Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

103. Tudás

Március 7. (hétfő)
A hétvégén alig történt valami, de legalább tudtam rajzolgatni meg gitározni.
Ma a suli előtti társaságnál Niki is ott legyeskedett. Pontosabban Cassonál.
- Szóval ma este ráérsz? - kérdezte Niki Cassot valami elképesztően hátborzongató hangon.
- Mert? - döntötte oldalra a fejét Casso rágózva.
- Tudoood... volt szó arról, hogy valamikor átmegyek hozzád, és nézhetnénk valami filmet... - utalgatott annyira kelletve magát, hogy az bennem keltett rossz érzést.
Cassoval egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, nem is tudom, arra a pillanatra kicsit kétségbeesettnek tűnt. :)
Jó, nem, ez vicc volt, Casso minden második lánynak tetszik, nem az a típus, akit nagyon váratlanul érne egy lány nyomulása a sok közül.
- Mikor? - kérdezett vissza Casso értetlenül, rágózva.
A szőke osztálytársnőnk ezt az ötbetűs kérdés egy kicsit félreértette.
- Nekem bármelyik délután jó - vigyorgott Niki, mire Casso elröhögte magát.
- Mármint, hogy mikor volt szó arról, hogy filmezünk - pontosított Casso.
Ez nekem volt kínos Niki helyett. Vagy Niki mellett.
- Jaaa - nevetett fel Niki erőltetetten - Még a múltkor, de nem tök mindegy?
- Igazából tényleg az, mert nem filmezünk, bocs - közölte.
- Ne már! - csodálkozott Niki, majd megfogta Casso pólóját a mellkasánál, így egy kicsit közelebb húzta magához és belesúgott valamit Casso fülébe.
- Meglátjuk - nyögte ki Casso nehezen.
Nem tudom, mit mondott neki, de valószínűleg tényleg nem lehetett semmit se reagálni rá normálisan.
Nemsokkal később Kitti is kijött az épületből két citromos jegesteával (ájsztííí).
- Nyuszi, megnézhetek valamit a telódon? - szólt oda neki Ricsi kedvesen, amikor a barátnője odaért hozzánk, mire odakaptam a fejem.
- Persze, miért? - kérdezte Kitti leblokkolva.
- Otthon hagytam az enyémet, csak Instán keresnék valamit - magyarázta meg Ricsi, mire Kitti kotorászni kezdett jó lassan a táskájában. Mert ugye, mit tehetett volna.
Érdekes jelenet.
- Jó reggelt - biccentett Laci az akkor kijövő Bíró tanár úrnak.
- A két Varga jöjjön velem! - hívta a töritanár Cassot... és Ricsit.
Kitti bőrszíne visszanyerte egészséges árnyalatát, a többiek pedig mindent folytattak, ahol abbahagyták. Kitti telefonozott, Saci tovább majszolta a gumimacikat, amiket "finomsági" sorrendbe rakott, Laci pedig próbálta lerázni a folyamatosan hozzá beszélő Nikit, aki mivel Casso bement, Lacit szemelte ki célpontul, mert valaki nyilván mindig kell.
Azt hiszem, a gombáknál valami ilyesmit jelenthettek az élősködők, amiket tanultunk.
Matek előtt, a 7:50-kor megszólaló jelzőcsengő csörgésekor Casso leült mellém, aki ugye péntek óta már a padtársam, és aki most kifejezetten fáradtnak tűnt.
- Mi volt? - nevettem el magam halkan.
- Bíró lefárasztott. Ponthatáron voltam a tézében, úgyhogy random lefeleltetett, hogy megkapjam a hármast.
- És, megkaptad? - kérdeztem mosolyogva.
- Amikor várta, hogy beszéljek, én meg visszakérdeztem, hogy mi a téma, kicsit hamar vége lett a felelésnek - felelte szórakozottan mosolyogva.
Lehetne jó tanuló is, ugyanúgy imádnám, de ez a rosszfiú dolog kifejezetten jól áll neki, úgyhogy hajlandó vagyok szemet hunyni az iskolai teljesítménye felett. :)
Egyébként Cassonak megvan az éles, józan esze, sőt, csak nem túl motivált a tanulásra, van ilyen, na.
- Sajnálom - mondtam őszintén, de az arckifejezését látva rájöttem, hogy még így is jobban, mint ő, úgyhogy inkább témát váltottam - Ma egyébként ráérsz a korrepre?
- Miért ne érnék rá? - mosolyodott el halványan - Nem rémlik, hogy szóltam volna, hogy nem jövök.
- Oké, csak azt hittem, Nikivel leszel, vagy valami ilyesmi... - mondtam zavartan.
Casso felröhögött.
- Megőrültél.
Ennyiben maradtunk. :)
Matekon felelés volt. Horváth közölte, hogy az felel, akinek a nevénél kinyílik a napló, úgyhogy csigalassú mozdulatokkal előkotorászta aktatáskájából a naplót, majd kinyitotta.
- Lengyel Sarolta!
Szegény Sacinak kettes lett, pedig nagyon szurkoltam neki.
Angolon Kocsis helyett Hajnal tanárnő jött be.
