Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

127. Lecke

Április 21. (csütörtök)
Ööö... izé. Sikerült kihagynom kettő és fél hetet. Na, mindegy.
Az a lényeg, hogy végül Shakirától a Deja vu-t választottam. Mivel alapból duett, Prince Royce részét is én éneklem, de a szöveg nem olyan, hogy ez baj lenne.
Heni a szombati magánórák után mindig itt maradt, hogy segítsen nekem megtanítani a szöveget normális kiejtéssel.
A lányokkal (Saci, Enikő, Lili) a múlt hétvégén megnéztük a színházban az Egri csillagokat. Sajnos beült elénk egy magas házaspár, így csak Lili látott a színpadra, aki legszélül kapott helyet, így beosztottuk, hogy mindenki lássa a színdarab negyedét, miközben cserélgettük a helyeket, majd az előadás végén megbeszéltük, mit láttunk és összeraktuk.
A tavaszi szünet első öt napján leutaztunk a nagyiékhoz Brazíliába. Papa lába egyre jobban van, elméletileg a Mamival járnak gyógytornára, meg ilyenek.
Csepi már négy hetes, és tényleg alig sír. Mamiék össze-vissza ölelgették őt, mint a "legfiatalabb unokát". Azért ezt meg lehet érteni. :)
Cassoval egyszer elmentünk moziba, de ott a mellettünk ülők folyamatosan beszéltek hozzánk, így nem is lett semmi, és persze a filmről is lemaradtam.
Vajon ez egy égi jel? Mármint, hogy soha nem tud történni kettőnk között semmi Cassoval, mert mindig közbejön valami, pedig vele kapcsolatban mégis egyre jobban kezdem azt érezni, hogy az iránta érzett szerelmem nem csak egyoldalú.
Talán kezd ő is érezni irántam dolgokat, remélem, nem csak beleképzelem.
Na, mindegy.
Vagyis nem, dehogyis mindegy, csak reménykedek, hogy végre egyszer sikerülni fog, mást pedig nem nagyon tudok csinálni.
Húsvétkor Saci átjött hozzánk tojást festeni. Megpróbáltunk kifújni egy pár tojást, amit nagyon nem kellett volna, tíz tojásból nyolc kuka, a maradék kettő pedig festés közben tört össze. Az egyik akkor, amikor megfogtam, a másikat pedig Saci ejtette el. Az volt a baj, hogy még semennyire nem száradt meg, így a barátnőmmel nekiállhatunk kimosni a piros festéket a (fehér) szőnyegemből. Nagyszerű.
A tavaszi szünet utolsó két napján megünnepeltük Enikő szülinapját, első nap elmentünk pizzázni, vásárolni, meg ilyenek, este lányos ottalvós buli volt, másnap délig aludtunk, majd olyan délután körül hazamentem és filmet néztem Napsugárral.
Kábé ezek történtek az elmúlt hetekben. Az év vége közeleg, hiszen jövő héten már május lesz témazárókkal, osztálykirándulásokkal és a jegyek feljavításával.
Holnap pedig énekverseny.
- Le, fel! Tizenkettő. Le, fel! Tizenhárom. Le, fel! Tizennégy - diktálta a fekvőzés tempóját Somogyi az utálatos Netfit mérésre készülve. Bah.
A harmadik órán már éppen annyira ki voltam fáradva, hogy mégjobban meggyűlöljem a fekvőzést.
- Ne mááár, mikor lesz vége? - nyöszörgött Saci - Feladom! - közölte, majd egyszerűen lefeküdt. :)
Az öltözőben éppen a szétizzadt tesipólómat vettem le, amikor valami reccsent a nyakamnál.
Elszakadt a nyakláncom, amit aznap is hordtam, mert tökéletesen illett a szettemhez, meg mert amúgy is, Cassotól kaptam.
- Mi történt? - kérdezte Lili.
- Elszakadt! - hajoltam le érte - Pedig ezt Cassotól kaptam!
- Mikor?
- Osztálykarácsony - sóhajtottam - Mindegy, elteszem emlékbe - raktam el szomorúan a tornazsákomban hordott tartalék zacskómba, amit "hátha kell" alapon hordok. Most például jól jött.
Angolon TZ-t írtunk. Kocsis fel-le mászkált a teremben, hogy ne puskázzunk. De most komolyan. Mi a francért puskáztuk volna ki az általános alsóban tanult anyagot?
Fizikán Szekeres felolvasta nekünk, ki hányasra áll egyenlőre. Nekem 4,51-re szerencsére megadta az ötöst.
Mondtam már, hogy Szekeres az egyik kedvenc tanárom? :)
- Úúú, majd megmutatod, mit énekelsz holnap? - kérdezte Saci, miközben felfelé mentünk a dombon.
- Oké. Hazaviszem a táskám és átjövök - mondtam, mire Saci beleegyezett.
Így kötöttem ki fél óra múlva Saci szobájában a telefonommal a kezemben.
Azt találtuk ki, hogy először megírjuk a házit együtt, utána énekelek, de ezt megcseréltük.
A telefonomon bekapcsoltam a zenei alapot (karaoke verzió), majd énekelni kezdtem.

"Tú me abriste las heridas que ya daba por curadas
Con limón, tequila y sal
Una historia repetida
Solamente un déjà vu que nunca llega a su final..."

Egy párat bakiztam, remélem, ez holnap nem fordul elő. :)
- Ez tök jó volt! - mosolygott Saci.
- Köszi - huppantam le a kanapéra - Házit kéne írni - sóhajtottam, majd egyszerűen eldőltem a kanapén.
- Ne már, nincs kedvem - nyöszörgött.
Végül mindent csináltunk, csak házit nem, de pszt. :)

Mai nap - 5/4: holnap énekverseny és ki kéne aludnom magam. De nem, én ehelyett az éjszaka közepén a mindenféle hülye egyenletekkel küzdök a háziban, fejben pedig Horváth feltűnés nélküli meggyilkolásán gondolkodom. No comment.