Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

64. Felszín

Január 3. (hétfő)
Első nap a téli szünet után. Picit tartottam tőle, főleg az egy bizonyos emberrel való találkozásom miatt, de nem volt túl sok választási lehetőségem.
Ébredés után sóhajtva kikapcsoltam a Give Love Back-et harsogó telefonomat, majd egy nem túl nőies ásítás kíséretében a szekrényemig csoszogtam.
Felvettem egy sötétkék szűk farmert egy csíkos, kötött pulcsival, majd a cipőmet és a kabátomat felvéve kimentem Napsugár kocsijához.
- Hol van már? - pillantottam a karórámra. Mint a filmekben, pont akkor lépett ki az ajtón.
- Bocsi a megvárakoztatásért - röhögött a nővérem, majd kinyitotta a kocsiját - Jól vagy, Hugi?
- Persze - hagytam ki a magyarázkodós részt az arcomat megdörzsölve.
Tényleg tartottam a Vele való találkozástól.
A suli mellett ott állt a szokásos társaság - mint mindig -, úgyhogy odamentem hozzájuk.
- Sziasztok! - intettem, mire Laci, Andris és Ricsi visszaköszönt. Casso tovább telefonozott, fel sem nézve a készülékből, csak intett egyet. De jó.
Nem maradtam velük sokáig, csak megvártam Sacit, akit utána berángattam a lányvécébe és elmondtam neki mindent.
- Szóval megcsókolt, járhattunk volna, de elszúrtam. Tízes skálán mennyire vagyok idióta? - kérdeztem nyöszörögve.
- Bocsi, de... - húzta el a száját - Jó, kilenc és fél. De most tuti összetörted - mondta szomorkásan.
- Tudom - temettem az arcomat a tenyerembe fájdalmasan.
Nyolc évig kitűnő voltam, aztán mégis hülye vagyok. Ennyit arról, hogy mennyire lesz fontos az életemben, hogy tudom a töris évszámokat, amiket a terrorista töritanárom általánosban bemagoltatott velem. No comment.
Első órán - matekon - Horváth helyett Pásztor lépett be az osztálytermünkbe.
- Csak egy tíz perc - futott be hozzánk - Az órarend bizonyos okok miatt megváltozik, holnap már ez lesz érvényes - mondta. Gyorsan lediktálta az órarendet, majd átadott minket Horváthnak.
Harmadik szünetben épp a mosdóba igyekeztem, amikor Benedek megfogta a csuklóm és visszarántott magához.
- Ugye, tudod, hogy folytatjuk, amit pénteken elkezdtünk? - vonta fel szemöldökeit.
- Biztos, hogy nem - rántottam ki a csuklóm a szorításából. Ez a gyerek egy őrült.
A terembe lépve levágtam magam a székemre és rajzolgatni kezdtem, amikor valaki megbökte a vállam.
- Szia - mosolyogtam Cassora, aki megállt a padom előtt.
- Nem megyek korrepre ma - mondta.
- Ó - pislogtam - Oké - bólintottam sóhajtva, mire Casso szó nélkül tovább ment, én pedig felálltam. Nem, ez a beszélgetés így nem teljes. - Casso! - szóltam utána, mire megfordult és a szemembe nézett, amitől először zavarba jöttem, de aztán nagy levegőt vettem és összeszedtem magam - Ne haragudj - kezdtem halkan, odalépve hozzá - Nem akartalak megbántani. Szeretném, hogy tudd, hogy ez egyáltalán nem ellened szólt - mondtam őszintén. A tekintete nem kicsit zavarba hozott, mélyen az enyémbe fúrta, én pedig megpróbáltam nem elájulni - És lehet, hogy ezután nem fogsz hozzám szólni, amit megértek, mert egyáltalán nem kezeltem jól a helyzetet, csak nekem nagyon új volt ez az egész, és... - magyarázkodtam, mire Casso csak halványan elmosolyodott.
- Leni - szakított félbe - Nem haragszom - mondta mosolyogva. A mosolya nem olyan volt, mint szokott, boldog, vagy szórakozott, hanem olyan különös, vegyes érzelmekkel teli. - Nem kell magyarázkodnod.
- Huh. Akkor jó - nevettem el magam megkönnyebbülten - Szóval akkor minden oké?
Casso bólintott, majd visszament a többiekhez, én meg a helyemre.
Suli után Saci szólt, hogy nem tud velem jönni.
- Hát, jó, majd máskor - legyintettem - Miért, mi lesz egyébként?
- Fogadóóra - húzta el a száját.
- Szegény - sóhajtottam együttérzően.
Az épületből kilépve megcsapott a hideg szellő, úgyhogy kicsit megborzongtam.
Elindultam az Arany utca felé. Hirtelen valaki elkapta a karom.
- Mesélj, hogyhogy nem követsz vissza, csajszi? - húzott közelebb magához Gergő - Vagy engedélyezel.
Az utóbbi időben három fiú fejezte ki egész egyértelműen, hogy akar tőlem valamit, ebből egy a kiszemeltem, akit kikosaraztam, kettő pedig bár ne létezne.
Csodás.
- Miért tenném? - kérdeztem vissza, mire Gergő elnevette magát.
- Tudom, hogy a szíved mélyén te is oda-vissza vagy értem - villantotta meg a "csajozós" mosolyát.
- Ezt meg honnan veszed? - forgattam meg a szemem unottan.
- Onnan, hogy engem minden csaj bír - adta meg a diplomatikus választ.
Na, ezek szerint őt sem kell féltenem, egója az van rendesen.
- Te is egy magabiztos ember vagy - dünnyögtem - De azért már elengedhetsz.
- Parancsolj - engedett a szorításán, mire elrántottam a kezem.
- Köszönöm - fordítottam hátat és otthagytam. Hallottam magam mögül még, ahogy felröhög, de nem foglalkoztam vele. Nem érdekel.
Egyetlen egy fiú érdekel csak, őt pedig megbántottam és mindent elszúrtam nála.
Nem hinném, hogy tudok mit hozzáfűzni még ehhez.

Mai nap.- 5/?: örülök, hogy Cassoval valamennyire meg tudtuk beszélni, de hiába mondtuk, tudom, hogy ez a szilveszteri dolog még egyáltalán nincs lezárva, és a felszín alatt sokkal több van, mint ami kívülről látszik. Nekem lelkiismeret-furdalásom van, Casso pedig... szomorú? Összetört? Ideges? Hjaj. Miért nem fogom én ezt soha megtudni?