- Ma hiányzik a tanár úr, úgyhogy én helyettesítek. A tanár úr azt mondta, hogy a múlt órán kaptatok valami feladatlapot, amit most kell folytatnotok, és a következő órán kérni fogja, úgyhogy javaslom, hogy lássatok hozzá, hogy ne otthon kelljen dolgozni vele - ült le a tanári asztalhoz - Jó munkát!
Miközben mindenki elkezdte a feladatot, én inkább mégis az otthon dolgozós opciót választottam, mert rajzolni volt kedvem.
- Roli, mi esetleg órák után találkozhatnánk? - nézett a tanárnő a mellettem ülő srácra, aki csak lazán bólintott egyet.
Nem, az akkor gyártott összeesküvés-elméleteimre így utólag visszagondolva én sem tudok mit mondani, mégpedig, hogy komolyan bevillant egy-két kép a csinos gitártanárnő és az elképesztően helyes és vonzó padtársam kettes, romantikus találkozásáról, de ezt jobb is, ha nem részletezem tovább, mert elég elvetemült.
Te jó ég.
Egy idő után azon kaptam magam, hogy Casso engem néz.
- Min agyalsz? - kérdezte visszafojtva a nevetését, mire visszazökkenve a valóságba, felé kaptam a fejem.
- Én? Semmin - feleltem automatikusan.
- Aha - bólintott szórakozottan, majd a rajzfüzetemre pillantott - De kis cuki - húzta egy halvány mosolyra a száját, miután meglátta az egyik rajzomat, amin egy egymás kezét fogó szerelmespár (pontosabban csak a kezük) szerepelt néhány szívecske kíséretében.
Ezt még otthon rajzoltam, és igazság szerint nem akartam, hogy bármilyen fiú osztálytársam, de legfőképpen Casso lássa, csak a nagy agyalásomban annyira elbambultam, hogy elfelejtettem továbblapozni onnan.
- Ezek barátok - vágtam rá azonnal, teljes zavarban, mire elnevette magát.
Na jó, ezt még én sem tudtam elhinni magamnak, nemhogy ő.
- Imádom, amikor kamuzni próbálsz - jegyezte meg egy bujkáló mosollyal az arcán, miközben maga elé vette a rajzomat, hogy esélyem se legyen eltüntetni előle azt - Ééés elpirultál - találta el mosolyogva, majd ezután rámpillantott, és biccentve nyugtázta, hogy talált, süllyedt, igaza volt.
- Hagyjál már - nevettem fel zavartan.
Casso nem az a típus, aki ezt magára venné, főleg ebben a helyzetben, úgyhogy jókedvűen visszatolta elém a rajzfüzetem, és egy kicsit közelebb hajolt a fülemhez.
- Egyébként jó lett - mondta mosolyogva.
Miközben ezt a jelenetet írom le, a fejem gyakorlatilag olyan, mint egy paradicsom, és ha egyszer visszaolvasom, valószínűleg ugyanilyen érzés fog majd el, hogy te jó ég, mennyire gáz volt, de ezzel egyidőben pedig úgy vigyorgok magamban, mint a vadalma. Ki érti ezt?
(Egyébként nem tudom, miért zöldségekhez és gyümölcsökhöz hasonlítgatom magam.)
Órák után a fiúk úgy elhúztak, mint a pinty, ezek közül pedig leginkább Casso bosszantott fel, akivel ma korrep lenne, és se szó, se beszéd, lelépett, úgyhogy idegesen összepakoltam a cuccaimat és kiviharoztam a suliból.
Ez az idegbetegségem egészen addig tartott, amíg meg nem pillantottam Cassot az iskola épülete előtti padnál, így rögtön lenyugodtam, ő pedig odajött hozzám és elindultunk.
- Mit szólnál hozzá, ha ma grafittal rajzolnánk? - kérdeztem Cassot már nálunk, a nappaliban, miután kényelmesen helyet foglaltunk a kanapénkon, én pedig lepakoltam az előttünk lévő asztalra a huszonnégy darabos grafitceruza készletemet és néhány rajzlapot.
- Felőlem - egyezett bele.
- Okés - nyitottam ki a készlet dobozát - Milyen ceruzával szeretnél dolgozni? - kérdeztem, mire halkan elnevette magát.
- Bár tudnám, mi alapján kell választani.
- Hát... - kezdtem volna magyarázni, aztán beláttam, hogy ehhez egy kicsit máshogy kellene hozzáállnom - Rendben, milyenekkel rajzoltál már eddig?
Mivel Casso állítása szerint eddig csak a "simával" rajzolt (minden bizonnyal az a klasszikus hb-s ceruza lesz rajzórákról), a "többihez" meg nem ért, vagyis még annál is kevésbé, mint ahhoz, ma rajzolás helyett inkább csak megmutattam neki, hogy ha egy nap esetleg rajzolni akarna grafittal, akkor tudja, hogy mihez mit ajánlok.
Soha nem lehet tudni, hogy mikor kellhet neki ez a tudás. :)
Korrep után kikísértem a kapuig.
- Holnap találkozunk, Szöszi - nyomott egy gyors puszit a homlokomra, majd miután elment, a kapunak dőlve a lehető legjobb értelemben lesokkolva néztem utána, miközben mosolyogva megállapítottam, hogy ő legjobb srác a világon.

Mai nap - 5/5: szeretem. Egyszerűen csak elképesztően szeretem. <3