Nagyokat pislogva néztem körbe a szobában, de a fejem olyan nehéznek bizonyult, hogy két másodperc múlva visszaesett a puha párnára. A függöny anyagán besütött a nappali fény, vakító volt még akkor is, ha nem éreztem az erejét. Oldalra fordulva Zayn nyugodt arcával találtam szemben magam, és csak ekkor vettem észre a derekamon pihenő kezeit is. Halkan felsóhajtottam és a vállának döntve a homlokom gondoltam át a mai teendőinket, a személyes terveinket, amiket szinte biztos, hogy nem fogunk megvalósítani, mert állandóan csak halogatunk mindent mondván; időnk, mint a tenger.
-Zayn - szusszantam elnyomva egy ásítást. Semmi reakció.
Rövid számolás után behatároltam, hogy körülbelül mennyi lehet az idő és, hogy mit is beszéltünk meg Darrennel.
-Zaaaaaaayn! - tettem egy újabb próbálkozást, miközben megböktem a mellkasát. Felmordult, mint egy medve és kisimult arca rögtön grimaszra rándult.
-Annyira irritáló a hangod - morogta. Felháborodottan húzódtam el tőle, és bosszúból kisajátítottam magamnak a takaróját. -Louis!
-Igen? - kukkantottam ki a szabaddá tett, kicsi résen. -Mit akarsz?
-A takarómat? - kérdezett vissza gúnyosan, majd megragadta az ágynemű csücskét és maga felé rántotta.
-Hé! - kiáltottam fel sértetten. -Majdnem orrba vágtál!
-Milyen kár, hogy csak majdnem - kuncogott fel elégedetten és hátat fordított nekem.
-Soha többet nem alszom veled - jelentettem ki határozottan, azonban szavaimat nem, hogy Zayn, de még én se vettem komolyan. A hűvös levegőtől lehűlt kezeimet a tarkómra tettem, megbizonyosodva róla, hogy valóban jéghidegek, aztán feltérdeltem a matracon és észrevétlenül nyúltam be a takaró alá. Addig tapogatóztam, amíg meg nem hallottam Z éles kiáltását -inkább visítását-, és amikor idegesen visszafordult felém, átgurultam az ágy másik végébe.
-Rohadj meg! - dobta felém a párnáját.
-Párna csatázni csak a lányok szoktak - néztem rá furcsán.
-Figyelmeztetlek, hogy múltkor is Harry szívta meg, amiért bántottál engem - emelte fel a mutatóujját, amikor már készültem volna visszahajítani a párnáját, ám szavait értelmezve a kezem megfagyott a levegőben. -Okos fiú - gügyögte ülésbe tápászkodva, majd rám nevetett és felállt.
-Nem éri ilyennel fenyegetőzni - nyafogtam kelletlenül.
-Csak így lehet téged kordában tartani - nyújtotta rám a nyelvét és úgy szambázott ki a szobából, mint egy rossz ribanc.
-Szólok Liamnek, hogy hozzon reggelit! - szólt még vissza, mielőtt végleg eltűnt volna a folyosó végén.
Pár percig még lustálkodtam, élveztem az elnyúlt csendet és lélekben is felkészítettem magam a mai napra úgy, hogy kezembe vettem a telefonomat és már előre gondolkodtam az üzeneten, amit Harrynek küldhetnék, de belépve a fiókomba szembesültem a ténnyel, hogy már megelőzött.
-Mit kerestél te fent öt órával ezelőtt? - kérdeztem magamtól értetlenül.
Délután korcsolyázni megyünk. Kötelező!:* -Baby
Kinek?:OO -Én
Izgatott lettem, mikor a színtelen kis karika zöldre váltott. Ez azt jelentette, hogy már tűkön ülve várta a válaszom.
Neked és a srácoknak:) -Baby
De én nem tudok korcsolyázni:OOO -Én
Nyugi, én se.. -Baby
Biztos vagy te ebben?:"D -Én
Jó buli lesz, meglátod! -Baby
Hát jó. Értesítem erről Liamet és Zaynt:* -Én
Helyesˇˇ -Baby
Egyébként, mit kerestél te fent öt órával ezelőtt? -Én
Tegnap este már nem volt energiám bemagolni az irodalmat>< -Baby
És most milyen órán ülsz? -Én
Irodalom><" -Baby
Kitartás, szívem!:* -Én
Háromra legyetek a suli előtt, jó? -Baby
Megbeszéltük^^ -Én
Szeretlek<3 -Baby
Én is téged<3 -Én
-Zaaaayn! - kiabáltam kirohanva a szobából, miután az asztalra dobtam a mobilomat.
