. Hjaj.
(Apa szülei már sajnos nem élnek, pedig szívesen megismertem volna őket.)
Otthon megkérdeztem Anyut, aki azt mondta, hogy nem tudunk egyhamar kimenni hozzájuk.
- Apádnak rengeteg dolga van az ügyfeleivel, nektek suli van, emelett pedig még nekem is sok a teendőm. Alig lesz időnk - rázta meg szomorúan a fejét.
Jut eszembe, a szüleim állását még nem mondtam. Apu irodavezető, és mostanában sajnos többször el kell mennie dolgozni, mint általában, Anyu pedig magántanár, spanyolt és portugált tanít. Az egyik diákja valami Henrietta, akivel még az életben nem találkoztam. Anyu szerint egy 16 éves (tizenegyedikes) lány, akihez szombatonként jár spanyolozni, hogy majd meglegyen majd a felsőfokúja. Esküszöm, még tényleg soha nem láttam. Pedig egyszer szívesen megismerném, Anya szerint kedves.
- Viszont szombaton találkoztok Henriettával. Mostantól ő jön hozzánk - mesélte.
- Ez tök jó! - mosolyodtam el.
- Szerintem is. Biztos nagyon jól kijöttök majd, nagyon aranyos, tehetséges és jókedvű kislány - mosolygott rám.
- Gondolom - bólintottam - Felmegyek leckét írni - indultam a lépcső felé egy almával a kezemben.
- Rendben, menj csak - bólogatott Anyu, majd folytatta a ház portalanítását. Egyébként szerintem tök tisztaság van, de Anyu enyhén rendmániás. Ha az egyik képkeret a falon csak egy kicsit is elmozdul, azt is egyből kiszúrja. :)

Mai nap - 5/4: szegény Papa, nagyon sajnálom,
viszont alig várom, hogy találkozzak Anyu tanítványával.