117. Távirányító

4.4K 253 28
                                    

Március 24. (csütörtök)
Mind a hárman arra ébredtünk, hogy az utcán valami szeretnivaló, korunkbeli baráti társaság tagjai, akik errefele sétáltak, hangszóróból üvöltették a zenét.
Így egyszerre ébredtünk fel, de hármunkból kettőnket, miután kinyitottuk a szemeinket, már egyáltalán nem a zene kötött le egyedül.
- Jézusom, bocsi - pattantam el Cassotól, pontosabban a mellkasától.
Nem így aludtunk el, de úgy forgolódhattunk az éjszaka, hogy gyakorlatilag összebújva ébredtünk.
- Nem gáz, Szöszi.
De kínos.
Reggeli után a fürdőbe siettem a mentazöld fürdőruhámmal, hogy átöltözzek.
- Ó, baszki! - szaladt ki a számon, ugyanis a fürdőruha reccsent egyet és elszakadt.
- Mit tettél tönkre? - röhögött Ricsi.
- Nagyon vicces - forgattam a szemem, de azért titkon jót mosolyogtam - Elszakadt a fürdőruhám.
- És mi a rossz hír? - kérdezte Ricsi, majd a hangok alapján összeröhögött Cassoval.
- Hülye! - förmedtem rá - Ez volt a kedvencem, és amúgy is, itt nálam az egyetlen! Tudtok a közelben valami boltot? Elszaladok venni egy újat.
- Nem. De a Google a jóbarátunk - mondta Ricsi.
- Az igaz - nevettem fel - Mindjárt jövök.
Miután átöltöztünk valami utcai ruhába (a fiúk úgy gondolták, hogy jönnek velem), elindultunk a hosszú, csendes utcán.
Negyed óra gyaloglás után Ricsi talált a zsebében egy pénzérmét, amivel egészen az út végéig "fej vagy írás?"-t játszott.
- Bejöttök, vagy megvártok kint? - kérdeztem a boltnál.
Bejöttek.
A fürdőruha (és egyben fehérnemű) boltban tanácstalanul bolyongtam. Ricsi és Casso végig jöttek utánam, bár szerintem annyira nem élvezték a folyamatos kóborlást, viszont segítettek nekem levenni a ruhákat, amiket nem értem el. :)
Bár konkrétan a bolt fele női fehérneműkből állt, ebből következtetve modellek képeiből is, akik azokat hordták, ami nekik valószínűleg jó szórakozást nyújtott, én meg igyekeztem nem kellemetlenül érezni magam.
- Tudok segíteni valamiben? - lépett oda hozzám az eladó.
- Igen, fürdőruhát keresek az én méretemben - néztem magamra.
Lapos vagyok és alacsony.
Valami Disney hercegnős biztos jó lesz nekem szerintem a gyerekosztályról.
- Megmutatom a legfelkapottabb termékeinket. Gyere - intett, majd az egyik polc felé igyekezett.
Gyorsan hátranéztem Cassoékra, akik inkább leültek egy padra, mert tudták, hogy ez hosszú lesz.
- Ez nagyon tetszik, szerintem felpróbálom - emeltem le a fogasról egy sötétkék-fehér csíkos bikinit.
- Csak nyugodtan - mosolyodott el az eladó, majd egy másik vásárló felé igyekezett segíteni.
A próbafülkék felé igyekeztem, ami Cassoék mellett volt.
- Mindjárt jövök, felpróbálom - biccentettem az egyik próbafülke irányába.
Beléptem a fülkébe, majd behúztam a szürke függönyt, de nagyon maximalistán, nehogy bármi kilátszódjon belőlem.
Felvettem a bikini alsót és a felsőt is, de sajnos a melltartót hátul nem tudtam bekötni masnira, mert béna vagyok.
Egy pár pillanatig tanácstalanul álldogáltam magammal szemezve a tükörben, aztán erőt véve magamon megszólaltam.
- Casso! Tudsz segíteni? - kérdeztem a függöny mögül.
Ha már fiúnak kell bekötnie, akkor legalább legyen az a kiszemelt srác, nem?
(A menők crushnak mondják.)
- Pillanaaaat - hallottam meg Casso hangját - Igen?
- Be tudsz jönni? - szóltam, mire elhúzódott a függöny mögöttem, és belépett rajta az illető. (Ez kicsit tudományos lett, nem?) - Bekötöd?
- Aha - bólintott Casso egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Tudsz masnit kötni? - nevettem el magam.
