Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

108. Ricsi

Március 12. (szombat)
A mai napon tényleg volt minden. Na, de mindent szépen sorjában.
Reggel a megbeszéltek alapján tizenegykor találkoztunk a suli előtt.
- Mindenki itt van már? - nézett körbe Enikő.
- Nem, Kitti nincs - mondta Lili - Ő nem hallotta már, amikor tegnap megbeszéltük a mai találkozást.
- Majd ha megérkeztünk, felhívom - mondta Ricsi legyintve.
Amikor megérkeztünk a pályára, nem várt látvány tárult a szemünk elé. Megtorpantam a "sor" elején, így a többiek is, akik előrébb jöttek és megnézték, miért álltunk meg hirtelen.
Laci halkan elkáromkodta magát, Saci értetlenül forgolódott, Casso idegesen a hajába túrt, én csak lesütöttem a szemem, tudva, hogy itt lesz botrány rendesen, Enikő és Lili ledöbbenve figyelték a jelenetet, majd egyszerre Ricsi felé fordultak, aki semmit nem vett észre, addig Andrissal röhögött hátrébb.
Amint meglátta, hogy sokan őt figyelik, elkomolyodott, majd előre furakodott - így ő is saját szemével látta, ahogy a barátnője Tomival csókolózik az egyik padon.
Ricsi ledermedt egy pillanatra. Szó szerint.
Borzasztóan sajnáltam.
Ekkor éreztem meg igazán, hogy szörnyű barát vagyok, amiért nem szóltam neki Kittiről eddig.
Hogy lehettem ilyen?
Ricsi először nem szólt semmit, csak összefont karral nézte a csókolózó párost, majd Kitti észrevette, hogy valaki figyeli őket, úgyhogy óvatosan elengedte Tomit. Amint meglátta Ricsit (és mögötte minket), szó szerint lefehéredett, majd erőtlenül felállt Ricsihez.
- Hülye kurva - mondta Ricsi Kitti szemébe kíméletlenül az első dolgot, ami kitört belőle, mire Kitti utat engedett a műkönnyeknek.
Vicces, hogy ő sír.
Tomi feltápászkodott, majd Ricsi elé állt.
- Most már leszállhatsz a barátnőmről - mondta neki ridegen, majd behúzott volna egyet Ricsinek, ha ő erre válaszként nem vágja neki Tomit azonnal egy ijesztően erőteljes, minden porcikában pattanásig ideges lökéssel a földnek.
Kitti "két barátja" abban a pillanatban kérdés nélkül összeverekedett, amit Kittike viszont simán végignézett.
Egy pillanatig tétlenül néztük őket, majd Casso odament és szédszedte őket az akkor utána siető Lacival.
Kitti csak állt ott a pálya szélén, és tényleg úgy tűnt, hogy lesokkolta a dolog, bár nem tudom, mit gondolt, amikor a Valentin-bulin belekezdett ebbe az egészbe. Azt hitte, soha nem jön rá senki, vagy mi?
- Kibaszott gyorsan húzz innen - mondta Casso Tominak elég egyértelművé téve szándékait, Tomi pedig tényleg jobbnak látta elmenni, mert ez már közel sem verekedés volt, hanem inkább Ricsi verte őt, ráadásul látszólag Casso is már majdnem nekiment.
- Ricsi, én... - próbálkozott be Kitti.
- Nem, hagyj, kurvára leszarom - szakította félbe Ricsi ingerülten - Pont leszarom, mit akarsz mondani, téged is, csak húzz az életemből, mielőtt mondanék pár olyat, hogy... nem, inkább csak húzz innen.
Ricsi szemei szikrát szórtak, mire Kitti hátrált egy lépést, majd Tomi után sietett.
Ricsi leroskadt egy padra, az arcát pedig a tenyerébe temette. Annyira sajnáltam, tényleg.
- Hagyd, majd én - mondta Casso, amikor odamentem volna Ricsihez, hogy megvigasztaljam, vagy valami ilyesmi, mire engedtem, a mellettem álló kapucnis srác pedig odament az ikréhez, hogy beszéljenek pár szót.
Igazából szívem szerint kihallgattam volna az egész beszélgetést, de csak foszlányok jutottak el hozzám belőle.
- Hát, én legalább nem voltam jóban vele - mondta Ricsi Cassonak, aki feszülten elnevette magát.
Nem akartam bunkó lenni, szóval végül nem hallgatóztam, bár amit hallottam, azt se nagyon értettem.
Miután beszéltek, Casso együttérzően megveregette az ikre vállát, visszasétált hozzánk, Ricsi pedig szó nélkül elindult a focipályáról az ellenkező irányba, mint amerre Kittiék mennek.
- Nem megyünk utána? - kérdeztem Cassot, aki erre csak megrázta a fejét - De te tudod, hova megy? - érdeklődtem.
- Nem mondta, de ja, szerintem tudom.
- Értem - bólintottam.
