Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

94. Kérdések

Február 23. (szerda)
Ma már nagyon is mentem suliba, úgyhogy dühöngve kinyomtam az ébresztőmet, felvettem valami ruhát, majd lementem a konyhába.
- Ma milyen nap van? - kortyoltam bele a kakaómba, miközben Napsugár velem szemben kente a kenyerét.
(Ezt feltétlenül fontos volt megosztanom.)
- Huszonharmadika van - nézett rám.
- Tényleg! - csillant fel a szemem - Holnap lesz a szülinapom!
- Tudom - mosolyodott el Sugár sejtelmesen.
- Még szép - bólintottam, miközben kiittam az utolsó cseppeket a baglyos bögrémből. A szám kakaós volt természetesen, de meg sem fordult a fejembem, hogy szalvétát használjak, inkább megtöröltem a csuklómmal a számat és környékét.
- Az orrodon is van! - nevetett fel Napsugár.
Ezt fogalmam sincs, hogy csináltam, pedig tudtommal nem az orrommal iszom. Na mindegy.
Betettem a bögrét mosogatóba, gyorsan feldobtam magamra egy kis sminket, de tényleg csak kicsit, fogat mostam, parfümöztem, miegymás, majd megvártam Napsugarat az előszobában.
A kocsiban a nővérem bekapcsolta a fűtést, mert bevallom, egy picit fáztam.
- Zene? - dobtam fel az ötletet, mire Sugár bekapcsolta a rádiót, ami éppen valami számomra ismeretlen slágert harsogott.
A kocsiból kiszállva örömmel vettem tudomásul, hogy újból a régi a társaság, Casso, Ricsi, Laci, Saci és én.
- Sziasztok - köszöntem.
- Kisasszony - húzta egy halvány mosolyra a száját Casso, mire nevetve megforgattam a szemeimet, és mivel elég utaló volt, odamentem hozzá - Jobban vagy?
- Igen, köszi - bólintottam, majd hogy ne haljon ki a beszélgetés, visszakérdeztem - És te hogy vagy?
Csak egy kicsit jött ki hülyén, nem vész.
Casso elröhögte magát.
- Megvagyok, kösz.
- Tehát? - mosolyogtam rá.
- Tehát megvagyok - ismételte meg derűsen.
- Örülök.
Egy ideig semelyikünk nem szólalt meg, Ricsi, Laci és Saci pedig az először említett telefonján szórakoztak valamin, amin többször is felröhögtek.
- Betti hol van? - szaladt ki a számon, mire Casso egy elfojtott mosollyal a szemembe nézett.
- Miért kellene azt tudnom? - kérdezett vissza.
- Hát... nem tudom - vontam vállat - Csak azért, mert többször is láttalak titeket együtt, gondoltam, hátha... - magyarázkodtam zavartan - Persze, annyira nem fontos, nem az én dolgom, csak feltűnt... - mentegetőztem, Casso pedig félbeszakította a magyarázkodásomat.
- De most nem vagyunk együtt, szóval fogalmam sincs - vont vállat egy halvány mosollyal az arcán - Amúgy cuki, amikor féltékeny vagy - tette hozzá mosolyogva - Mit csináltok? - fordult Ricsiék felé.
- Saci épp elver játékban, szurkolj már - felelte Ricsi Cassonak, mire elmosolyodtam.
Saci egyébként tényleg elverte Ricsit, de Ricsi azt állítja, hogy "hagyta nyerni", szóval az eredményt nem tudjuk pontosan. :)
"Cuki, amikor féltékeny vagy." Hé, miii? Ezt fel kell dolgoznom.
A hideg miatt nemsokára bementünk a suliba.
- Három perce bennt kellene lenniük - mormogta a portás.
- Hogyne - bólintott Laci.
- Velem te ne szemtelenkedj! - csattant fel a portás - Sipirc a szemem elől, amíg szépen kérlek!
A teremben leültem Ricsi mellé.
- Milyen órával kezdünk? - kérdezte a padtársam.
- Matek.
