Szeptember 1. (szerda)
Első sulis nap.
A felsőbb évfolyamosokkal ellentétben én a mait nagyon is vártam, mert nem csak, hogy ma végre újra találkozom Sacival, Rolival, meg úgy általánosságban az osztállyal, azért mégiscsak ma lenne az évnyitó.
A következő években valószínűleg már nem lesz ekkora a lelkesedésem iránta, de az még messze van. :)
Reggel az iskolai ünneplőt felvéve megállapítottam, hogy tökéletesen unalmasan nézek ki benne. Rakott szoknya, fehér blúz, testszínű harisnya, fekete szép cipő, kitűző. Mint egy bibliaárus. Éljen.
Mindegy, egy rövid hiszti után azért sikerült összeszednem magam, elköszöntem a családomtól, majd elindultam a suliba.
Az épületbe lépve szinte azonnal megszólított a portás.
- Kilencedikes vagy? - kérdezte mogorván.
- Öhm... igen - bólintottam.
- Név? - szedte elő a listáját.
- Székely Levendula.
A portás unottan elmondta, hogy hol van az osztálytermem (első emelet, 16-os terem), majd az utánam beérkező szemüveget viselő kilencedikes sráchoz szólt (évfolyamtársam), aki ha jól hallottam, először a szomszéd suliba ment, és csak később jött rá, hogy ebbe kellett volna, mert mondjuk ide jár.
A folyosón a diákok többsége csoportokban ácsorgott, hangosan üdvözölték egymást, és mesélték egymásnak a nyár eseményeit, én pedig mosolyogva kikerülve őket megkerestem az osztálytermem, amit hamar meg is találtam, úgyhogy megigazítva a szoknyámat, beléptem az ajtónkon, amire már ki volt írva, hogy "9/B".
- Sziasztok - köszöntem. Csak Saci köszönt vissza, a többiek szerintem meg se hallották, de ez részletkérdés.
Kiválasztottam egy szimpatikus helyet (ablakfelőli padsor, utolsó előtti pad, mindig ezt választom, ha lehet), a kardigánomat gondosan a székem támlájára tettem, és a székemen ülve körbenéztem az osztályban.
A fiúk az osztályterem hátuljában röhögtek Nikivel és Kittivel a társaságukban (akaratlanul is megirigyeltem őket, én képtelen lennék ennyire felszabadultan csak úgy odacsatlakozni hozzájuk), Enikő és Lili az ablak előtti radiátornak támaszkodva beszélgettek, Barni és Dominik a faliújságot nézegették, Saci pedig odajött hozzám és megkínált egy zacskó gumicukorral.
Egészséges életmód, meg ilyenek.
Csengetéskor az ofő belépett az ajtón, mire mindenki lassan helyet foglalt.
- Jó reggelt - köszönt - Mivel volt gólyatábor, bemutatkoznunk már nem kell. Először is szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy a második óra becsengetésekor, tehát kilenckor mindenki legyen ott a második emelet 32-es terme előtt. Az az előadóterem, ahol az előadásokat, műsorokat nézzük és adjuk elő, de ezt majd később, most kezdjük az órarenddel - nyitotta ki a tanári naplóját, majd felolvasta az óráinkat.
Szorgosan jegyzeteltem, otthon már táblázatot is csináltam magamnak, hogy oda tudjam írni az órarendet, ellentétben látszólag a többiekkel, akik csak egy random lapra lefirkantották az órákat, vagy az sem, mondván, hogy "majd valaki átküldi". Hát, végülis ez is egy megoldás. :)
A második ofőórát az előadóterem előtt kezdtük. Amikor bementünk, minden kilencedikes egyszerre döbbent le, legalábbis én mindenképp.
Elöl volt egy nagy színpad reflektorokkal, fényekkel, mikrofonokkal, hangfalakkal, függönnyel, előtte sok, kényelmes székkel, valamint mögötte egy nagy térrel, ahol mászkálni lehetett.
Konkrétan olyan volt, mint egy színház, és őszintén szólva elképesztően tetszett. :)
Helyet foglaltunk a második sorban (az első sor a 9/A-soké...pff), majd végignéztük, ahogy a szőke igazgatónő feltipeg a tűsarkú cipőjében a színpadra.
Az igazgatónő (Sárváry Evelin) beszédje körülbelül húsz percig tartott, valaki az osztályból mérte stopperrel, ami alatt konkrétan eluntuk az egész életünket. Miután befejezte, majd utána Mátrai igazgatóhelyettes is a beszédet, visszamehettünk az osztályba.
A maradék ofőórákon is egy csomót írtunk. Tanárok neveit, szülők elérhetőségeit, hogy van-e ételallergiánk, kiosztottak egy csomó papírt, amit alá kell iratni otthon, berémisztettek mindenféle felmérésekkel, amik idén lesznek, meg ilyenek, lényeg, hogy leszakad a karom.
Mivel Anyuval már a gólyatábor előtt megvettük a tancuccokat, mindenféle akadály nélkül bepakolhattam a holnapi első tanítási napra, amikor valószínűleg leginkább csak bemutatkozni fogunk, de mindegy, azért vigyük.
Délután felmentem Instára (visszakövettem Sacit, Barnit és Enikőt az osztályból) és Facebookra, ahol rákerestem az összes osztálytársamra és sorban bejelölgettem őket.
Eddig nyolcan jelöltek vissza, először Saci, aztán Dominik, Lilianna, Enikő, Laci, Ricsi, Andris, és végül Roli is. Ismerősök vagyunk. Vííí! :)
Mai nap - 5/5: még a délután felvettek Messengeren az osztálycsoportba, ahol egész végig ment az őrület, de mindegy. Lenémítottam. :)