Március 9. (szerda)
Reggel igyekeztem higgadtan hozzáállni az élethez. Felkészültem Casso bejelentésére a szülinapi útról, hátha mellettem döntött végül tényleg.
Igaz, otthon vagy ötször kaptam emiatt hirtelen sokkot, vagy fejfájást, ami azért jobb volt így, mint ha Casso előtt történt volna mindez.
- Sziasztok - köszöntem a megszokott társaságnak, ami mostanra bővült Lilivel - Laci? - néztem körbe, ugyanis feltűnt, hogy nincs köztünk.
- Azt mondta, lesz valami meglepetés. Elvileg páran láttátok már, csak kíváncsi, hogy emlékszünk-e rá - mesélte Lili.
- Értem - bólintottam.
Igyekeztem szemkontaktust teremteni Cassoval. Bevallom, egy kicsit tényleg féltem attól, hogy a jegyet másnak szánja végül.
- Baszki! - csodálkozott el Ricsi, mire hátranéztem.
Laci egy robogón érkezett, mire Lili szerelmesen pislogva figyelte a közeledését.
Na igen, van, akinek a hercege lovon érkezik, van, akinek robogón, és van, akinek sehogy.
Én az utóbbiak táborát erősítem.
(Na jó, nem, azért a deszkás hercegek sem utolsók. :D)
- Mióta van mocid? - pislogott Saci.
- Ne már, hogy nem emlékeztek - röhögött fel Laci - A gólyatáborba is így jöttem.
- Jah, az régen volt - legyintett Ricsi - Amúgy menő.
- Kösz - biccentett Laci.
Tényleg jól néz ki, de ennél többet nem tudok hozzászólni, ellenben a fiúkkal, akik elbeszélgettek egy darabig a jármű egyéb jellemzőiről, amikből jóformán semmit nem értettem, de mindegy.
Matek után, vagyis bioszon rá kellett döbbennünk, hogy Hajdú újabb hátborzongatú hajszínnel érkezik. Világoskék. Pfujj.
Nem a színnel van baj, hanem azzal, hogy ő hordja.
Rajzon Lauval folytattuk a hangszeres feladatot.
- Tudjátok mit? Berakok valami vidám mesét, hogy addig se unatkozzunk - támadt egy ötlete. Aztán hangos könyvben felcsendült Andersen-től (!!!) a Hókirálynő. Remek, én sem találtam volna vidámabbat.
- Na, Katona, ha már jelentkezel, akkor kijöhetsz te - mondta Lacinak Bogdán, nyelvtan felelés előtt.
- Én csak nyújtózkodtam.
- És? Azt mondtam, gyere ki felelni - parancsolt rá, mire Laci egy halk káromkodás közepette kisétált a táblához.
Lili összesúgta neki a hármast. :)
Ebédszünetben elég volt Sacival csak belépni az ebédlőbe, a szag undorító volt, úgyhogy beálltunk a büfé sorába, ami sajnos elég hosszú volt ma is.
- Sa... Saci. Nyu-nyugodtan álljatok be ide - dadogott Marci a 9/A-ból, miközben teljesen elvörösödött.
- Köszi - mosolyodott el Saci - Leni - suttogta a fülembe - Ugye nem csak szerintem van tisztára belém esve?
- Nem, szerintem is - értettem egyet. A következő pillanatban Marcit kilökték a sorból, mire az alacsony srác a sor végére kullogott.
Szegény, úgy sajnálom az ilyeneket. :(
Suli után a fiúk kitalálták, hogy éhesek, és beülnek mekizni, úgyhogy megkérdezték, hogy mi, lányok jövünk-e velük, mi pedig természetesen mindannyian beleegyeztünk.
Amikor beléptünk a gyorsétterembe, jól beleéltem magam, hogy na, végre eszek valami meleget, éljen, a lelkesedésem pedig egészen odáig tartott, amíg észre nem vettem, hogy sikeresen otthon maradt a pénztárcám.
- Te nem eszel? - kérdezte Casso értetlenül, amikor a többiek helyet foglaltak az asztalnál a tálcáikkal, én meg simán beültem közéjük, bármilyen elfogyasztható dolog nélkül.
- Nem, nem vagyok éhes - legyintettem, mire halványan elmosolyodva felvonta a szemöldökét - Jó, otthonhagytam a pénztárcám - adtam meg magam.
- Gyere, meghívlak - állt fel, majd gyengéden megfogta a csuklóm, én pedig bár eleinte ellenkeztem, végül ő és az éhségem együttes erővel legyőzték az akaraterőmet - Mit kérsz? - kérdezte a pultnál.
- Valami olcsót, nem akarlak lehúzni - nézegettem a táblára írt árakat - Mondjuk egy sajtburgert.
- Leni.
- Oké, akkor egy sajtburger menüt.
Casso elröhögte magát, majd amikor sorra kerültünk, végül rendelt nekem valami egészen mást, jóval drágábbat és jóval finomabbat.
- Szereted? - nézett rám, mire először rávágtam volna, hogy nem, nehogy kifizesse nekem, aztán végül az őszinteségem nyert. A francba.
- Nagyon - láttam be, mire elmosolyodott, majd kifizette.
Oké, itt kell bejelentenem, hogy egészen egyszerűen imádom. :)
Mai nap - 5/4: nagyon jól éreztem magam, tényleg, csakhogy Casso egy szót nem szólt a szülinapjával kapcsolatban. Kezdek elbizonytalanodni.