Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

119. Vonat

Március 26. (szombat)
- Ricsi! Kelj fel, késésben vagyunk!!! - keltettem Ricsit, ugyanis sikerült mindannyiunknak tizenegyig húzni a lóbőrt úgy, hogy Casso és Ricsi még be sem pakoltak, az egész szobában kupi van, a távirányító széttört, a szobát még le kell "adni", el kell érni a vasútállomásra... a vonatunk pedig három és fél óra múlva indul.
Nagyszerű.
- Lekéssük a reggelit megint, vagy mi van? - kérdezte Ricsi félálomban, így kissé kásásra sikeredett ez a két mondat.
- Nem! A vonatot késsük le!
Ricsi elkáromkodta magát, majd felpattant az ágyból. [...]
A recepción a bőröndöm mellett állva sietősen lerendeztem egy pár dolgot (szobakulcs visszaadása, mindenféle dolog aláírása stb.), majd Ricsivel és Cassoval gyorsan elindultunk a nem messze lévő vasútállomásra.
- Szerintem jó volt - szólalt meg Ricsi, miközben a vonatra vártunk.
- Szerintem is nagyon - értettem egyet mosolyogva - Köszönöm, hogy eljöhettem.
- Ne nekem - tette fel a kezeit, majd Casso felé biccentett, aki csak hitetlenül elröhögte magát és közölte, hogy "ha mi ketten összekerülünk, egyfolytában érzelgünk" (mármint Ricsi és én, jó példa erre Napsugár szülinapja :D), mire felnevettem. :)
A vonat nemsokára be is gurult az állomásra. Ricsi megszámolta a kocsikat, én pedig csak figyeltem, hol kell felszállni.
A vonaton elfoglaltuk a helyünket, majd némacsöndben elővettük a telefonokat. Beszélgetni téma hiányában nem igazán tudtunk, úgyhogy elővettem a fülhallgatóm, amit a telefonomhoz csatlakoztattam.
- Mondj egy betűt - kértem meg Cassot, aki szintén zenét hallgatott.
- S - vont vállat Casso, úgyhogy beindítottam a Selena Gomez-es lejátszási listám.
A Wolves-t hallgatva nekidöntöttem a fejem a hideg ablaküvegnek, és egy videoklipben érezve magam drámaian bambultam ki a tájra.
Valószínűleg ez kívülről elég hülyén nézhetett ki. :)
- Leni - szólított meg Ricsi.
- Igen? - rántottam ki a fülhallgatómat a fülemből.
- Akarod tudni, milyen az egód színe? - kérdezte.
- Mi? - nevettem el magam döbbenten - Nem, nem szeretném tudni. Vagy mi van?
- Kár. Nekem hollófekete - vont vállat, majd végiggondolta, hogy igazából mit mondott, úgyhogy elröhögte magát. :)
- Ezt honnan tudod?
- Találtam valami tesztet.
- Aha - bólintottam - Na jó, mégis tudni akarom.
- Oké. Első - olvasta Ricsi - Csukd be a szemed. Melyik színt látod?
- Piros.
- Azt cseszhetjük, mert ilyen válaszlehetőség nincs - röhögött, majd random beírt valamit - Második. Bulizol a haverjaiddal, akik a következő választásokról veszekednek. Mit teszel? - olvasta tovább a telefonjáról.
- Öööhm... olyan van, hogy nem érdekel, és otthagyom őket? - reménykedtem.
- Ja. Szóval akkor leszarod. Olvasom a következőt - görgette tovább a kvízt - Mennyire fontos a kinézeted?
Szépen végigválaszolgattam.
- Ahhaaa - lépett tovább Ricsi - Gyakran hasonlítod magad másokhoz?
- Néha - mondtam némi gondolkodás után.
- Mikor szeretsz kint lenni a természetben legszívesebben?
- Napfelkelte, vagy naplementekor. Az nagyon szép - ábrándoztam.
- Oké, megvagyunk - nézett rám - Rubinvörös az egód.
- Ööö... ez fantasztikus - nevettem el magam.
Ezek szerint rubinvörös az egóm. Így már sokkal nyugodtabban alszom.
- Lenyomunk még egy kvízt? - kérdezte.
- Milyen van?
- Van olyan, hogy mi lesz veled tíz év múlva. Mehet?
- Mehet - bólintottam mosolyogva.
Úgyis minden felnőtt erről faggat.
Ricsi megnyitotta a kvízt, majd felolvasta az első kérdést.