- Azt ma pont nem hoztam! - csettintett Ricsi "bosszúsan".
- Szívás. Készülj fel a felelésre - veregettem meg a vállát.
Csakugyan, Ricsi tizenöt percen keresztül állt a táblánál, végül leült egy kettessel.
- Ezt köszönd meg a jóindulatomnak! - írta be a jegyet Horváth az elektronikus naplónkba.
Bioszon a fekete hajú Hajdú (hajú-Hajdú... olyan rosszul hangzik egy mondaton belül) kiosztotta a dogákat.
Vagyis nem egészen, az óra első negyed órájában elmondta a típushibákat - persze ez alatt akiket érdekelt a doga eredménye (Lili, Enikő, Domi, Barni és én) szétizgulták magukat -, utána kiosztotta a dogákat, a végén mindenkivel átszámoltatta a pontokat újból, és kiadta házinak a doga javítását. Mivel a naplós incidens után nem kifejezetten tartozom Hajdú kedvenc diákjai közé, mindig becsületesen felkészülök óráról órára, így csak egy hibám lett a tézében. Esküszöm, biológiából kb. háromszor annyit tanulok, mint a többi tantárgyból összesen.
Rajzon Lauval befejeztük a tavaszi dekorációkat, amiket elkezdtünk felrakni.
Harminckettő virágunk volt, és négy pont, ahová fel kellett rakni őket.
- Akkor minden helyre hat virágot rakunk - tervelte ki Lau.
- És mi lesz a maradék nyolccal? - pislogott Saci.
- Milyen maradék nyolc? - ráncolta össze a szemöldökeit Lau.
- Négy hely van és mindegyikbe hat virág. Négyszer hat az huszonnégy - világosította fel Enikő unottan.
- Hatszor négy az nem harminckettő? - töprengett a rajztanárunk. Istenem, de sötét ez a nő.
Végül sikerült meggyőznünk arról, hogy hatszor négy az nem harminckettő, úgyhogy hosszú percek elteltével ki tudtuk számolni, hogyan osszunk el négy helyre harminckettő virágot. No comment.
Rajz után jött az ennél is unalmasabb angol, ahol megírtam a dogámat. Mindent tudtam.
Most egyébként normál esetben ünnepelnem kéne magam, de ez cseppet sem normál eset, mivel azt, hogy "nagybácsi, unokatestvér, dédnagymama..." nem nehéz megjegyezni nyolc év angol és egy nyelvvizsga után.
Nyelvtanon Bogdán tollbamondást iratott velünk. Azt hiszem, ha ezt tovább folytatja (mármint a maratoni diktálásokat), tényleg le fog szakadni a karom.
Fizikán Szekeres kísérletelet mutatott be nekünk, mi pedig igyekeztünk kultúráltan unatkozni.
Bár, amikor majdnem lecsapta az áramot az egész épületben az egyik kísérlettel, az elég figyelemfelkeltő volt.
Rajzszakkörön Várady szokásától eltérően kicsit késett.
- Elnézést a késésért, csak az igazgatónővel volt egy kis elintéznivalóm - szabadkozott, mire csak egy "oké, megértjük" bólintást kapott a csapattól - Mindenki vegyen elő egy lapot, és rajzolva le, milyennek képzeli magát tíz év múlva.
Ez milyen hülyeség? Most minek képzeljem magam? Honnan tudjam, hogy huszonnégy évesen milyen leszek?
Óra végén három pontot kaptam a nem túl kreatív megoldásomra - miszerint lerajzoltam magamat kicsit magasabban és hosszabb hajjal - aminek következtében Mira egy "győztem" pillantással ajándékozott meg.
Örülök, hogy hozzátehettem az önbizalmához.
Rajzkör után hazasétáltam Sacival, majd otthon gitároztam egy kicsit.

Mai nap - 5/5: akkor most nem lesz Casso+Betti? Vagy miért közeledik már megint? Nem értem... de amúgy jó kis nap volt. :)