- Leni. Van egy húgom és egy nővérem, még hajat is tudnék fonni, ha nagyon akarnék, hagyjál már - röhögött.
Miután elhatároztam, hogy jól áll rajtam a felpróbált darab, diszkréten kiparancsoltam Cassot a próbafülkéből, hogy átöltözhessek.
- Őrségváltás van? Nem azért, megyek szívesen, csak kérdezem - mondta Ricsi, mire felnevettem.
Lehet, hogy nem volt jó ötlet olyan személyiségű embereket hoznom ide, mint mondjuk Ricsi? Hm.
Az üzlet épületéből kilépve Ricsi megpillantott egy játszóteret, ami felé mint valami őrült, futni kezdett. Szegény szülők és kisgyerekek pislogás nélkül figyelték, ahogy a tizenöt éves Ricsi hintázni kezd valami kisfiúval.
- Indíthatok élőt Instán? - kérdeztem Cassotól nevetve.
- Ja, simán - nézett rám halvány mosollyal az arcán. Ahw.
A live-omat (függetlenül attól, hogy suliban vannak) a Szent Ferenc gimis követőim nagyja nézte. És persze komment is érkezett bőven.
laszlokatona: Ricsi xd baszki ez hülye
saroltalengyel: 😂
szilagyi_niki: ❤❤❤
vargalotti_lotti: Na jól van már. Casso fürdőnadrágban feszít, Ricsi meg óvodásokat zaklat a hajóhintán, pls ne égessétek tovább a drága, ártatlan húgodat, köszi 😂
csemesyandris: xddd
palkriszti: Ricsi, az unokatesómmal játszol xdd kiégek
bettitator: tényleg, mi a neve?
palkriszti: Csani
csemesyandris: R, majd mesélj nekünk Csanikáról
laszlokatona: xddddd
pal_szabina: Leni, olyan mázlista vagy 😅 igazságtalan az élet
vargaheni: Na, itt látható az én érett öcsém... no comment 😂
vargalotti_lotti: Heniiiiiii ❤️
vargaheni: Milyen órád van?
vargalotti_lotti: Fizika... pff
vargaheni: Nekem az előző volt 🙄
...
Inkább lezártam és leállítottam az live-omat (fordítva). Vasárnapig hallani sem akarok a fizikáról. :)
- Roliii, lökj meeeeg! - kiáltott oda nekünk Ricsi. Hülye. :)
Egy kis játszótér (?!) után Ricsi felfedezett egy kültéri fitness parkot.
- Kezdem úgy érezni, mint ha nem tizenöt, hanem öt éves lenne - nevettem el magam Casso mellett figyelve, ahogy Ricsi húzódzkodik valami... valamin.
- Leni, gyere, próbáld ki! - intett nekem Ricsi.
- Nem szeretek és nem is tudok húzódzkodni! - ráztam meg a fejem.
- Kérdezd meg, hogy érdekel-e - röhögött fel.
- Jól esik - forgattam a szemem, majd odasétáltam mellé - Mit kell itt csinálni?
- Fogd meg azt a kettő csövet, és told fel magad - mondta Ricsi.
- Fel sem érem.
Na igen, a minyonmagasságúként élt életem egy mondatban.
- Dehogyisnem - bólintott Ricsi, majd fogott, és egyszerűen felemelt a két cső közé - Most már semmi akadály.
- De, van, amint elengedsz, lezuhanok.
- Kipróbáljuk?
- Inkább vegyél le! - kértem.
- Mi van itt? - lépett hozzánk Casso.
- Leni nem meri feltolni magát - vont vállat Ricsi.
- Mi? Nem erről van szó! - kértem ki magamnak - Csak nincsenek izmaim, tudod - nevettem el magam zavartan.
- Szerintem ebből már nem jössz ki jól, úgyhogy gyere le - fojtotta el a nevetését Casso.
- De nem tudok!
Casso csak megforgatta a szemét, majd odajött hozzám. Megfogta a derekam, majd minden erőlködés nélkül simán leemelt onnan.
- Na, megszólalt a szépfiú is. Pedig jót szórakoztam azon, ahogy Leni szenvedett - jegyezte meg Ricsi, mire egyszerűen kikaptam a zsebéből a telefonját és a hátam mögé rejtettem - Ne már, csak vicceltem. Nincs rajta kóóód, add vissza! - lépett felém Ricsi, mire én is hátráltam.
