98. Vallomás

4K 219 16
                                    

Március 1. (kedd)
Ma boldogan ébredtem fel, ugyanis itt a tavasz! :)
Az ablakon kinézve megállapítottam, hogy gyönyörűen süt a Nap. Vagyis szebben, mint eddig.
Ennek örömére felvettem egy csőfarmert, egy fehér, feliratos pólót, egy pulcsit és a bakancsom.
Mielőtt Napsugárral elindultunk volna, Anyu megállított.
- Vegyetek kabátot - nyomta a kezünkbe a két ruhadarabot - A tavasz becsapós, ilyenkor sokan megfáznak!
Engedelmesen felvettük a kabátokat, majd beültünk a kocsiba és elindultunk a suli felé.
- Tavaaasz! - köszöntött Saci.
- Saci, mondom, hogy csak naptári - sóhajtott Ricsi - Egy csomót fog még esni.
- De akkor is! Március van - győzködte a barátnőm.
- Hogyne - legyintett Ricsi ráhagyva a témát.
- Bakker, én fázom - didergett Kitti, aki egyébként elég fázós, télen mindig vastag pulcsikban ült a teremben is.
- Gyere - tárta szét a karját Ricsi, majd hátulról átölelte a fagyoskodó lányt.
Töri utáni szünetben Sacival lementünk a büfébe. Saci vett egy csokis muffint, én pedig egy pohár baracklevet. Kimentünk az udvarra.
- Olyan menő! - sóhajtottam karjaimmal összekulcsolva a térdem, amin az államat támasztottam. Saci mellettem a sütijét szorongatva felém fordult, amibe a pad halkan belenyikorgott.
- Olyan helyes! - pirult el Saci.
- Olyan tökéletes! - folytattam.
- Olyan imádnivaló! - mosolyodott el Saci - Mármint Ricsi.
- Olyan hibátlan! - nevettem fel halkan - Mármint Casso.
Rendkívül romantikus (egyben szánalmas) csevegésünket a hangszóróból felcsendülő I knew you were trouble zavarta meg. Saci mostanában rákattant a kétezertizes-évekbeli klasszikus slágerekre, úgyhogy csengetésig az énekelgetését hallgattam.
Órák után a szokásos társasággal hazaindultunk.
- Leni... be kell vallanom valamit - szólított meg Casso komolyan, mire felkaptam a fejem. A szívem sebesebben kezdett verni, szinte ki akart ugrani a helyéről. - Sokat gondolkodtam rajta, és úgy döntöttem, itt az idő, hogy megtudd.
- Micsodát? - kérdeztem erőtlenül. A hangom alig hallatszódott, és ha Casso nem karolta volna át a vállam, már elájultam volna.
- Remélem, nem fog nehezen érinteni, meg ilyenek. Hidd el, nekem is nagyon nehéz lesz kimondanom, de ezt mindenképp tudnod kell... - vett egy nagy levegőt, majd kimondta.
**********************
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK...

Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."Where stories live. Discover now