-Tégy meg nekem egy szívességet - hadarta, mikor a lépcső aljához lépett egy pohárral a kezében.
-Persze, bármit - bólogattam mosolyogva, miközben egyre közelebb értem hozzá.
-Némulj el - mondta komolyan. A mosoly lefagyott az arcomról, meghökkenve pislogtam Z-re. -Pont így!
-Köcsög vagy? - kérdeztem grimaszolva és hálásan fogadtam el tőle a poharat, amibe, mint végül kiderült, forró kávét töltött nekem.
-Készülj fel, hogy ma jégbe döngöllek ezért.
-Mi van? - vonta fel a szemöldökét értetlenül, miután leültünk a kanapéra. A távirányítóért nyúltam és reméltem, hogy adnak valami izgalmas műsort a kedvenc csatornámon.
-Korcsolyázni megyünk - feleltem hetykén.
-Nem tudok korcsolyázni! - emelte fel a hangját kétségbeesetten.
-Nyugalom! - csitítottam őt békésen. -Egyikünk se tud, csak Niall.
-Honnan tudod? - ráncolta a homlokát.
-Egyszer mondta - pillantottam felé bizonytalanul. -Vagy az nem ő volt?
-Szerintem nem - nevetett.
-Srácok, megjöttem! - hallottuk meg Liam rekedtes hangját, mire egyszerre fordultunk hátra. -Mizu? - mosolygott ránk, miközben letette mellénk a zacskókat.
-Beteg vagy? - kérdeztem összevonva a szemöldököm.
-Nem. Az előbb ébredtem fel - panaszkodott Zaynre sandítva. A bűnös védekezőn maga elé emelte a kezeit.
-Azt hittem, hogy már rég fent vagy!
-Hinni a templomban kell - biccentett Liam. Megvolt a napi bölcsesség is - gondoltam magamban.
-Mit hoztál nekünk? - tárta szét a csomagolást Z és csillogó szemekkel vett ki belőle egy hamburgert.
-Harry meg fog minket ölni - jegyeztem meg szórakozottan. -Már egy hete érintetlenül áll a hűtőnk.
-Nem is igaz - ellenkezett Z. Liam eközben ledőlt a szőrmés szőnyegre és a lábait maga alá húzva ette a sült krumpliját. -Pont az előbb vettem ki belőle tejet.
-Viccelsz velem? - emeltem égnek a tekintetem.
-Nem. Tényleg kivettem.
Reggeli után jóllakottan cihelődtünk össze és ültünk be a kocsiba, hogy elmenjünk Niallért, aki az előző esetből tanulva, most Liamre bízta a testi épségét. És hiába kérlelte Zaynt, hogy menjen ő is velük, mert veszélyes vagyok -ezen amúgy megsértődtem, mert nem igaz-, úgy látszik a barátom is majdnem annyira odavan a kocsimért, mint Harry. Túlzás, a göndörke néha úgy viselkedik, mintha jobban szeretné a kocsit, mint engem.
De legalább felhozhatom ezt a háborús időszakokban.
"Harry, nekem van igazam, ezt te is tudod... Fejezd be! Rendben, te akartad. Most megyek és eladom az autót."
Hangosan felnevettem az éretlen gondolataimon. Zayn nem kérdezett rá, bár vetett felém egy furcsálló pillantást, de ezen kívül továbbra is próbálkozott a lehető legkényelmesebben elterülni a hátsó ülésen.
-Biztosan ide kellett jönnünk? - hümmögtem, miközben kiszálltam a járgányból és Liam mellé léptem. A telefonját nyomkodta, majd bólintott egyet.
-Igen. Menjünk be - mutatott előre, majd minket vezetve, ő indult el elsőnek. Én maradtam hátul, mert Niall totálisan ráakaszkodott Zaynre és egyszerűen nem fértem volna melléjük, szóval lemaradva csodáltam a díszes épületet, ami egyébként nem ragadtatna el annyira, ha nem közelednének az ünnepek. Csak emiatt tűnt most minden egy fokkal ragyogóbbnak.
-Végre! Azt hittem, hogy sosem értek ide! - fortyogott Eleanor és elkapta a karomat. Oldalra rángatott, időt sem adott nekem, hogy bent is körbenézzek, máris éreztem a számban a por ízét, azt hiszem alapozó.
-Neked is szia, El! - kuncogtam, miközben átöleltem a derekát. Egy rövid pillanatra féloldalasan átkarolta a vállam, de már folytatta is tovább a dolgát.