- Köszi, hogy mondod. Nincs kód, értem - vigyorodtam el gonoszan, majd megnyomtam a bekapcsolás gombot.
- Neneneneneeee.
- Dehogynem - nyújtottam rá a nyelvem, majd elszaladtam, mert Ricsi megindult felém.
A fitness park körül futottunk egy pár kört. Szerencsére itt most lelkesebb voltam, mint tesiórán szoktam, úgyhogy Ricsi nem ért be olyan hamar. Olyan hamar... de végül már mellettem futott. Izzadtak voltunk mindketten.
- Tessék, itt van - nyújtottam felé a telefont.
- Kösz - biccentett. Vett egy pár nagy levegőt, majd a padhoz futott, ahol volt a hátizsákom.
Hiába szaladtam utána, a táska már rég nála volt.
- Kinyírlak! - kiáltottam utána nevetve, majd úgy döntöttem, egyszer úgy is elfárad, és visszaadja.
- Ja, hogy nem jössz? - kérdezte Ricsi - Akkor nézzük, mik vannak itt.
- Ne! - pattantam fel hirtelen észbekapva. Benne van a naplóm!
- Miért?
- Mert... - kerestem a szavakat - mert ne!
- Határozott válasz volt - biccentett Ricsi elismerően.
- Tudom. Add vissza, kérlek - vettem könyörgőre a figurát.
- Oké. De annak ára van! - vigyorgott a háta mögé téve a táskám.
- Mondd.
- Adsz a ropidból.
- Jó, benne vagyok - bólintottam megkönnyebbülten - De a ropim a szálláson van.
- De éhes vagyoook! - fakadt ki, mire ránéztem az órámra. Negyed kettő.
- Ott egy étterem a szomszéd utcában - mutattam arra.
- Jó. De ugye te fizetsz?
- Miért, van nálad pénz?
- Nincs - vont vállat.
- Akkor úgy érzem, ez egyértelmű.
Miután Cassot beleavattuk ebbe az éttermes dologba (egész jól elröhögött a bénázásunkon) átsétáltunk az említett helyre.
- Ott egy asztal, jó lesz? - mutattam egy négyszemélyes asztalra.
- Ja. A negyedik székre úgy is pakolsz - nézett Casso a hátizsákomra szórakozottan.
Miután elfoglaltuk az asztalt és elkoboztam Ricsitől a fogpiszkálókat, amelyeket bontogatni kezdett azon gondolkodva, hogy hány férhet bele az orrába (pfúj), megjött a pincér az étlapokkal.
- Mit kértek inni? - kérdeztem.
- Egy whisky jó lesz szerintem - vont vállat Ricsi.
- Szerintem meg nem - néztem rá mosolyogva.
- Ricsi, szerintem hallgass rá, a végén még szobafogságot kapsz - röhögött Casso, mire felnevettem.
- Ja, tényleg. Anyu, egy pohár tejet kérnék Minimax-os, kakaós szívószállal - pislogott Ricsi elváltoztatott hangon, mire egyszerre felröhögtünk.
Végül egy Fantát kért. :)
- Sikerült választani? - kérdezte a pincér odalépve hozzánk.
- Igen. Egy őszilevet, egy Fan... - mondtam, de Ricsi félbeszakított, azzal, hogy "Anyuuu, mi lesz a tejjel?", de csak ránéztem, majd vissza a pincérre - Ne foglalkozzon vele, idióta, nemrég szabadult - legyintettem, mire Ricsi, Casso és a pincér is felnevetett.
- Kösz - intett nekem Ricsi, majd folytattam a rendelés leadását.
A kaját viszonylag hamar kihozták.
- Szevasz, pöri, rég találkoztunk - köszönt Ricsi az elé helyezett pörköltnek (?), majd egy szétzúzta a villával - Ennyi vagy pöri! - mondta a kajának (hülye), mire felnevettem. Igaz, az elég ijesztő lenne, ha válaszolna is a kaja.
Bár mondjuk a suliban a menzán még egész nagy valószínűséggel megeshet. :)
Miután megettem a palacsintám, kimentem kicsit levegőzni.
A zsebemben megszólalt Taylor Swift-től a Delicate, vagyis Saci hívott.
- Szia, Saci - mosolyodtam el.
- Szia, Leni - köszönt bele a telefonba. A hangja nem igazán volt nyugodt.
- Baj van? - kérdeztem.
- Hát... izé. Bobóról lenne szó - sóhajtott.
