18.

2.2K 208 10

Borzasztóan fájt a fejem, a hátam, a hasam, a kezeim zsibbadtak, a torkom kapart; szóval minden bajom volt, mikor a klub mosdójának piszkos kövén ébredtem. Nyöszörögve dörzsöltem a szemeimet, amik tágra nyíltak amikor az ajtó kicsapódott és a hideg levegő bejárta a teret, rádöbbentve a kínos tényre, hogy meztelen vagyok. Felültem, amit egy nyögéssel kísértem és kezeimmel igyekeztem eltakarni magam.

-Joan?! - valamelyest megörültem, amikor az említett rosszallóan ingatta a fejét és a lábamhoz dobta a nadrágomat.

-Ti aztán nem vagytok semmik! - sóhajtotta. Nem értettem, hogy mit ért a többesszám alatt, de amikor oldalra pillantva megláttam a hasára fordult Zaynt, egy apró reménysugár gyulladt fel bennem. Talán ő többre emlékszik a tegnap estéről. Odavergődtem magam hozzá és a vállát kezdtem lökdösni.

-Zayn... - szólítottam elhaló hangon. A halántékomba minden harmadik másodpercben bele nyílalt a szúró fájdalom. -Ébredj... - motyogtam. A testem hirtelen nem akart nekem engedelmeskedni, rongybaba módjára dőltem rá a barátomra. -Gyerünk... - szuszogtam szorosan lehunyva a szemeimet.

-Srácok, takarítanom kell! - panaszkodott Joan. Burkoltan célzott rá, hogy húzzunk innen a francba. Mozdulatlanul kerestem meg a lábait a tekintetemmel.

-Meghalooook! - nyafogtam.

-De ne az én klubomban! - hitetlenül emelte feljebb a hangját, mire összerándult minden izmom az érkező fájdalombombától. Az utána következő, hosszú csend volt számomra a Mennyország. Majdnem visszazuhantam a kellemes tudatlanságba, azonban hirtelen jeges víz érte az arcom. A szemeim kipattantak és minden gondom ellenére, rögtön talpra ugrottam.

-Mi a szar?! - Zayn ideges hangja jelezte, hogy már ő is teljesen éber. Joan állt előttünk egy vödröt tartva a kezében.

-Törölközzetek meg, aztán gyertek ki a pulthoz. Még a végén tényleg meghaltok itt nekem - egy szó nélkül tettük, amit mondott. Felöltöztünk és zombik járásához hasonló mozdulatokkal botladoztunk ki a pulthoz. Joan ebben a pillanatban tett elénk két csésze gőzölgő kávét.
-Nagyon kiütöttétek magatokat, srácok.

-Nem emlékszem semmire! - szólt közbe Zayn, én pedig egyetértve bólogattam.

-Hát, lehet, hogy jobb is... - morogta, miközben a vállára csapta a most még tiszta törölgető rongyot.

-Nem! Mondd el, mi történt! - követeltem kétségbeesetten. Joan a pultra könyökölt és közelebb hajolt hozzánk, mintha nem mi lennénk az egyedüliek, itt ülnek.

-Nos, fél tizenegy fele eltűntetek, éjfélkor jelentetek meg újra, hat elhasznált óvszerrel a nyakatokban, valami szőke csajjal. Gyorsan leváltottátok, két másik lánnyal beültetek a VIP boxba és fizettetek, hogy táncoljanak nektek. Odaszóltam, hogy ez ebben a klubban így nem járja, erre te - itt rám mutatott - felugrottál az asztalra és ordibálva táncoltál. Vagyis csak akartál - felhúzta az orrát, tudtunkra adva, hogy vérig sértettük őt a viselkedésünkkel.

-Akkor én nem is voltam olyan gáz! - pislogott nagyokat Zayn, mire Joan kárörvendve felnevetett.

-Nézz fel a netre. Gázabb voltál, mint Louis. A kis szerelmes - végre őszintén elmosolyodott -egy percig örülhettem ennek, mert aztán felfogtam amit mondott.

-Bocs, mit mondtál? - torkot köszörülve álltam fel a magas, forgós székről.

-Amit hallottál. Végigvitted a telefonodat a boxokon és azt kiabáltad, hogy a képen látható fiú csak a tiéd. Aztán ki akartad tenni a kivetítőre, de a biztonságiak időben leállítottak. Egyébként, nagyon aranyos a srác! - kacsintott rám. Nem bírtam reagálni, halálra vált arccal vártam, hogy azt mondja, mindez nem történt meg tegnap este.

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!