December 2. (szerda)
A hétfői korrep ismét elmaradt. Igen, ezzel köszöntöttem Cassot a suli előtt.
- Akkor ma, művészeti körök után korrep? - kérdezten félve, mire lazán megvonta a vállát.
- Nekem oké. Viszont most lesz gitárom, úgyhogy fél négykor leszek csak ott nálatok - mondta rágózva, mire bólintottam.
- Rendben - mosolyogtam - De az nagyon nagy baj, ha most kizárólag csak a festéssel foglalkoznánk mindenféle random beszélgetés és kajálás mellőzésével? Nem leszünk kész különben.
- Te vagy a főnök - mosolyodott el.
Egyszerűen csak szerelmes vagyok a mosolyába.
A mosolyába is.
A harmadik óra utáni szünetben megvettem a napi citromos teámat, majd kimentem az udvarra (Saci ma hiányzott sajna), és a padon törökülésben ülve kortyolgattam, miközben igyekeztem nem feltűnően Cassoékat nézni. Miután kiittam az utolsó kortyot, kidobtam a szemetesbe a hópehely mintás papírpoharat, és minden bátorságomat összeszedve odamentem Cassoék focipálya melletti padon ülő társaságához.
- Sziasztok - köszöntem halkan, majd óvatosan (meghagyva a tisztes távolságot) helyet foglaltam Casso mellett.
A beszélgetésbe nem nagyon tudtam bekapcsolódni, ugyanis valami tegnapi focimeccsről beszélgettek. Szerintem fel sem tűnt nekik, hogy ott vagyok, de legalább vicces volt. :)
Rajzkör után (le kellett festeni az őrangyalunkat) szépen hazasétáltam, miközben igyekeztem minél többször friss hóba lépni. Imádom, amikor ropog a lábam alatt a hó! Lehet, hogy elég gyerekesnek hangzik, de ezen mindig jót szórakozom. :)
Fél négy után öt perccel Casso meg is jelent az ajtónkban. Miután ráparancsoltam, hogy törölje meg a lábát, és vegye le a cipőjét (fő a tisztaság), felmentünk a szobámba és folytattuk a festést.
- De naaa, mondd már el, kit húztál! - kérleltem az egyik ecsetem kimosása közben, mire csak megrázta a fejét - Én is elmondtam neked... - próbálkoztam be az "igazság mindenek előtt" érvemmel, Casso viszont nem válaszolt, csak mosolyogva témát váltott.
- És, mit kapok tőled karácsonyra? - kérdezte vigyorogva.
- Hé, ne tereld a témát! - nevettem fel, majd bosszúból, mosolyogva összefestékeztem egy kicsit a kezét.
Casso elmosolyodva a kézfejére pillantott, majd reakcióként ő is összefestette a kezemet.
- Nem szeretek spoilerezni, Szöszi - mondta aztán mosolyogva.
- De ha én kérem, hogy spoilerezz, az nem is annyira spoiler... - győzködtem, ő pedig nevetve rámnézett.
Nem győztem meg. :)
Egész jól haladtunk most is. A háttér kész van, már csak a csillagokat kell felfesteni, meg persze a lényeget: a hullócsillagot.
- Na, egész jól haladunk - tettem csípőre a kezem, amikor feltápászkodtunk, ugyanis Casso akkor indult - Két korrep van osztálykarácsonyig, az alatt kész kell lennünk. Deee ha ez mégsem sikerül, még előtte beiktatunk egy bónuszt. Nagy gond? - kérdeztem a szemébe nézve, mire mosolyogva megrázta a fejét.
Mint mindig, most is kikísértem a kapuig. Mivel hideg volt, csak elköszöntünk egymástól, nem beszélgettünk, mint szoktunk. Most az egyszer erőt vettem magamon, és nem néztem utána fél órán keresztül, csak mert mégiscsak most gyógyultam ki a betegségből.
Mai nap - 5/5: normális nap, de azért remélem, kész lesz Casso az ajándékával. Apropó, ajándék. Én mit adjak Cassonak? És ő kinek adja a festményt? Ajj.