Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

114. Csúszda

Március 21. (hétfő)
Casso és Ricsi születésnapja. Többször is megfordult a fejemben, hogy vegyek nekik valamit, de ők kerekperec megmondták, hogy nem kell, ne merészeljem, bár Ricsi azért poénból hozzátette, hogy "az árat azért odaadhatom". Tipikus. :)
- Leniii, dél lesz három perc múlva - "ébreszgetett" Ricsi, mire azonnal kipattantak a szemeim, és villámgyorsan felültem - Vicceltem, negyed kilenc van - vigyorodott el, mire dühösen ránéztem, kipattantam az ágyból, majd úgy, ahogy volt, addig lökdöstem, hogy kizártam az erkélyre.
Hátrafordultam, és egy szintén vigyorgó Cassoval találtam szemben magam. Jót röhögött a jeleneten. :)
Egyébként ekkor tűnt fel, hogy mennyire hasonlítanak.
- Engedd be, a végén betöri az erkélyajtót - röhögött Casso.
- Meggyőztél - sóhajtottam, majd beengedtem az erkélyről az utcára kiabáló Ricsit - Amúgy boldog szülinapot - fordultam vissza hozzá.
- Kösz - biccentett Casso, majd elővette rezgő telefonját - Andris. Jöttök?
- Megyek - rohantam oda mellé, majd helyet foglaltam mellette. Megvártuk Ricsit is, aki miután kényelmesen elhelyezkedett mellettem, Casso fogadta a videóhívást.
A kamera előtt Andris, Laci, Saci, Lili, Domi, Barni és Enikő nyomorgott.
- Hali - integetett Laci idiótán.
- Sziasztok - mosolyodtam el.
- Szió - furakodott előre Saci - Hogy vagytok?
- Elvagyunk, mint a befőtt - biccentett Ricsi, majd egy kicsi gondolkodás után hozzátette - Vagy mint a tömblekvár - mondta, mire felnevettem, a többiek (Ricsin kívül) viszont értetlenül néztek minket.
- Majd... majd mesélünk - legyintettem elnyelve a nevetésem. Tényleg, nevetést félrenyelni milyen? Mindegy.
- Okés, várjuk - bólogatott Saci mosolyogva.
- Szünet van? - kérdezte tőlük Casso.
- Biosz, csak Hajdú lebetegedett. Szabad foglalkozás helyettesítő tanárral - mesélte Lili.
- Értjük - bólintottam.
- Gyerekek, most már tegyétek le a telefont! - hallottuk meg a háttérből Bíró rekedtes hangját.
- Jóvanna', csak még boldog szülinapot kívánunk. Boldog szülinapot - vigyorgott Laci Cassora és Ricsire.
A többiek is boldog születésnapot kívántak, majd letették a telefont.
Lementünk reggelizni. A teámmal és a vajas pirítósommal elfoglaltam egy asztalt.
- Én nyertem - nyújtottam nyelvet az akkor érkező Cassora és Ricsire.
- Akkor is 3-1-re állunk - vont vállat Ricsi röhögve.
- Még van időm behozni - emlékeztettem.
Reggeli után Ricsi és Casso kitalálta, hogy tartsunk csúszdanapot, úgyhogy átöltöztünk fürdőruhába, és elindultunk a vízicsúszdákhoz a hosszú folyosón, karszalaggal a kezünkön.
- Én arra a zöldre megyek! - jelentettem ki egy zöld kacskaringós csúszdára mutatva.
- Az szar - legyintett Ricsi.
- Nem is - ráztam meg a fejem, majd elindultam a csúszda felé.
Hatalmas sor kígyózott, amit csendben végigálltam, tűrve, hogy gyakorlatilag az összes velem egykorú srác megbámult.
Hahó, fejem is van, ha már annyira nézni akarnak, nézzék azt! Vagy ha az sem, tök szép karkötőm van, az miért nem tűnik fel senkinek?
Ahh, mindegy.
Amikor az előttem lévő lecsúszott, megfogtam a fémrudat, majd mereven figyeltem a kis jelzőlámpát, hogy mikor világít már zölden.
A piros lámpa elaludt, és kigyúlt a zöld, úgyhogy leguggoltam, majd elengedtem a rudat.
Hátradőltem, és hagytam, hogy a víz sodorjon magával. A csúszda végén befogtam az orrom, belecsobbantam a vízbe, majd kiúsztam a medencéből.
Akkor csúszott le Ricsi is.
- Ez kurvajó! Nem próbálod ki? - kérdezte Ricsi.
- Hát, nem is tudom... - mérgettem a kék, egyenes, rövidebb vízicsúszdát - Majd máskor.
- Oké - vont vállat - Most megint lecsúszol azon a zöld szaron, vagy kipróbálsz egy normálisat is?
Nagyon vicces.
- Igen. Azt matracosat - mutattam egy nagyon hosszú, fekete csőcsúszdára, ahonnan mindenki fánk alakú matraccal csúszott ki, elengedve a fülem mellett a megjegyzését.
- Azt én is - bólintott - Megkérdezem Rolit, hogy jön-e.
- Oké, megvárom - mosolyodtam el.
- Gondoltam - forgatta meg a szemeit mosolyogva.
Furcsa. Ricsinek is ugyanolyan a mosolya, a nevetése, ugyanúgy jókedvű, vicces, de én mégis Cassoba szerettem bele. De miért pont belé? Miért egy szinte elérhetetlen fiúba? Miért nem szerettem bele mondjuk valaki másba? Vagy egyátalán, miért kell szerelmesnek lennem? Azt hiszem, erre a választ soha nem fogom megtudni.
