Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

18. Fotós

Október 23. (péntek)
Ma van a suliújságos választás, de szépen mindent az elejéről.
Reggel a szokásosnál is pörgöttebben keltem, ugyanis elhatároztam, hogy benne leszek a suliújságban, mert az milyen jó már?
A kiírás szerint az első három óráról kérnek el, úgyhogy egy törivel és egy fizikával (a harmadik tesi lenne) kevesebb cuccot cipeltem.
Ez az egész az informatika teremben zajlott. Becsengetéskor egy barna hajú, kedves arcú, szemüveges nő lépett be a terembe.
- Sziasztok, Pintér Zsuzsanna vagyok, a suliújság főszerkesztője. Én felelek mindenért, elvárom, hogy rend legyen és összeszedettség. Az első órán megmutatnám, hogyan, mikből áll össze az újság, és hogyan fog kinézni. A másodikon a novemberi számmal foglalkozunk, a harmadikon pedig kihirdetjük az iskolaújság idei szerkesztőit, és befejezzük, amire nem lesz idő - csapta össze a tenyerét.
Az első órán valóban a Szent Ferenc gimis iskolaújságot mutatta be, ami egyébként nagyon jól néz ki, második órán pedig kiosztotta a feladatot.
- Mindenki cikket fog írni egy, azonos témából, ami most a november lesz, úgyhogy bármit leírhattok, ami eszetekbe jut róla. A cikk minimum egy, maximum két oldal legyen Times New Roman stílussal, 12-es betűmérettel.
Elkezdtem írni. Megemlítettem a hónap eleji mindenszenteket, a halottak napját, az őszi fák szépségét, a közeledő karácsonyt, az adventet, a "november" szó eredetét, hogy mi történt november 4-én... meg amit csak tudtam. Kicsengetéskor pont befejeztem, Pintér parancsára úgy hagytam a gépen, ahogy van, és kimentem szünetre.
- Annyira izgulok! - mondtam Sacinak, aki éppen forrócsokit ivott, és egy löttyintés rácseppent fehér ingére.
- Hupszi - húzta el a száját, majd kiitta a legutolsó kortyokat a műanyag pohár aljáról és a mosdóba siettünk, ahol elkezdte vízzel tisztítani a ruháját - Figyelj, semmi baj nem lesz, biztos nagyon jól sikerült - biztatott, miközben újból bevizezte kezét - Tök jól írsz, és kreatív is vagy, szerintem sokkal jobb lett a tied, mint a többieké.
- Nagyon remélem - idegeskedtem. Becsengetéskor mindketten rohantunk, ő fizikára, én meg az informatika terembe a suliújsághoz.
- Nagyon sok, nagyon szép fogalmazás született, de sajnos csak hetet választhattunk be, minden elballagott végzős helyére egyet. Ha valamelyikőtök nem jutott be, vagy esetleg fotós szeretne lenni, akkor erre az e-mail címre várunk őszi képeket hétfő reggelig e-mailben! - írta fel a táblára krétával - Akkor olvasnám a bejutottakat. Balogh Enikő, Fodor Lilianna, Fazekas Kitti, Tátray Ágoston, Nógrádi Márton és Juhász Annabell. Mindenkinek gratulálok, viszont lett két szinte ugyanolyan jó teljesítmény, ezeknek szerkesztői Tüzes Mira és Székely Levendula - nézett kettőnkre. Jaj, ne. - Mivel csak egyikőtök fér be, választanunk kell kettőtök közül, hogy ki legyen az. Ez persze csak akkor, ha...
Lehunytam a szemem, és végiggondoltam a dolgokat, majd megszólaltam.
- Lehet Mira - sóhajtottam a bonyolultságok elkerülése végett.
- Levendula, jól meggondoltad? - kérdezte Pintér.
- Igen. Majd jelentkezek fotósnak - legyintettem.
- Nos. Ez rendkívül szép viselkedés volt, minden elismerésem, és köszönöm - mosolygott rám a tanár - Most pedig aki nem jutott be, az visszamehet órára.
Na, amellett, hogy eldobtam magamtól a suliújság szerkesztőségének a lehetőségét és az amúgy is maximalista Mirát engedtem be a helyemre, legalább el lettem ismerve, ez is valami.
De ettől függetlenül biztos, hogy nem vagyok normális.
Elértem a termünk elé. Bekopogtam, köszöntem, majd lehuppantam Saci mellé.
- Hogy sikerült? - suttogta.
- Szünetben mesélek - feleltem, majd a füzetére pillantottam. Semmit nem írt, úgyhogy az anyagot majd valaki mástól kell elkérnem.
Szünetben lemásoltam Dominik füzetéből, amit írtak fizikán, majd visszaültem Saci mellé.
- Naa, mesélj! - bíztatott.
- Kezdjük azzal, hogy nem vagyok normális - sóhajtottam - Lehettem volna suliújságos, de inkább átadtam a helyem egy másik lánynak, akivel holtversenyben volt a cikkünk, így majd bepróbálkozok fotósnak, hátha.
- Ííí... - húzta el a száját - De figyelj, legalább jót tettél. Biztos hálás most.
- Remélem is - mondtam. Pont akkor, amikor az a-s Mira elhaladt a barátnőivel a terem előtt, és vihorászva ünnepelték őt. Aha, méghogy hálás. No comment.
Irodalmon Bogdán körbekérdezte az osztályt, hogy ki jutott be suliújságosnak.
- Enikő, Lili és én - jelentette ki Kitti.
- Levendula, te nem? - kérdezte döbbenten Bogdán.
- Fotósnak pályázok - vontam vállat. Bogdán bólintott egyet, majd belekezdtünk az anyagba.
Matekon Horváthtal röpit írtunk, angolon pedig tovább gyakoroltuk az éneket. Miért???
Ofőn Pásztor gratulált azoknak, akik bejutottak a suliújságba, engem meg az egekig dícsért a "szép gesztus" miatt, amit Pintér mesélt el neki. Enyhén kínos volt fél óráig hallgatni ezt, de mindegy.
Ja, és ha ez mind nem lenne elég, otthon Anya és Apa ott folytatták az istenítésemet, ahol Pásztor abbahagyta, de szerencsére Napsugár kimentett, és estig playstation-öztünk.

Mai nap - 5/4: néha utálom, hogy ennyire nagy a lelkem. Ááá, hagyjuk. De legalább Sugárral jól elszórakoztunk este.