Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

137. Hajpánt

Május 3. (kedd)
- Leniii, odaadod a házit? - kért meg Andris, az újdonsült padtársam.
- Tessék - toltam elé.
- Kösszép' - biccentett, majd őrült tempóban másolni kezdett.
Elővettem a pendrive-omat és a jegyzeteimet az előadásomhoz, hogy átnézzem őket.
- Mit csinálsz? - kérdezte Andris.
- Átnézem a jegyzeteimet az előadáshoz.
- Ugye hosszú lesz? - vigyorodott el.
- Elhúzom, ne aggódj - nevettem fel.
- Oké. Amúgy miért tartasz előadást? - nézett rám furán.
- Év vége van, kell a jegy - mosolyogtam.
- Aham - bólintott, majd folytatta a másolást.
Törin 42 percesre nyújtottam az előadást, amire kaptam egy dupla ötöst. Bíró annyira el volt ragadtatva, hogy külön megtapsoltatott.
- Jó volt a pávörpoint! - kiáltotta be Ricsi.
- Köszi - nevettem el magam, majd visszaültem a helyemre.
Mivel szünetben a teremben mindenki elfoglalta magát, lementem a büfébe. Saci Ricsivel együtt nézett valami videót, Casso telefonozott Andrissal, Niki és Kitti átmentek az a-ba, Barni, Domi és Enikő kártyáztak, Lili pedig Laci ölében ült és a kottáit mutogatta a barátjának.
- Beengedsz? - kérdeztem a sorban álló nővéremtől vigyorogva.
- Mögém - kacsintott, mire pofátlanul betuszkoltam magam egy tizedikes srác elé. Van ez így. :)
Bioszon a tűzpirosra festett hajú tanárnő óra elején gyorsan lefeleltetett, majd haladtunk az anyaggal.
És ez így történt az utána lévő órákon is, amiket lusta vagyok leírni.
- Úúú, Leni, segítesz? - kérdezte Saci a szekrényeknél állva.
- Mit?
- Nem találom a hajpántomat!
Negyed óráig kerestük. Amikor már feladtam volna, ránéztem Sacira... és persze, hogy ott volt a fején.
- Ja! Hupszi - nevette el magát, majd elindultunk haza.

Mai nap - 5/5: teljesen átlagos. De attól még jó volt. :)