A hangulat ezután teljesen kihalt volt, nem nagyon szólalt meg senki, de ez sajnos teljesen érthető volt a jelenlegi helyzetben.
- Én azt hiszem veszek magamnak valamit... - motyogtam, hátha történik valami. Nem történt, én viszont odamentem Gyuri bácsi standasztalához.
- Gyermekem, itt meg mi történt? - kérdezte Gyuri bácsi - Nemrég érkeztem, és úgy látom, valami nagyon negatív, nyomasztó dolog következett be.
- Hú, ne is kérdezze, elég nagy balhé volt - húztam el a szám.
- Tudok valamit segíteni?
- Nem, szerintem nem - ráztam meg a fejem, miközben halványan elmosolyodtam.
- Ajándék cukorka az előbb elsétáló fiatalnak? - húzta féloldalas mosolyra a száját - Mi a neve?
- Ricsi.
- Rendben. Akkor ezt adjátok át neki - nyomott a kezembe egy leragasztott papírzacskót, amire ráírta, hogy "Ricsinek sok szeretettel. Gyuri bácsi".
- Odaadom az ikertestvérének, szerintem az úgy jó lesz - forgattam a kezemben a zacskót.
- Ki az ikre? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Az a fiú - mutattam Cassora.
- Mi a neve?
- Casso.
- Az milyen név?
- Becenév - legyintettem - Varga Roland az igazi neve.
- Értem - bólintott Gyuri bácsi - Már jegyzem a neveteket. Akkor ő Casso, az ikre Richárd, te vagy...
- Levendula - segítettem ki mosolyogva.
- Aha. Szóval Levendula. Szép lassan megtanulom a neveket.
Beszélgettem vele még egy darabig, majd visszamentem a többiekhez és leültem Saci mellé.
- Miről beszéltek? - suttogtam.
- Nagyon semmiről se - rázta a fejét Saci. Elgondolkodtam.
Tényleg így kellett végződnie Ricsi és Kitti kapcsolatának?
Sajnálom Ricsit, őszintén.
És nagyon utálom magam, még ha erről senki se tud.
Végül a focizásból nem lett semmi, hanem inkább mindenki hazament. A hangulat túl nyomott volt ahhoz, hogy bármit csináljunk.
- Casso, várj! - szólítottam meg az említett személyt, aki megfordult és a szemembe nézett. - Ezt Gyuri bácsi küldi Ricsinek - adtam oda neki a zacskót.
- Okés - bólintott, majd elindult ő is.
Megvártam Sacit, majd elhagytuk mi is a focipályát.
- Furi volt - jegyeztem meg halkan.
- Eléggé - bólintottam.
Otthon elmeséltem Anyuéknak is ezt az eseményt.
- Ez rendkívül felháborító! - csattant fel Anyu - Nem is értem, hogy képzelhette magáról!
- Mármint Kati - tette hozzá Apu.
- Kitti - javítottam ki.
Miután Anyuék kidühöngték magukat, felmentem a szobámba, majd olyan késődélután körül ráírtam Cassora Messengeren.
Leni 🍓: Ricsi otthon van már?
Casso 🎨: igen
Leni 🍓: Nincsen nagyon maga alatt?
Casso 🎨: de, nyilván
Casso 🎨: rohadt szar
Leni 🍓: Sajnálom:/
Casso 🎨: hát ja, én is
Leni 🍓: Beszéltél vele egyébként?
Casso 🎨: aha
Casso 🎨: ahhoz képest amúgy egész jól van
Leni 🍓: Remélem, hamar rendbe jön
Casso 🎨: hát azt én is
Ezután többet nem beszéltünk Ricsiről, lezárta annyival a témát, hogy amúgy átadta a "cuccot", amit Gyuri bácsi küldött neki.
Leni 🍓: Akkor jó, köszi. :) Egyébként miért is vagyok eper?
Casso 🎨: már régebben megmagyaráztam, nézd vissza xd
Leni 🍓: Most, hogy így mondod :)
Casso 🎨: Ugye?
Leni 🍓: Jó, jó. Ilyenkor nem fog jól az agyam.
Casso 🎨: várj el akarok sütni egy kicseszett szar poént
Casso 🎨: készülj fel, nagyon rossz lesz
Casso 🎨: írni szoktál vele? (xddd)
Leni 🍓: Néha 😂
Casso 🎨: huhh, akkor bocsi h ezt így kell megtudnod, de zombi lányokkal nem nagyon szoktam kezdeni, szóval szerintem akkor ezt így hagyjuk 🥺💔
Leni 🍓: :)
Casso 🎨: tejóég ezzel most előre meggyilkoltál álmomban
Casso 🎨: Ez így önmagában a flegma emojid, most megsértődtél?
Leni 🍓: Kicsit
Casso 🎨: Miért? Xdd
Leni 🍓: Mert nem vagyok zombi :(
Casso 🎨: Nem mondtam komolyan, naaa ❤️😂
"Leni 🍓" átnevezte "Casso 🎨"-t a következőre: "Casso 😡"
"Casso 😡" átnevezte "Leni 🍓"-t a következőre: "Leni 😑"
Leni 😑: Ne már😂
"Casso 😡" átnevezte "Leni 😑"-t a következőre: "Leni 🍓"
Leni 🍓: Köszi
"Leni 🍓" átnevezte "Casso 😡"-t a következőre: "Casso 🎨"
Casso 🎨: kösz
Leni 🍓: Szívesen
Casso 🎨: Lépnem kell
Casso 🎨: Szia
Leni 🍓: Szia

Mai nap - 5/2: szegény Ricsi. Kitti viszont nagyon megérdemelte! Cassot pedig még mindig szeretem. Ugyebár. :)