Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

53. Illat

December 20. (hétfő)
Reggel a telefonom rezgésére ébredtem.
Casso: Szilveszterkor valaki itthon?
Majdnem visszaírtam, hogy "bunkó, hajnalok hajnalán ne irogassál", csak sajnos az első karakter leírásakor döbbentem rá, hogy bizony tíz óra múlt, meg alapból is ő írt.
Ő az éjszaka közepén is bármikor felverhetne, nem haragudnék meg érte.
Levendula: Mi igen :)
Közben mások is beszálltak a beszélgetésbe (az osztálycsoportban történt mindez), aminek a tartalma csak annyi volt, hogy egy-két emberen kívül mindannyian itthon leszünk 31-én.
Casso: Na akkor jó
Casso: Szóval aki akar jöhet tudjátok hol lakunk
Casso: és hozzatok piát anélkül nem engedünk be xd
Ricsi: két rekesz bármi per fő alapkövetelmény
Casso: ezaz
Laci: jól van apám majd vesz xd
Andris: vegyen helyettem is
Laci: @Casso am az értéktárgyakat már most rejtsétek el lol
Casso: nincsenek értéktárgyaink
Andris: húgod😏
Ricsi: nemtárgy😏
Andris: igaz😏
Nem mindig tudok azonosulni a fiúk beszélgetéseivel. :)
Sokáig eltartott a beszélgetés, nagyrészt poenkodással, de összességében így szerveződött meg, hogy harmincegyedikén Cassoéknál szilveszterezünk. Mármint a szülőknek így mondjuk. :)
Ezután a telefonomat töltőre tettem (éjszaka elfelejtettem), majd felöltöztem valami kényelmes ruhába.
- Jó reggelt - dörzsölgettem a szemem a konyha felé botorkálva.
- Szia - köszönt vissza Napsugár.
- Anyuék? - kérdeztem, mivel csak ketten voltunk a konyhában.
- Apu karácsonyfát vesz, Anyu pedig átszaladt a kisboltba - ismertette a helyzetet.
- Okés - bólintottam, majd kinyitottam a hűtőt. Fél percig csak a nyitott hűtőajtónál álltam, majd elővettem vajat, és a mikróra helyezett kosárból a kenyeret.
Csináltam magamnak pirítóst, majd amikor kész lett, leültem a nővéremmel szemben az asztalhoz.
- Petivel találkoztok ma? - érdeklődtem.
- Nem - rázta a fejét - A téli szünetben Svájcban lesz síelni - mesélte - Viszont megígérte, hogy hoz nekem csokit.
- Akkor egész jó üzlet ez így - nevettem fel.
- Ja - bólintott nevetve - Szilveszterkor itthon leszel?
- Nem, Cassoékhoz megyek - mondtam mosolyogva.
- Király - biccentett - Én is, csak Pityu miatt.
- Tényleg? - kérdeztem, majd konkrétan a számba dobtam a pirítósom utolsó falatját.
A pirítóssütő kattant egyet jelezvén, hogy kész a repetám, úgyhogy egy nyuszis papuccsal a lábamon odacsoszogtam, majd kivettem belőle a barnára sült kenyérszeletet.
Épphogy elkezdtem enni, amikor azt hallottam, hogy valaki püföli a bejárati ajtót.
- Lányok, gyorsan nyissátok ki az ajtót! - hallottuk Apu hangját, mire a kajámat otthagyva átrohantam a földszintünk másik végébe.
- Parancsolj - nyitottam ki az ajtót beengedve a hatalmas karácsonyfát átölelve hozó Aput, aki azzal a lendülettel ki is vitte a fát az erkélyre.
Nem sokkal később Anyu is megérkezett egy halom cuccal a kezében.
- Gábor! Hozd a létrát, légyszíves - szólt Anyu Apunak. El is felejtettem mondani. Apa neve Székely Gábor, Anyu neve pedig Székelyné Kováts Ilona. Annyira szeretem az Ilona nevet. :)
Apu szófogadóan behozta a pincéből a falétránkat (mindenhol a nő az úr a háznál :D), aminek segítsegével Anyu könnyedén felrakta a girlandokat és az égősorokat bárhová a lakásban.
Ebéd után írtam Sacinak.
Levendula: Egy csomó cuccot kell vennem, esetleg ráérsz velem vásárolni? 🥰
Szinte azonnal jött a válasz.
Saci: Jaja ❤️ Negyed óra múlva tali?
Levendula: Okés 😊
Szerencsére Anyu is beleegyezett, úgyhogy negyed órával később boldogan indultunk el a barátnőmmel.
A buszúton végig sztorizgattunk egymásnak, majd amikor megérkeztünk, rátértünk fejben a vásárlás-témára.
- Akkot mit is veszünk? - kérdezte Saci csillogó szemekkel.
- Először is parfümöt, mert kifogyott a sajátom - feleltem, mire lelkesen bólogatni kezdett.
Rengetegen voltak a plázában, ami azért így karácsony előtt négy nappal elég kiszámítható, egy páran nekünk is jöttek (bunkók!), mert valamiért mindenki sietett (akkor miért most vásárolgatnak?), de végül szép lassan eljutottunk az épület másik felében lévő parfümériáig.
Az üzletbe belépve tüsszentettem egyet a hirtelen illatfelhőtől, majd elkezdtem keresgélni. Sajnos, amit szoktam használni, az pont nem volt, úgyhogy újabb után kutattam.
- Saci, azok férfi parfümök! - jeleztem neki halkan.
- Jaaaa - nevette el magát Saci - De ez miért olyan ismerős? - töprengett egy parfümöt szagolgatva.
- Add! - nyújtottam a kezem, majd én is megszagoltam a kis papírt - Ez... tuti ilyet használ Casso is - csodálkoztam - Vagy csak nagyon hasonlít. Megvesszük - jelentettem ki, majd betettem a piros bevásárlókosárba.
Hivatalosan is kijelenthetem, hogy a szerelem egészen érdekes hatással van rám. :)
Végül egyébként saját magamnak is találtam parfümöt (tök olcsó volt, leértékelték), de az kevésbé fontos. :)
A parfümök után a H&M-be mentünk, ahol Saci minden alapzajnak alkalmazott zenét a saját énekhangjával kísért.
Egy halom ruhával jöttünk ki a boltból, ami után beültünk egy palacsintázóba.
- Két nutellásat kérnék, a barátnőm pedig egy lekvárosat és egy kakaósat - adtam le a rendelést.
Elfoglaltuk a helyünket, majd elkezdtük enni a palacsintánkat.
- Ott vannak Nikiék, ne nézz oda - fordítottam el a fejem, majd miután elmentek, folytattuk a beszélgetést ott, ahol abbahagytuk. Hehe. :)
Amikor hazaértem, már az egész ház ki volt dekorálva. Minden szoba. De komolyan.
Vajon Anyunak honnan van mindenre ennyi energiája? :)

Mai nap - 5/5***: nagyon várom a karácsonyt. :) Sacival pedig nagyon jó volt a plázában, jól éreztem magam. Még aznap este befújtam a parfümboltban vett férfiparfümmel a párnám, így Casso illatát éreztem végig. Ahhhhw. Így már csak szép álmaim lehetnek. :)