- Mennyi időt töltesz a munkahelyeden?
- Mivel nem dolgozom, írd be az egész napot. Csak nem munkahelyen, hanem suliban.
- Oké. Van lekötött pénzed?
- Ez meg milyen teszt? - nevettem el magam kínosan, majd válaszoltam.
- Sokszor szoktál randizni? - olvasta a kövit. Mindketten felém fordultak.
- Nem, még nem nagyon voltam randin - ráztam meg a fejem, miközben úgy éreztem magam, mint ha valaki tábortüzet rakott volna a fejemben.
- Okés. Mi a célod? - mentett ki a helyzetből Ricsi.
- Nincs különösebb célom. De talán, hogy majd legyen családom, meg ilyenek - vontam vállat.
- Hányszor mész enni?
- Mármint hova?
- Kajáldába.
- Ja. Nem sokszor - ráztam a fejemet.
- Akkor ezek szerint én megkaptam a te részedet is - jegyezte meg Ricsi, mire felnevettem - Következő. Mit tennél, ha baszott mázlista lennél és megnyernéd a lottót?
Van egy olyan érzésem, hogy a kérdéssorban ez nem így szerepelt. :)
- Jó célokra használnám. És utaznék is - tettem hozzá.
- És nekem adnál a zséből?
- Ez nincs benne a kvízben. Kérem a következő kérdést, egyébként pedig valamennyit kapnál - mondtam mosolyogva.
- Kösz - vigyorgott - Nincs több kérdés. Mondjam az eredményt?
- Igen.
- Biztos? - fojtotta vissza a röhögést. Attól félek, ez nem sikerült túl jól.
- Ne kímélj.
- Űrhajós felfedezésen leszel - kezdte - Különleges tehetségeddel el fogod érni, hogy részt vehess a NASA Marsra történő felfedező expedícióján. Ilyen nagy kalandot te semmi pénzért nem hagynál ki - olvasta fel diplomatikus hangsúllyal, amin mindhárman jól szórakoztunk.
A vonat nemsokára megérkezett Kelenföldre, úgyhogy leszálltunk a vonatról, majd megkerestük Pityut az aluljáróban.
A különféle pékségek, pizzériák, automaták, ellenőrök és mozgólépcsők mellett elhaladva megpillantottunk egy látássérültet, aki furulyán játszott. Gondolkodás nélkül raktam be egy ezrest a kalapba, majd a fiúk után siettem, aki a mozgólépcsőnél vártak. Casso végig engem nézett elfojtott mosollyal. Titkon reméltem, hogy valahol mélyen büszke rám. Valahol mélyen. Nagyon mélyen.
A mozgólépcső tetejére érve megláttam Pityut a fekete kocsija mellett ácsorogni.
Mindannyian odasiettünk hozzá, köszöntünk neki, majd beültünk a kocsiba. Én ültem elöl, Casso és Ricsi pedig hátul.
- Köszönök szépen mindent! Sziasztok! - szálltam ki a kocsiból a ház előtt, majd becsaptam az ajtót.
A házba érve Anyuék majdnem megfojtottak a hirtelen szeretetrohamukkal.
Miután sikerült feljutnom a szobámba, elkezdtem kipakolni, viszont nem igazán jutottam sokra, mivel Napsugár szinte azonnal betört hozzám.
- Mesélj Cassoról - ült le az ágyamra.
- Először kipakolok - mutattam a bőröndömre.
- Az ráér - legyintett - Most MESÉLJ!
Sóhajtva felültem az ablakpárkányomra, majd elkezdtem a mondandómat.
- Egy ágyban aludtatok? - döbbent le Napsugár - Összejöttetek? Összebújva aludtatok? Szex volt?
- Sugár, nem! - állítottam le, mielőtt tovább agyalna - Egyelőre randizunk szerdán.
- Végülis, az is jó - vont vállat, majd halkan hozzátette, hogy "de a szex jobb", mire hitetlenül elnevettem magam. Napsugár tizennyolc éves, egyetemista lesz, fiatal felnőtt, úgyhogy ő már csak ilyen. Kis perverz. :)
Miután Napsugár kiment a szobámból, kipakoltam, majd felhívtam Sacit Face Time-on, akinek ugyanúgy elmeséltem mindent, majd később elkértem a házit is. Az órait elég átolvasni, azt kizárt, hogy pótolom. Elég bajom lesz holnap a házival.

Mai nap - 5/4: sajnálom, hogy vége lett. Holnap pótlás gőzerővel, aztán hétfőtől megint suli. De akkor is megérte ez az egy hét. :)