44.

1.9K 167 19


Egy párnát igazítottam a hátam mögé és kicsit arrébb másztam, hogy Liam is le tudjon ülni a kanapéra. A feszültség tisztán érezhető volt a levegőben, mivel csupán annyit mondtunk Niallnek, hogy komoly dologról kell beszélnünk. Így lett az, hogy Harry az oldalamnak dőlve, figyelmesen pásztázta az arcokat, Liam mellettem az ujjait tördelte, Niall és Zayn pedig előttünk helyezkedtek el a fotelben. 

-Bökjétek már ki... - nyögte idegesen. Magam elé emeltem a kezeimet, én biztos nem fogok belekezdeni. Érdekes lenne tekintve, hogy ellenzem a dolgot. 

-Szóval... - mind Z-re kaptuk a tekintetünk, mikor egy nyöszörgés szerű hangot hallatott. 

-Most úgy érzem magam, mint mikor Louis majdnem elköltözött Angliába - biccentett a szőkeség. -Remélem, egyikőtök sem akar itt hagyni minket. 

-Nem, erről szó sincs - ráztam meg a fejem. -Valójában, nem tudom miért nem lehet egyszerűen csak elmondani - szavaimat hallva, Zayn széttárta a karjait. 

-Jó, oké. Felmerült bennünk az ötlet...

-Vagyis bennetek - vágtam közbe. Bosszankodva bólintott és torkát köszörülve folytatta.

-Mi lenne, ha bevennénk a bandába? - na, sikerült ledobni a bombát. Brávó. Niall reakciója megfizethetetlen. Elkerekedett szemekkel dőlt előrébb, lehet, hogy sokkba esett. 

-Hogy mi? - kérdezett vissza meghökkenve. 

-Nagyon jó hangod van, és még gitározni is tudsz - magyarázta Liam, és mikor Harry megfogta a kezem és az ujjaimmal kezdett szórakozni már tudtam, ő elvesztette a fonalat. Talán Liamnek is elénk kellett volna ülnie, hiszen én amúgy sem szólalok meg. Csendes megfigyelő vagyok és a jelenlétemmel próbálom a tudtukra hozni, hogy ez rossz ötlet.

-Huh... Ez most... Hirtelen jött... - vakarta a tarkóját zavartan Niall és segítségkérően fordult Zayn felé. -Most jött ki az albumotok és...

-Pont ezért. A következő munkálatai hónapokon belül elkezdődnek, abban már te is részt vehetnél - bólogatott.

-Srácok, ez hatalmas megtiszteltetés! - kiáltott fel boldogan. Itt jött az én részem; a felháborodás.

-Hogy lehetsz ennyire önző?! - horkantam fel hitetlenül, magamra vonva a figyelmüket. 

-Bocsánat, de miért lennék önző? - értetlenkedett Niall. Hosszasan felsóhajtottam és megelégelve, hogy Harry már majdnem eltörte az ujjaimat, óvóan megfogtam a kezét.

-Azért voltál magántanuló, hogy vigyázhass Harryre. Most mi lenne másképp? Miért mondanál igent egy ajánlatra, ami csak távolságot szülne köztetek? - vezettem rá a lényegre, kissé vehemensebben, mint szerettem volna, de már mindegy. 

-Te miért tartanád vele a kapcsolatot, ha a munka csak távolságot szülne köztetek? - kérdezett vissza nyersen. 

-Két eltérő indokot akarsz egyre vezetni? Nem fog összejönni - sziszegtem. 

-Már miért lenne eltérő? Azzal, hogy összejöttetek, átvállaltad a felügyeletének nagy részét.

-Szerintem ez... - próbálkozott Zayn közbeszólni, de a makacs természetem most sem engedett csak úgy hátradőlni. 

-Úgy beszélsz róla, mint egy állatról! Mintha minden percben rá kéne nézni, hátha bepiszkított! Eddig is így csináltad? Pórázt is kötöttél rá? - emeltem feljebb a hangom, mire Niall felpattant és csupán azért nem esett nekem, mert Z átfogta a csuklóját, ezzel egy helyben tartotta.

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!