Süketnéma {Larry Stylinson}

70.

Izzadtan, a levegőt kapkodva ültem fel az ágyamban. A takaró a földön feküdt, teljesen összekuszálódva, a párnám pedig sötét foltokkal volt beborítva. Végignézve magamon, még a pólóm is tiszta víz volt, ahogy a tenyerem, miután végighúztam a homlokomon. Gyűlöltem a rémálmokat. Annál pedig nincs rosszabb, ha egy valós esemény tér vissza álom formájában. 

Lerántottam magamról a felsőmet és az éjjeliszekrény fiókjához nyúltam, hogy a cigis doboz társaságában mehessek ki az erkélyre. Elég sokáig aludhattam, a Nap hamarosan az ég tetejét éri és ebben a pillanatban visszasírtam a londoni időjárást. Minden mindegy alapon kiültem az ajtó mellé és a kertre nézve gyújtottam rá. 

Zaynen gondolkodtam és megpróbáltam felvenni vele a fonalat, bár nem volt nehéz tekintve, hogy megmagyarázott mindent. Régen csináltunk hülyeségeket, bármikor, ha rossz történt velünk, utáltuk az egész világot, ahogy minden tinédzser ilyen helyzetekben. Nem foglalkoztunk az értékeinkkel, hogy mit veszíthetünk el egyetlen mozdulattal. Bár én mindig is erősnek tartottam magam, Z volt az egyetlen igaz barátom és elborult az agyam, mikor rájöttem, hogy mit tett. 

Ha visszagondolok azokra az időkre, amikor még padlón volt a szülei miatt és inkább lázadt, minthogy hálát adott volna, kiráz a hideg. Ameddig az iskolában minden elkényeztetett kölyök felvágott a pénzével, amit egyébként nem maguknak köszönhettek, hanem a szüleiknek, Zayn csendben volt. Ő nem azt az oldalt élte meg, hogy hatalmas házuk van, hogy bármikor repülőre ülhet és ha úgy tartja kedve, bejárhatja az egész világot. Neki fájdalommal járt minden nap, amit a szülei nélkül kellett eltöltenie és egyfolytában történeteket olvasott a neten, amikben általában a családé volt a főszerep. 

Ezért, amikor egyedül maradt napokra, hetekre, bezárkózott és megpróbálta enyhíteni a hiányt. Én pedig elsősként kerestem a kapcsolatokat. Haverkodtam, beszélgettem, de senkit nem tartottam annyira érdekesnek, mint Zaynt. Ő olyan más volt, egyszerűen vele akartam lenni, akkor még magam se tudtam, miért. Szóval nem hagytam annyiban, miután hetekig nem jött suliba, egymásra szálltunk. Én kezdtem persze, de amikor nem hívtam, jött magától... Legjobb barátok lettünk. Annyira közel kerültünk egymáshoz, hogy bármit feladtam volna érte.

Aztán hirtelen mindketten megtörtünk.

A hamutálat magam elé húztam és nagyot sóhajtva dőltem a szék támlájának, miközben visszaemlékeztem az álmomban megelevenedett eseményekre. Meg akartam lepni Zaynt, éppen téli szünet volt és nála akartam aludni, hogy mindent fel tudjunk forgatni és jól érezzük magunkat. Rosszkor érkeztem, vagy, ha úgy nézzük, éppen, hogy jókor. A tükör előtt állt a szobájában és egy ollót emelt a csípőjéhez. Nem értettem, mit akart azzal csinálni, de amikor észrevettem több, régebbi sebet a bőrén, megfordult velem a világ. Kiakadtam, elkezdtem ordibálni, hogy mégis hogy merészel ilyet tenni, miért nem gondol rám, vagy azokra, akik szeretik őt és csapkodva rohantam a szélső fürdőszobába. Durván viselkedtem, Zayn pedig meghökkenve, ugyanakkor rettegve követte figyelemmel, ahogy elvettem a gyógyszeres dobozt. Az anyukája néha nyugtatóval tudott csak elaludni. 

Esküt tettünk ott, a szobája közepén, egymás vállán zokogva, hogy nem próbálunk véget vetni semminek, mert van értelme élni. Zayn nem akart öngyilkos lenni, de megértette, hogy nem helyes az öncsonkítás. Hittem neki, bár azóta egyértelműen mindkettőnk fejében megfordult párszor, hogy mi lenne, ha...

-Nem jössz le? - megugrottam, észre se vettem, hogy idő közben Zayn elfoglalta a medencét. Egy matracon feküdve, jeges teát szorongatott a kezében és kíváncsian nézett fel rám. 

-De - biccentettem. Felkeltem, a szobámban átvettem az úszónadrágom és bármiféle pakolászás nélkül, úgy hagytam az ágyamat, mintha egy tornádó söpört volna rajta végig. Befordultam a konyhába, hogy kivegyem a hűtőből a nekem készített teát és egy kitalált dallamot dúdolva követtem Z-t. Elvettem egy másik matracot és igyekeztem úgy ráfeküdni a vízen, hogy semmiképp se essek vissza.