Április 1. (péntek)
Április bolondja. Nagyszerű.
Shakira ma is kegyetlenül felrázott, nehogy aludni tudjak. Egyszer benyomtam a szundit, majd a következő alkalommal azon kaptam magam, hogy már fél nyolc van, úgyhogy gyorsan felvettem a farmerom és a kék, kapucnis rövidujjúm, megcsináltam a copfom, a szinte láthatatlan sminkem, felkaptam a táskám, majd mint valami őrült, rohantam le a földszintre.
A konyhai órára pillantva döbbentem rá, hogy igazából még csak hajnali öt van, vagyis az órámat és az ébresztőmet Napsugár átállította. Köszönöm szépen, igazán.
Gondoltam, már nem fekszem vissza, úgyhogy egy post it-re felírtam Napsugárnak, hogy rohadjon meg, telefonoztam valamennyit, majd kora reggel, gyalog elindultam a suliba.
A telefonomhoz csatlakoztattam a fülhallgatóm, majd a zenék ritmusára, amiket hallgattam, lépdelve elindultam a csendes utcákon.
Mivel senki sem volt még a suli előtt az osztályból, felmentem az osztályteremhez, ami a korai időpont miatt még zárva volt, mert még senki nem érkezett meg rajtam kívül az osztályból, úgyhogy leszaladtam a földszintre, elkértem a portán a teremkulcsot, kinyitottam az ajtót és beléptem a szokatlanul üres és csendes osztályterembe, leültem a helyemre és zenét hallgattam.
Nem tudom, meddig ücsöröghettem ott, de az első, aki megjött, az Enikő volt.
- Szia - ült le mellém, mire kirántottam a fülemből a fülhallgatóm zsinórját.
- Helló - mosolyogtam rá.
- Hogyhogy ilyen korán jöttél? - érdeklődött kedvesen.
- A drága nővérem átállította az ébresztőórámat - forgattam a szemem.
- Részvétem - nevetett fel - Tök durva, hogy már április van - jegyezte meg.
- Szerintem is - értettem egyet.
Egy darabig még elbeszélgettünk, majd nem sokkal később megérkezett Lili és Laci is.
- Sziasztok - intettem.
- Szasz' - biccentett Laci.
- Jó reggelt - mosolygott Lili - Hogyhogy ilyen korán itt vagy? - nézett rám meglepődve.
- Kérdezd a nővéremet, aki ezt jó poénnak tartotta - dünnyögtem, mire Lili felnevetett.
Később megérkezett Ricsi, Casso és Saci is. Természetesen ők is kérdőre vontak, hogy fél nyolc előtt mi a bánatot keresek a suliban.
- Jófej nővéred van - vigyorodott el Ricsi.
- Alapvetően tényleg - biccentettem mosolyogva, majd Sacival, Lilivel és Enikővel lementünk az öltözőbe, hogy átöltözzünk az első órai tesire.
- Mindenki hozzon ki a szertárból egy medicinlabdát! NYOMÁS! - kiáltotta Somogyi, mert ő valamiért szeret kiabálni.
Tesi után visszaöltöztünk normál ruhába, miközben jól kibeszéltük a tesitanárunkat. Vicces volt, főleg amikor Enikő elváltoztatott hangon utánozta. :)
Egyik szünetben észrevettem egy hirdető cetlit az egyik faliújságon az aulában, ami alapján április 22-én, pénteken lesz valami énekverseny. Jövő hét hétfőtől szerdáig lehet rá jelentkezni. Egy kötelező dal (HoneyBeast: Bódottá) magyarul, és egy szabadon választott. Elméletileg a jelentkezéskor húzunk egy előadót és tőle kell választani.
Szóval ez csak félig szabadon választott dal, de mindegy, részletkérdés.
- Jelentkezel rá? - kérdezte az akkor hozzám odaérő Casso.
- Nem tudom. Meglátjuk - vontam vállat - Te?
- Biztos, hogy nem - rázta meg a fejét.
- De biztos jó a hangod, megpróbálhatnád - biztattam.
- Nem, kösz - jelentette ki röhögve.
A teremben félve elővettem a rajzcuccom, majd felkészülve a heti depresszióra és hülyeséggel fejteledumálásra (mindkettőt Launak köszönhetem) lehuppantam Casso mellé a székre. (Ugyanis még mindig nem elfelejteni, hogy padtársak vagyunk.)
