88.

1.4K 130 32


Úgy néztem a felfelé futó szereplők nevét, mintha még mindig a filmkockákon tanakodnék. Mi történt igazából, miért halt meg a főszereplő és kivételesen miért a rossz győzött. Nem a szokásos "és aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak" történet volt, talán ezért fogott meg annyira, hogy még akkor is a képernyőt bámultam, amikor már egy olcsó terméket reklámoztak, elég megnyerő módon. 

Harry a combomra simította a kezét, kizökkentve az összevissza futkározó gondolataim közül. 

"Ennyire tetszett?" kérdezte mosolyogva. 

"Még fel kell fognom." bólogattam, majd a távirányítóért nyúltam, hogy egy másik csatornára kapcsoljak. 

"Kérdezhetek valamit?

-Miért ne kérdezhetnél? - ráncoltam össze a homlokom értetlenül. Halkan felsóhajtott, elgondolkodott, talán azon, hogy hogyan fejezze ki magát. Kikapcsoltam a tévét és minden figyelmemet neki szenteltem. 

"Hogy vagy?" jelelte végül. Ezzel csak még jobban összezavart engem. 

"Jól." válaszoltam. 

"Nem gondolkodtál azon, hogy... Hazamenjünk?" kérdezte félve. Határozottan megráztam a fejem.

-Nem - mondtam. 

"Tudod, hogy nem maradhatunk itt örökké." nézett rám komolyan. 

-Miért ne tehetnénk? - vontam fel a szemöldököm.

"Lou..." újabb sóhaj. "Én haza szeretnék menni."

-Nem érzed itt jól magad? - tártam szét a karjaimat. -Mindenünk megvan! 

"Aggódom érted." jelelte kétségbeesetten. 

-Harry, azt mondtad, hogy velem akarsz lenni. Még az utolsó pillanatban is megkérdeztem, hogy biztosan ne bánd meg. Nem értem, most miért...

"Azt hittem rájössz, hogy ez butaság!" kelt ki magából. "Otthagyni mindent és mindenkit, az egész életünket, szerinted helyesen cselekedtünk?"

-Igen - csaptam a térdeimre. 

"Hogy lehetsz ennyire önző?" ingatta a fejét csalódottan. 

-Önző? - hördültem fel. -Azért vagyok önző, mert foglalkozom magammal? Mert nem akarom rosszul érezni magam? Tényleg, Harry? 

"Már rég nem erről van szó. Azt mondtad, hogy változni akarsz. Nem értem, miért lenne megoldás az, hogy inkább elmenekülsz a problémák elől." felnyikkant, mikor talpra ugrottam és levertem az egyik üvegpoharat. 

-Mégis jöttél velem - vetettem felé gúnyosan. -És még most is itt vagy!

"Mert nem akartalak magadra hagyni!" védekezett. 

-Ja, igen. Most jön az a rész, hogy igazából te nem is érzed itt jól magad, hogy csak miattam jöttél el és már megbántál mindent! - hadonásztam, akár egy megtébolyodott. 

"De miért akadtál ki ennyire?" értetlenkedett, miközben felállt. 

-Mert rohadtul rosszul látod a dolgokat! Jól vagyok, jobban, mint bármikor máskor! Nem menekülök semmi elől, az nem én lennék - böktem a mellkasára. Idegesített, hogy ő a helyzethez képest nyugodt tudott maradni. 

"Tudod, mit gondolok?" grimaszolva rám mutatott. "Soha nem voltál még ennyire mélyen."

-Te felfogod egyáltalán, hogy miket beszélsz? - kérdeztem döbbenten. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!