-Darren a nagyfőnökkel beszél, hogy hol adják majd le a videókat - avatott be a jelenlegi helyzetbe.
Tulajdonképpen, a nyüzsgő embereken kívül nem sok minden volt, ami belülről ábrázolhatta volna az épületet. Az üres téren négy mikrofon állt, mögöttük pedig az egyszerű, zöld háttér. A most előrehozott eszközökön kívül az ég világon semmi nem lenne itt. Ez valamilyen szinten elég nyomasztó...
-Gondolom velünk is akar még egyeztetni - prüszköltem. -Légyszi, kicsit kevesebbet!
-Igen - válaszolt. -És ne haragudj, de sietnem kell. A többiek nem ilyen együttműködőek...
-Rúgd tökön őket. Ne aggódj, utána nem fognak neked ellenállni - szavaimmal őt is nevetésre bírtam, aminek örültem, mert nagyon stresszesnek nézett ki.
-Megfogadom a tanácsod - kacsintott, majd ellépett előlem és a táskájával a karján sietett oda Zaynhez, aki éppen azt mutatta Niallnek, hogy mekkora buborékot tud fújni a rágójával.
---
A korcsolyám kötőjével civakodtam éppen és nem érdekelt, ha páran őrültnek néztek, akkor is hangosan adtam rá az áldást.
-Francba! Miért csinálod ezt velem?! - nyögtem elkínzottan.
-Ez egy jel - köszörülte meg a torkát Zayn és meglökte a vállam. Az ő lábán már bebiztosítva vicsorgott rám a fekete korcsolya, azonban a viselője sokkal jobban érezte magát ülve, legalábbis Z nem mutatta szándékát, hogy elmozdulna a padról.
-Gyertek már! - tapsolt Niall, aki még táncmozdulatokat is ejtett a megingó élen, ezért olyan csúnyán néztem rá, hogy egyből elhallgatott és Liam felé fordult.
"Remélem legalább egyikőtök tudja a mentő számát." jelelte Harry, majd letérdelt elém és maga felé húzta a lábamat. Hallottam a csattanást, ezzel egy időben pedig máris szorosabbnak éreztem a tartást. Miközben a fűzőt kötötte, felnézett rám és féloldalasan elmosolyodott.
-A te ötleted volt - emlékeztettem a délelőtti beszélgetésünkre. Halkan felkuncogott és a térdemre támaszkodva hajolt feljebb, hogy egy békítő puszit nyomjon a számra.
"Indulás!"
Szerencsére alig voltak a jégen, ami meglepő volt tekintve, hogy a téli időszak hozza a legnagyobb bevételt a tulajdonosoknak. A lényeg, hogy így legalább kevesebb ember előtt égetem le magam -legalábbis ezt gondoltam. Könnyebbnek tűnt sétálni a korcsolyában, mint amire számítottam, ezért egészen addig, amíg nem értem a jéghez, azt hangoztattam, hogy egy született tehetség vagyok, vérprofi.
Már az első lépésnél akkorát estem, hogy azt hittem, beszakad alattam a jég, még ha tudtam is, hogy ez nem lehetséges.
-Nem akarom! - nyüszített Zayn, miközben a korlátba kapaszkodott elfehéredett ujjakkal.
-Malik, ne hisztizz! - szólt rá Niall, aki elsőnek sietett a segítségemre. Magabiztosan állt, ezért a vállaiba kapaszkodva próbáltam megtalálni az egyensúlyom.
-Én mondtam, hogy ez más. Nem olyan, mint a deszka - harsogta Liam. Odacsúszkáltam Zaynhez és eldöntöttem, hogy először megnézem, Niall hogyan mozog olyan határozottan.
-Hát jó - rántotta meg a vállát és intett egyet Harrynek. A göndör mindenféle kétely nélkül lépett a jégre és tátva maradt a szám, amikor könnyeden odacsúszott Niallhez.
-Azt mondtad, hogy nem tudsz korizni! - mutattam rá vádlón, amikor rám nézett. Bocsánatkérőn küldött felém egy mosolyt, de amikor látta, hogy mélységesen megharagudtam rá, hirtelen előttem termett és két keze közé fogva az arcomat csókolt meg olyan szenvedélyesen, hogy majdnem megszédültem. Elengedett, de csak egy másodpercre, mert aztán megfogta a kezeimet és tiltakozásom ellenére húzott el a korláttól.
-Harry, meg fogok halni! - kántáltam kétségbeesetten, de ezzel csak annyit értem el, hogy kinevetett és nemlegesen rázta a fejét.