Csengetéskor azonban nem Lau, hanem a huszonvalamennyi éves, kifejezetten csinos Hajnal tanárnő (gitárt és éneket tanít; az a-sok persze őt kapták énektanárnak, nem igazság) lépett be az ajtón, úgyhogy szinte az egész osztály felpattant és hangos üdvrivalgásban tört ki. Laci még füttyentett is egy hangosat.
- Jó, gyerekek, elég - nevette el magát Hajnal - A rajztanárotok továbbképzésen van, úgyhogy a mai órát én helyettesítem, eltekintve attól, hogy baromira nem tudok rajzolni - nevette el magát, mire elmosolyodtam. Van ilyen. :)
Így történt, hogy lett egy szabadfoglalkozásos rajzóránk. Igazából ennyi.
Irodalmon Bogdán csak diktált, diktált és diktált, én pedig ötpercenként néztem az órára, aminek a mutatója sehogy nem akart haladni.
Éneken szolmizáltunk (?!), majd utána mindannyian lementünk az undorító menzára kajálni.
A műanyagtálcával a kezemben egyensúlyoztam el Sacihoz, aki már maga mellett foglalt nekem helyet.
- Csak szerintem büdös a sajt? - szaglászta Enikő a makkaróni tetejére biggyesztett... akármit.
- Szerintem koszos zokni szaga van - fintorodott el Lili.
- Ez nem is sajt! - próbáltam meg lehámozni a tésztáról a sajtnak nevezett borzalmat.
- Hát, nem tudom, de mondjuk egy sima trappistával se lehet egy lapon emlegetni - jelentette ki Lili.
- Pfúúúj, megkóstoltam - kapott a szájához Saci, majd megivott ezután vagy hat pohár vizet.
Na, legalább hidratált lesz. :)
Utolsó órán, ofőn Pásztor felsorolta az elkövetkezendő programokat (tavaszi szünet, énekverseny, sulis majális, ballagás...), majd kitalálta, hogy játsszunk igazmondós játékot, hogy jobban megismerjük egymást.
Most eltekintve attól, hogy az osztály fele volt már bármilyen/jelenleg is kapcsolatban van valamelyik osztálytársával, és amúgy is lassan hét hónapja ide járunk, tényleg ránk fér az ismerkedés, persze. Irónia. No comment.
Mindegy, kivittük a folyosóra a székeket, majd körbeültünk. Pásztor gyorsan elmagyarázta, hogy nem muszáj mindre válaszolni, ha nem akarunk/nem tudunk, meg ilyesmik.
Elsőnek engem dobtak be az oroszlán barlangjába, vagyis a kör közepére.
- Mi a kedvenc színed? - kérdezte Barni.
- Régen a krémszín volt, mostmár a kék - feleltem.
- Hány testvéred van? - jelentkezett Domi.
- Van egy igen jószívű nővérem - nevettem el magam - Szerdán pedig született egy húgom.
Cassora akartam nézni, de mögöttem volt, így túl feltűnő lett volna.
- Hogy hívják a húgod? - érdeklődött Enikő.
- Csepke, de én egyszerűen Csepinek becézem - mosolyogtam rá.
- Apukád az egyetlen férfi a szűk családi körben négy lánnyal. Hogy bírja? - nevetett fel Pásztor. Ööö...
- Jól bírja - pislogtam.
Az egyre furább kérdések után (nagyjából csak a húgommal kapcsolatban érdeklődtek, plusz Ricsi Brazíliáról) Pásztort "szavaztuk" meg a körbe.
- Hogy tetszik lenni? - kérdezte Laci.
- Köszönöm Lacikám, remekül megvagyok - nevetett fel.
- Vannak gyerekei? - érdeklődött Kitti.
- Kettő lányom van, ide járnak ők is. Az egyik tizenegyedikes, a másik pedig végzős - fejezte be. Ezt még nem is tudtam.
Na, mindegy.
Egyébként ezt a játékot akkor díjaztam volna, ha Casso is középre kerül, de ez sajnos nem történt meg.
Órák után hazamentünk. Úgy döntöttem, a házi még ráér, úgyhogy berontottam Napsugár szobájába, majd nagyon keményen hozzávágtam egy párnát. :)
Mai nap - 5/5: Lili és Enikő nagyon jófejek, mostanában egyre többet vagyunk együtt, az énekversenyen még gondolkozom, Cassot pedig szeretem. Ez pár egyszerű tény a mai napról. :)