Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

33. Nutella

November 16. (hétfő)
Holnap műveltségi verseny, amire egyébként Bogdán már a múlt héten figyelmeztetett. Nem is volt kérdés, hogy megyek. :)
Matekon nem Horváth, hanem Pásztor jött be az órára.
- A mai matematika órát elkértem Horváth tanár úrtól - mondta, mire hangos üdvrivalgásba kezdtünk. Miután elcsendesedtünk, folytatta - Holnap lesz a műveltségi verseny a hetedik órában. Ki szeretne menni? - kérdezte, mire felnyújtottam a kezem - Levendula. Köszönöm, felírtalak. Más?
Rajtam kívül senki nem indult, úgyhogy rátértünk a következő témára: iskolai karácsony.
- Valaki kapott már az angyalkájától valami meglepetést? - nézett körbe Pásztor, mire a hallgatásunk elég nemleges válasznak bizonyult - Senki? Pedig olyan jó móka... - rázta meg a fejét csalódottan (?), majd nagyot sóhajtva folytatta - Most viszont mindenki vegye elő az osztályfőnöki füzetét.
- Tanárnőőő - jelentkezett Laci - Nincs füzetem.
- Írj lapra - forgatta meg a szemeit az ofő - Aztán pótold be.
Egész órán írtunk. Mindent lejegyeztünk, és mivel nekem se volt ofős füzetem, ide, a naplóba írtam, amit véletlen beejtettem a táskámba reggel.

