Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

8. Meki

Szeptember 6. (hétfő)
Andris bulija nagyon jó volt, kár, hogy nem írtam le. A zene egész végig üvöltött a hangszórókból, a fiúk pedig baromkodtak, de ettől függetlenül jól éreztem magam.
A szüleim nagyon tartottak tőle, hogy majd biztos inni fogok a buliban, meg minden (látszik, milyen sűrűn találkozok emberekkel sulin kívül), de az a vicc, hogy ennek a megcáfolásához elég volt annyit elmesélnem nekik utólag, hogy kólát se akartam inni, mert ettem előtte egy mentost és elég bizarrnak éreztem volna.
Igen. Ennyit rólam. :)
Igazából leginkább Sacival beszélgettem, meg nevetve néztük a többieket, de többször is bevontak a dolgokba, szóval jól éreztem magam. :)
Ma reggel még mindig meleg volt, úgyhogy egy magasított derekú farmert és egy fehér haspólót vettem fel Converse-el, majd a tükörbe nézve megállapítottam, hogy nagy nap a mai, mert elégedett vagyok a külsőmmel. Háromszoros hurrá.
A hajamat copfba fogtam, majd elindultam a suliba. Napsugár (mint mindig) már rég elment, úgyhogy egyedül gyalogoltam a suli felé.
- Szia - öleltem át Sacit az osztályteremben - Milyen volt a tegnap?
Igen, Sacinál valami vendégek voltak tegnap, amit nagyon nem várt, most pedig elmesélte, hogy annyira nem is volt gáz. Örülök neki. :)
Horváth másodpercpontosan 8:00-kor lépett be a terembe, majd órán átismételtük a nyolcadikos anyagot a tankönyvvel, ami nem volt túl nehéz.
Mondjuk szerencsére a matek mindig jól ment nekem, viszont sosem szerettem. Ki érti ezt?
Nyelvtanon Bogdán (Judit) tanárnővel mindenféle helyesírási teszteket töltöttünk ki, viszont annyi gyereknek rossz lett, hogy kétoldalas beadandót kell írnunk "Miért fontos a helyesírás?" címmel. Azt hiszem, nem Bogdán lesz a kedvenc tanárom.
Duplaangolon megismételtük az eddig tanultakat. Vagyis, hogy "I am, you are...". Mondanám, hogy élveztem, de akkor hazudnék.
Ezután jött a föci, ami sajnos az az óra, amit az ofő tart, úgyhogy mindenki behúzott nyakkal ült egész végig. Pásztor nem viccelt, keményen tanultunk és adott egy tonna házit, mindezt így a harmadik napon. Jaj.
A hatodik óra informatika volt, amit ugyebár szintén Horváth tart, aki megvillantva a "jófej,  diákok kedvenc tanára" énjét, inkább nem kezdte el magyarázni az amúgy tök felesleges "mi az a számítógép" típusú szöveget, úgyhogy csak kiadta házi feladatul, hogy otthon olvassuk át az anyagot. Hát, jó.
- Szerintem Horváth tök jófej - fújt egy hatalmas rágógumit Saci, amikor suli után beszélgettünk egy kicsit a fiúk társaságában.
- Szerintem is - biccentettem.
- Egészségetekre, én kösz, nem - vont vállat Roli szórakozottan.
- Mi bajod van vele? - röhögött Ricsi, mire Roli szórakozottan válaszolt.
- Kajak mindig úgy néz rám, mint aki két óra között megölt vagy öt embert.
- Rám is. De nekem még Várady nem szimpi - fintorgott Ricsi.
- Dettó - bólintott egyszerre Laci, Andris és Roli.
Hát, ebben határozottan nem értünk egyet. :)
- Beülünk a Mekibe? - kérdezte Ricsi hirtelen.
- Tőlem - vont vállat Roli.
- Ki jön? - nézett ránk Ricsi.
- Én szívesen - jelentkeztem. Nem járok sokszor se Mekibe, se KFC-be, vagy bárhova, de néha azért megkívánom a gyorskaját.
Meg amúgy is, ki mondana erre nemet? :)
Végül mindannyian beleegyeztünk, úgyhogy elindultunk az utcákon, ami igazából abból ált, hogy a fiúk hangosan röhögve mentek a járdán, én pedig Sacival szélül, miközben minden erőnkkel azon voltunk, hogy egy kicsit bekapcsolódjunk a beszélgetésbe, de mégis tök jó volt abban a pár percben menőnek érezni magam a társaságukban.
(Ritka az ilyen.)