Egy kevésbé forgalmas helyen vezetett vissza a korláthoz, azonban mielőtt elérhettem volna, hirtelen előredőltem és már nem tudtam megtartani magam. Felnyikkantam, mikor tenyereimmel a jégen támaszkodtam és még úgy is halálfélelmem volt, hogy Harry alattam fekve nevetett. Az arcára néztem és nem bírtam megállni, hogy elmosolyodjak a gödröcskéit látva, amik most még mélyebben mutatkoztak meg.
-Vevő vagyok mindenre, de figyelmeztetlek, hogy iszonyat lassan tanulok - vigyorogtam rá. A nyakam köré fonta a karjait és az ajkaimra tapadt, én pedig oldalra billentettem a fejem, mikor nyelveink találkoztak és finom táncba fogtak.
-Szobára! - füttyentett Niall, miközben leguggolt mellettünk. Kelletlenül szakadtam el Harrytől és mérgesen néztem a szőkeségre. -Ne felejtsétek el, hogy hol vagyunk.
-Köszi - morogtam és oldalra dőltem. Harry feltápászkodott, majd engem is felsegített és folytattuk a hosszadalmasnak tűnő tortúrát.
Ezek után mindössze hatszor vágódtam el és egyszer úgy éreztem, hogy megcserélődtek a végtagjaim, de kitartóan helyt álltam, és ahogy láttam, Zayn is, akit Niall oktatott ki. Liam szerintem fájdalmas emlékeket idézett fel, az arcára kiült szomorúság azonban hamar eltűnt, főleg, hogy kitaláltuk; fogócskázzunk.
-Én leszek a fogó - jelentettem ki. -A végéig megy a játék?
-Mehet - biccentett Niall.
-Várj! Mi van, ha útközben kitöröm a nyakam? - jelentkezett Zayn. -Akkor is veszítek?
-Egyértelműen igen - tettem össze a kezeimet. -Kaptok három másodpercet, hogy meneküljetek.
-Hármat?! - hitetlenkedett Liam, de máris hátat fordított nekem és a korlát felé hajtott.
-Egy! - kezdtem izgatottan. Újra gyereknek éreztem magam és ez annyira felszabadított, hogy még hangosabban folytattam. -Kettő! - felmértem a terepet, hogy melyikőjüket tudom majd hamarabb elkapni, de négyfelé mentek ugyanolyan távlatban, szóval ezt megszívtam. Minden mindegy alapon, elkiáltottam magam: -Három!
Nehezebb volt a játék, mert nem vettük számításba a civil embereket. Ettől függetlenül két perc alatt elkaptam Zaynt, aki mindennek elhordott és a város tudtára adta, hogy kíméletlen vagyok, aztán Liamet fogtam meg, és a végére maradt a kettő profi. Ötletem se volt, hogy vágjak neki. Megálltam a pálya közepén és felvettem a szemkontaktust Niallel, majd Harryvel is. Az utóbbi vígan csúszkált a jégen, mintha nem lenne veszteni valója. Talán, mert nincs is. A figyelmetlensége miatt választottam őt, de előbb észrevett, minthogy odaértem volna hozzá, ezért megmásítottam a tervemet és úgy tettem, mintha őt kergetném, de valójában Niallre pályáztam. A szőke is ezt hitte, ezért váratlanul érte, mikor a vállára csaptam. Csalódottan csúszott oda Zaynékhez.
Én és Harry maradtunk, minden erőmmel azon voltam, hogy egy tutibiztos stratégiát alkalmazzak ellene, de olyan gyors volt, hogy képtelen voltam elkapni őt.
-Segítsetek! - intettem a kiesetteknek. Zayn diadalittasan a levegőbe bokszolt és máris a többiek felé fordult, hogy ismertesse velük a tervét.
Harry mit sem sejtve váltott célirányt, ám a győzedelmes arckifejezése hamar ijedtségbe csapott át, amikor Niall megfogta a kezét és egy helyben tartotta. Mire felfogta, hogy mi történik és kiszabadította magát, már egészen közel álltam hozzá és csak a karomat kellett kinyújtanom, hogy elkaphassam a derekát. Akkorát rántottam rajta, hogy nekem esett, ezzel kibillentve mindkettőnket az egyensúlyból. Hasonló helyzetbe kerültünk, mint pár órával ezelőtt, csak most én feküdtem alatta és az én arcomon győztes vigyor ült, míg az ő tekintete azt üvöltötte; Csaltál!
-Megvagy! - mondtam és a hajába fúrva az ujjaimat húztam le őt magamhoz, hogy egy engesztelő csókban részesítsem.