- Juhiii!!! - csúszott le a matracon előttem Ricsi. Amióta ittvagyunk, átváltott "hiperszuper-aktív" üzemmódba. :)
Casso felröhögött mögöttem.
- Kisasszony, készülhet - figyelmeztetett a felügyelő bácsi, mire beleültem a fánk alakú matracba.
- Meglöksz majd? - néztem hátra Cassora.
- Ha akarod.
Így is történt. :)
A fekete csőcsúszda nagyon hosszú volt. Ezen kívül még neon, világítós csíkok is voltak belülről. Tök jó. :)
- Ééés... csobb! - hallottam meg Ricsi hangját, miközben "belecsúsztam" a vízbe. Felbuktam a víz alól, majd a röhögő Ricsi mellé úsztam a matracommal, amit a mellette elhelyezkedő kupac tetejére raktam.
- Ez jó volt - szorítottam meg vizes copfom.
- Az jobb lesz - mutatott Ricsi egy hosszú, számomra szögegyenesnek tűnő csúszdára.
- Neked. Én a közelébe sem megyek - ráztam meg a fejem.
- Hova nem mész? - ült mellém a "frissen csobbant" Casso.
- Oda - biccentettem a bordó szörnyűség felé.
- Aha. De én igen - pattant fel Casso, majd Ricsi után sietett. Otthagytak, ne már. :)
Végül felpattantam és odafutva a melléjük hozzájuk csatlakoztam. "Csak egy csúszda, lecsúszok, és vége"-gondoltam.
Persze a sokadik lépcső megmászása közben elkezdtem parázni, a sorban állva pedig már tényleg rettegtem.
- Nem, nem, én visszamegyek - ráztam meg a fejem, majd a lépcső felé indultam.
- Ne már, csak lecsúszol és kész - kapta el a karom Casso - Pár másodperc.
- Olyan gyors? Jézusom - sokkolódtam le.
- Túléled, na - mondta Casso mosolyogva. Ez elég is volt ahhoz, hogy visszaálljak a sorba. :)
Amikor Ricsi lecsúszott előttem, néztem, hogy mikor ér le. Mire lehajoltam, hogy lássam a csúszda végét, Ricsi már rég a parton integetett.
Erőt vettem magamon, majd félve beleültem a csúszdába. Egy, kettő, három... és lennt.
- Jézusom - pislogtam a vízben, miközben a fájó hátammal (bevertem a csúszda oldalába, aú) kiúsztam a medence szélére, majd a lépcsőn kimentem a vízből.
- Na, élsz még? - kérdezte Casso, aki abban a szent pillanatban érkezett meg.
- Úgy néz ki. De a hátam az nagyon fáj - szisszentem fel.
- Menj be a gyógyfürdőbe a nyuggerekhez - röhögött fel Ricsi.
Végül a gyógyfürdő helyett a világítós medencét választottuk. :)
- Van itt egy szauna - mondta hirtelen Ricsi.
- Én lehet, hogy megnézem - határoztam el.
Így történt, hogy másfél óra múlva a szaunánál kötöttünk ki. Ricsi és Casso leültek a szauna előtti padra, én pedig megígértem, hogy nem maradok sokáig.
- És mi addig itt várunk? - kérdezte Ricsi - Hát, oké - vont vállat - Roliii, gondolj.
- Mi? - röhögött fel Casso hitetlenül.
- Barkochba - legyintett Ricsi - Hogy elüssük az időt. Tudod.
- Ja, vágom - túrt a hajába Casso, szórakozottan ráhagyva a dolgot - Gondoltam.
- Kék? - tett fel az első kérdést Ricsi.
- Nem - rázta meg a fejét Casso.
- Kicsi? - tippelt tovább.
- Igen - bólintott Casso.
- Mint Leni?
Haha. Nagyon vicces.
Mosolyogva megráztam a fejem, majd benyitottam a szaunába, ahol a mosoly azonnal lefagyott a fejemről a hőmérséklet miatt. Vagy inkább leolvadt.
Leültem egy padra, majd igyekeztem beleszokni ebbe az egészbe, miközbem a barkochbázó (?) Casso és Ricsi felé néztem. Ez azért elég hihetetlen. :)
- Itt is vagyok - léptem ki a szaunából kb. fél óra múlva. A levegő kellemesen hűs és friss volt, rólam pedig patakokban folyt az izzadtság.
Vonzó látvány lehettem.
Miután visszaértünk a szobába, gyorsan lezuhanyoztam, majd mindannyian az ebédlő felé vettük az irányt.
- Casso, segíts - böktem oldalba a mellettem álló félistent. Ez azért elég hülyén néz ki leírva, de hazudni csak nem fogok. :) - Gyümölcs, vagy zöldségsalátát vegyek?
Érdekes. Ősszel szinte még hozzá se mertem szólni, most meg már itt bökdösöm, hogy válasszon helyettem a két kaja közül. Mindezt egy élményfürdővel egybekötött hotelben, a születésnapi nyaralásán. No comment.
Vacsi után felmentünk a szobába (végül gyümisalit ettem), de szigorúan lépcsőn, mivel Casso és Ricsi pedig versenyt tartottak, hogy melyikük tud hamarabb felérni az emeletre. :)
- Háromra. Egy, kettő, három! - vezényelt Ricsi, majd egyszerre ledőltünk az ágyra.

Mai nap - 5/5*: szerintem nem kell mondanom semmit. :)
********************************
Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy csak most tettem közzé az új részt (vagyis ezt), igyekeztem a legjobbat kihozni magamból!
Remélem tetszett. :)

U.i.: 39,9K-nál tartunk és... wooow. Köszönöm szépen. :)