A Mekibe érve végigálltunk egy ötkilométeres sort így kicsivel ebédidő után (jó, lehet nem volt túl okos ötlet ilyenkor mekibe menni, amikor a sok felnőtt a munkából jövet idejön kajálni, de mindegy), leadtuk a rendelést egy kifejezetten dekoratív eladólánynak (a fiúk értékelték, én már nem annyira, sőt, én éreztem magam kínosan helyette, lehet velem van a baj), majd miközben majdnem magamra borítottam a citromos jegesteámat, felmentem velük a lépcsőn, hogy elfoglaljunk valami jó asztalt.
Ahhoz képest, hogy elméletileg kajálni jöttünk, gyakorlatilag azt csináltuk legkevesebbet, és miközben szép lassan fogyott mindenki tálcájáról az ételnek nevezett műanyag (attól még finom :D), rengeteget röhögtünk. :)
Ja, és nem értem, hogy milyen betegségben szenved az, aki a sós sültkrumplit mekis fagyiba mártja (jelen esetben Lacira gondolok), de biztos, hogy nem normális.
- Mi az? - kérdeztem a mellettem ülő Rolitól (kétszer is összeért a combunk, ahhhw), aki két röhögés közben kínos mosolyra húzta a száját, majd a fejével az ajtó felé biccentett.
Niki és Kitti toppantak be a bejáraton.
A fiúk, legfőképpen Roli és Ricsi szerintem nem bírják Nikiéket, megértem, bár nem tudom, miért, fiúk, a lányok meg jól néznek ki, menők és nyomulnak rájuk, szóval fogalmam sincs, ennek ellenére egy csomószor egy társaságban vannak, ez meg így kicsit összekavar.
- Na haliii - köszöntek, majd kérdés nélkül lehuppantak hozzánk a világosszöld, hosszúkás díványra.
Egy darabig elviseltem, ahogy a két lány teljes fogsort megvillantva vihorászik körülöttem, vagy hogy éppen Niki konkrétan ráfeküdt az asztalra, amikor átnyúlva az egészen vett egyet Roli sültkrumplijaiból, miközben a dereka kint volt, a dekoltázsos pólója pedig még annál is zavaróan többet mutatott, amit amúgy, mindezeket az arcunkba tolva, aztán egy idő után elegem lett.
- Nekem mennem kell - álltam fel. Persze semmi dolgom nem volt, csak nem akartam tovább nézni.
- Várj már - hagyta ott Roli a meglepődött Nikit (aki mellesleg még magyarázott neki, de mindegy), majd utánam sietett - Hová sietsz ennyire?
- Egy pár rokonom jön hozzánk vendégségbe. Régen találkoztunk - mondtam mosolyogva az első értelmezhetőt, mire halkan elnevette magát.
- Nem tudsz hazudni - jegyezte meg egy féloldalas mosollyal az arcán.
- Nem is akartam.
Roli egy "add fel, átlátok rajtad" stílusban elmosolyodott, majd rámhagyta a dolgot és hátralépett egyet.
- Te tudod. Na, csók - intett, majd visszament Nikihez. Ezt azt hiszem, elszúrtam.
Anyu és Apu nem voltak otthon, csak Napsugár.
- Megjöttem! - kiáltottam fel, mivel Napsugár az emeleten volt.
- Nem úgy volt, hogy mekibe mentek? - kérdezte a nővérem, miközben lesétált a lépcsőn (megírtam neki, hogy ne várjon be suli után) - Hogyhogy ilyen korán hazajöttél?
- Megjelent az osztály két ribije - húztam el a szám, miközben levettem a cipőm - És az egyik nagyon rámászott Rolira. Evett a fagyijából! - meséltem felháborodottan, amikor megjelent a lelki szemeim előtt Niki a pasizós hangnemére váltva, ahogy idegesítően játszva magát eszik egy falatot Roli fagyijából. Chh.
Csak nekem nincs gusztusom megkínálni mást a fagyimmal? Vegyen magának. Pfúj.
- Kellemetlen - biccentett, mire csak egyetértően bólintottam. Aztán újra megszólalt. - Beleestél, mi? - vigyorgott rám.
- Sugár! - förmedtem rá - Amúgy igen - adtam meg magam.
- Sok sikert - veregette meg a vállam, majd együtt néztük Jamie Oliver tizenötperces kajáit.
- És a te Vargád? - vigyorodtam el. Természetesen Pityura gondoltam (Varga István, végzős), akivel már hetek óta randiznak.
- Ma jöttünk össze - mesélte, mire őrült visítozásba kezdtem.
Úristeeeen! :D
- Ez annyira jó! - ugráltam vigyorogva.
- Szerintem is - mosolygott.
- Gratulálok! - öleltem át.
Amúgy ilyenkor gratulálni szokás? Mindegy, nem baj. :)

Mai nap - 5/5: nagyon jó volt, ráadásul Napsugár is összejött Pityuval. Vííí! És ma egy csomó ideig menőnek éreztem magam. Vííí! Viszont Nikinek bevertem volna egyet. Nem annyira vííí. De Roli mellettem ült. Vííí! :)
(Írta: Székely Levendula, hat évesen.)