Osztálykarácsony

Időpont: december 17. (péntek) 08:00 - 11:00 / 16:00 - 20:15

Érkezni (délelőtt): sütivel, iskolai ünneplőben, saját készítésű ajándékkal

Érkezni (délután a bulira): fehér ruhában

Program

08:00 - Énekkarosok karácsonyi műsora

09:00-10:45 - Osztálykarácsony

10:45 - Haza

16:30 - Karácsonyi bál kezdete

20:15 - Karácsonyi bál vége + pakolás :(

Óra után Sacival lementünk a büfébe.
- Te kit is húztál? - kérdeztem, miközben elvettem a pultról a teámat.
- Domi - felelt - De már megvan neki az ajándékom.
- Tényleg? Mit csináltál? - mosolyodtam el.
- Gyertyát - vont vállat. - Ráadásul viasszal igyekszem ráizélni Domi nevét és egy fenyőt - mosolygott. Ráizélte. :)
- De jó, ez tök kreatív - dicsértem meg.
- Köszi - vigyorgott - Te mit csinálsz Cassonak?
- Na, ez egy igen jó kérdés - nevettem el magam kínosan, mire Saci együttérzően bólogatott.
Sajnos becsöngettek, úgyhogy rohantunk fel nyelvtanra.
- Levendula idejön, a többiek addig csendben, szó nélkül elfoglalhatják magukat valami tanulnivalóval - mondta köszönés nélkül Bogdán a terembe lépve, mire kisétáltam a tanári asztalhoz.
Igazából csak annyi volt, hogy Bogdán valamennyire felkészített a versenyre és elmondta, hogy milyen lesz és hogyan fog lezajlani.
Duplaangolon röpit írtunk az állatokból (?) és a ruhadarabokból. No comment. És még meg sem kellett erőltetnem magam. Mégnagyobb no comment.
Föcin viszont Horváth jött be Pásztor helyett, úgyhogy ezek szerint cseréltek. Viszont ennek így nincs értelme, mert így Pásztor föcin is megtarthatta volna az ofőórát, és nem kell cserélni, de mindegy.
Informatikán ismét Horváthtal voltunk. Sajnos most jegyzeteltünk, mert a tanár számonkérte a füzetben az anyagot, amit a fél osztály nem csinált meg (sajnos én is közöttük voltam, elfelejtettem), ezért bekeményített és szigorúan leadta az anyagot.
- Casso! - szaladtam az említett személy után, amikor már vége lett a tanításnak. Casso megfordult, és a szemembe nézett - Korrep?
- Ja, tényleg, hétfő van - kapcsolt - Felőlem mehetünk. Hozzád?
- Akár - vontam vállat mosolyogva.
Elindultunk az Arany utca felé. Amúgy reggel okos voltam, és leszedtem a képet a falról. Haha, éljen a nem tök hülye én! :)
- Na, mondd, mit csináljak - huppant le a szőnyegemre mosolyogva, amikor megérkeztünk.
- Nem tudom. Mit szeretnél festeni? - érdeklődtem.
Na, én is aztán felkészült "rajztanár" vagyok a javából.
- Te vagy a tanár, Szöszi - nézett rám derűsen.
- Részletkérdés. Szóval, valami kívánság?
- Oké, figyelj - vezette fel egy halvány mosollyal az arcán, elhelyezkedve a szőnyegemen - Húztam egy cuki lányt az osztályból karácsonyra, és nem tudom, mit adjak neki. Na? Tipp? - dőlt neki a hátával az ágyamnak, miközben egy apró mosoly jelent meg az arcán, én pedig igyekeztem nem elolvadni és egyszerre összetörni miatta.
- Öhm, nem is tudom - gondolkodtam - Mondjuk, ha festenél neki? Abban tudnék segíteni - tanácsoltam, mire vállat vont - Akkor a mai korrepen ajándékot csinálunk annak, akit húztál - ismertettem vele a nagy tervemet - Mit szólsz hozzá?
- Legyen így - bólintott derűsen mosolyogva.
- Mit akarsz festeni neki? - kérdeztem - Mit szeret? Mi érdekli?
- Nem tudooom, ne mélyedjünk bele ennyire, vegyük a klasszikus dolgokat, amikért odavannak a lányok, csillagok, cuki állatok, romcsi képek, virágok... te vagy a lány. Vélemény?
- A virágok tényleg szépek, és egyébként is illenek a szobámba - válaszoltam mosolyogva, szakértői véleményként.
- Akkor fessünk virágokat - egyezett bele Casso elröhögve magát - Végülis azt pont ugyanannyira nem tudok, mint bármi mást.
- De az nem karácsonyi. Én karácsonyi ajándéknak nem virágokat festenék, de te tudod.
- Oké, hallgatok rád, te vagy a szakértő. Akkor fessünk karácsonyfát. Ugyanaz.
- Ugyanaz? - nevettem el magam.
- Növény-növény - adta meg a "logikus" magyarázatot Casso, mire őszintén felnevettem, ő pedig csak mosolyogva nézte, ahogy nevetek.
Ahogy ezt észrevettem, zavartan a fülem mögé tűrtem az egyik hajtincsemet, majd ahogy csak szó nélkül egymásra mosolyogtunk, a pillangóim pedig ezerrel verni kezdtek, szinte egyszerre kaptuk el a tekintetünket, talán a zavartól, még ha róla nehéz is elképzelni, hogy zavarban lenne, aztán egy pillanattal később visszanéztünk egymásra, és csak újra felnevettünk az ezt megelőző párbeszédünkön.
Végül odaáig jutottunk, hogy karácsonyfa és virágos rét helyett csillagos, éjszakai égboltot festünk. Én egy rajzlapon mutattam, Casso pedig egy kisebb méretű festővásznon csinálta utánam. Jó, talán egy kis segítséggel. :)
Alig haladtunk valamit, de elvégre még van egy hónapunk. Igaz, abból csak öt hétfőnk van, de majd valahogy ráveszem, hogy folytassuk, mert nem lesz kész.
A korrep befejezésekor már sötétedni kezdett, úgyhogy kikísértem Cassot a kapuig (nem mintha egyedül nem találna el oda, de olyan romantikus kettesben elköszönni egymástól a sötétben <3), majd amikor elindult, az ajtónak dőlve, magamban mosolyogva néztem utána egy darabig.

Mai nap - 5/5: akármennyire is oda akarom rajzolni azokat a csillagokat, egyszerűen nem megy. Mert legbelül összetörtem. Casso azt mondta, "húzott egy cuki lányt az osztályból", vagyis akit húzott, az tetszik neki, mert ha nem tetszene, akkor nyilván nem mondta volna ezt és nem mosolygott volna közben. És sajnos a húzottja biztos, hogy nem én vagyok, különben nem engem kért volna meg arra, hogy segítsek kitalálni az ajándékot. Ja, és ha belegondolunk, akkor az osztálykarácsonyon együtt fognak táncolni (mivel a lányoknak az a partnere, aki húzta őt), és megvan az esély rá, hogy összejöjjenek, sőt. Nyugodt szívvel megkockáztatom, hogy Casso a suli leghelyesebb fiúja, és a legmenőbbek közé tartozik, a húzottja meg biztos nem ellenkezik, hogy összejöjjenek, mert ki tenné? Ki nem imádja? Casso pedig ha szereti, akkor gondolkodás nélkül megcsókolja, összejönnek, járni kezdenek, én pedig depresszióba esek, mert az én hülye festményem miatt történik mindez. Igen, ez lesz. Egy pillanatig a fejemben volt, hogy szomorú zenéket hallgatva zokogjam álomba magam, de nem, nem szabad gyengének lennem, és legfőképpen nem szabad sírnom! De nem ám. Erős lány vagyok, és nem sírok, főleg nem egy fiúért! Igeeen, ez lesz az, valami ilyesmiket írtak azokon a motivációs oldalakon. Kár, hogy az önbizalmam jelenleg tengerszint alatt van, de mindegy, addig is fojtsuk Nutellába a szerelmi bánatunkat, hátha van itthon. Mentem a konyhába.