- Jézus! Saci, bántott? Szakítottatok? - ijedtem meg
- Nem, nem - nevetett fel kínosan - Nem. Nem szakítottunk. De várj, ki vagy hangosítva?
- Nem, csak én hallak, ne aggódj - nyugtattam.
- Úúú, okés. Szóval az van, hogy... ne már. Ugye nem leszel mérges rám?
- Nem, nem leszek, ígérem - ráztam meg a fejem - De mondd már, mi történt!
- Okés - vett egy nagy levegőt - Bobóval nem is jártunk.
- Mi? Hogyhogy? - döbbentem le - De most Ricsi...
- Tudom... az volt a cél, hogy féltékennyé tegyem, mert tudtam, hogy elmondod neki, vagy valahogy megtudja - sóhajtott - És most Bobó ki van akadva rám.
- Sajnálom - sóhajtott fel - És most hogy tervezed tovább?
- Nem tudom! Ötlet? - reménykedett.
- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem - Annyit lehet esetleg, hogy megmondod Ricsinek ezt az egészet.
- Neeeem, nem - ellenkezett - Majd azt mondom, hogy szakítottunk.
- Biztos? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Bizti - bólintott megkönnyebbülve.
Amikor visszamentem a többiekhez, szerencsére nem kérdeztek semmit. Huh.
Kaja után rávettem Ricsit és Cassot, hogy megnézhessem a már kifigyelt templomot. A templomok olyan szépek, meg a festmények is, a szobrok... művész vagyok, na. :)
- Bejöttök? - kérdeztem.
- Nem, megvárunk - rázta meg a fejét Casso.
- El is égek asszem, ha bemegyek - röhögött össze Ricsi az ikrével.
- Oké, de csak szólok, hogy ott hűvösebb van - mosolyodtam el. Tudtam, hogy ez hatni fog, úgyhogy hárman elindultunk a bejárat felé.
A lépcsőnél egy hajléktalan ácsorgott, akinek raktam pénzt a kezében tartott műanyag pohárba. Igen, nem vagyok hívő, mint mondjuk Lili, aki rendszeresen jár misére, meg ilyesmikre, mert Anyuék nem neveltek annak, mint ahogy őket sem anno. De szerintem attól még lehetek jó ember. Legalábbis én így gondolom.
A templomba lépve megborzongtam egy kicsit a hirtelen hűvöstől, ami egyébként jól esett.
- Ez gyönyörű! - csodálkoztam - Szerintetek? - néztem hátra. Nos. Casso konkrétan a telefonját nyomkodta, Ricsi pedig azt nézte.
- El vagyok ragadtatva - biccentett Casso.
- Olyan tahók vagytok néha - nevettem el magam, majd az egyik padra néztem - Üljetek le, nem muszáj követni.
- Köszi, Anyu - röhögött Ricsi.
- Mikor jössz értünk? - kérdezte Casso.
Ez azért vicces. :)
A templomnézés után visszasétáltunk a szállásra. Már öt óra körül voltunk, úgyhogy lezuhanyoztam (Casso és Ricsi már reggel megtették ezt, én változatos időben szoktam fürdeni, hol reggel, hol estefelé, hol késő este), majd felvettem egy melegítőt.
Lementünk vacsorázni, de nem volt ülőhely.
- Nem baj, nekem fent van kajám - legyintettem.
- Meg ropid. Amiből adsz - emlékeztetett Ricsi.
- Pontosan - bólintottam mosolyogva.
Így kötöttünk ki egy halom rágcsával a TV előtt egy-egy fotelben.
- Nem igaz, hogy nincs valami normális adás! - bosszankodtam a távirányítóval a kezemben.
- Most haladtál el a BL mellett - vette ki a távirányítót a kezemből Ricsi.
- Mert engem az nem érdekel - téptem ki a kezéből a távirányítót - Jé, most megy a Gyűrűk Ura kettő! - csillant fel a szemem - Megnézzük?
- Felőlem, csak álljunk már meg valahol - vont vállat Casso, miközben fáradtan hátradöntötte a fejét a kanapé támlájára.
- Neeee, ezerszer láttam már - nyavalygott Ricsi - Menjünk tovább, hátha van valami jobb.
Ez nehéz lesz. :)

Mai nap - 5/5: most megy valami idegesítő reklám, ami félbeszakította a Jupiter felemelkedését. Egész jó film, mondjuk már láttam jobbat is. Ja, és a távirányító hátlapját fogalmam sincs, hogyan, de eltörtük. Jaj.

Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."Where stories live. Discover now