8.

2.8K 257 6

Halk, fájdalmas nyögések ébresztettek tíz órakor. Hunyorogva néztem a szenvedő barátomra, aki a fejét a párnába fúrta és kezét a hasára szorította. Másnapos.

-Nem tudnál egy kicsit halkabban szenvedni? - kérdeztem rekedten, mire felmutatta a középső ujját és valamit morgott, de a hangja annyira eltompult az ágyneműtől, hogy egy kukkot sem értettem belőle. Elfordultam tőle és próbáltam vissza aludni, mert még túl korainak gondoltam az ébredést, hiszen ha bulizunk, általában másnap délután egyig fel se kelünk. -Akkor gondolom nem megyünk ma Joanhoz.

-Te hülye vagy.. - motyogta. Halkan felnevettem és visszafordultam felé. Nyúzott arccal, összeragadt szemhéjakkal igyekezett rám nézni.

-Mennyire durvultál be tegnap? - mosolyogtam.

-Hát, miután lepasszoltad a vöröskét, átjött hozzánk, szóval... - elgondolkodott, gondolom a múlt esti meneteket számolta magában. -Tényleg, mi ütött beléd?

-Nem tudom. Valahogy jobban éreztem magam a pia társaságában, mint egy nővel - köszörültem torkot zavartan. Nem akartam elmondani az igazat, hogy fogalmam sincs miért nem fektettem meg a csajt.

-Fura vagy - sóhajtotta, aztán kihúzta a párnája alól a telefonját és nem kívánt tovább beszélgetni velem. Legalábbis ezt hittem, de két perc múlva röhögve mutatta felém a készüléket.

-Mi a szar?! - könyökömre támaszkodva néztem meg közelebbről a videót, amin Liam éppen két vodkás üveggel a kezében táncolt (vagyis próbált) és az előtte térdelő lányra nevetett, legalábbis remélem, hogy azt csinálta.

-Kíváncsi vagyok emlékszik-e rá.. - mondta fojtott hangon. Felkelt, lerúgta magáról a lábaira tekeredett takarót és a füléhez nyomta a telefonját, gondolom, hogy felhívja Liamet és kérdőre vonja a tegnap estéért. Miután kiment, még próbáltam visszatérni az álmok világába, de két perc múlva már én is a telefonomon lógtam. Végigpörgettem a képeket a buliról, aztán nem kínoztam magam tovább, megnéztem az új üzeneteimet.

Mit csináltál te fent olyan későn? -Harry 8:15

Értem, péntek volt... -Harry 9:00

Jót buliztál? -Harry 9:05

Küldj képet!:D -Harry 9:06

Bocsi.... Nem akartam pofátlan lenni. Azt mondják vicces képek születnek a bulikban. Nem kell küldened... -Harry 9:45

Bocsiiiii!!:(( -Harry 9:46

Jót szórakozva rajta nyomtam a hátam mögé egy párnát és felülve helyezkedtem el kényelmesen.

Tudod, olyan profiról, mint én, nem készülnek kínos fotók;) -Én

Wow, felkeltél:O -Harry

*Felkeltettek:( -Én

Oh. A barátnőd? -Harry

Összeráncoltam a homlokom, miközben egymás után többször is elolvastam a kérdését, és csak sokadjára esett le, hogy valószínűleg azt hiszi, a barátnőm nem hagy sokáig aludni.

Nem. Zayn kötelességének érzi, hogy tudassa velem a másnaposságát -Én

Zayn?? -Harry

Tudod, a retardált fóka :DDD -Én

:"DD -Harry

-Louis, told le a segged, kész a kaja! - ordította Zayn.

-Mi van, már nem fáj a fejed? - kérdeztem lefutva a lépcsőn, rögtön lecsapva az asztalra tett omlettre.

-Hat a gyógyszer - vont vállat, majd leült mellém.

---

A kerti padra ültem és az ölembe húztam a füzetből kitépett lapot és egy fekete ceruzát.

-Narancslé - lépett ki az elhúzhatós üvegajtón Edward, kezében két pohár friss itallal, amiket a faasztalra tett és leült mellém. -Nincs ötleted?

-De van. Csak nem tudom, hogyan írjam le - adtam neki is egy lapot. Velem ellentétben, ő rögtön körmölni kezdett és szinte magam előtt láttam a fejéből kipattanó ötletbuborékokat.

Majdnem minden szombaton összeülünk, hogy dalokat írjunk. Néha mind Zaynnék házába megyünk, de leginkább párosával szoktunk ötletelni, aztán kikérjük a többiek véleményét az alkotásunkról. Még múlthéten lebeszéltem Edwarddal, hogy délutánra átcuccolok hozzá és addig nem megyek el, ameddig nem hozunk össze valami értékelhető dalszöveget. Eddig minden dalunk a bulizásról és az élet nehézségeiről szólt, korunkbeli szemmel. Dőltek belőlem a sorok úgy, mint például most Edwardból. Kipattant egy kósza ötlet a fejemből.

-Ed! - a srác rám kapta kérdő tekintetét. -Mi lenne, ha kivételes alkalommal komoly érzelmekről írnánk? - kérdeztem.

-Nem hinném, hogy ez jó ötlet. Megbeszéltük, hogy nem elemezzük ki a csajokat - láttam rajta, hogy komolyan átgondolta a válaszát, tehát nem csak rávágta, amiben megegyeztünk, hanem elképzelte, hogy mi lenne, ha.

-Igazad van - bólintottam, aztán felálltam és inkább leültem a fűbe törökülésben. Úgy döntöttem, hogy már csak azért is dalba írom a gondolataimat és majd maximum azt mondom, hogy semmire nem jutottam. Edward láthatóan jobban belelendült a dologba, így nem is zavartam őt, sőt. Szabad utat engedve a feltörni akaró szavaknak, teleírtam a papírt és néhány áthúzással ugyan, de elkészült egy teljesen új dal.
Ami talán sosem lesz nyilvánosságra hozva.
Nem lesz hozzá dallam, csak a fejemben és senki nem fogja hallani a sorokat, amik a kusza érzelmeimet írják le.

-Szerinted ez jó így? - vont vissza a valóságba Edward kérdő hangja. Felültem mellé és gondosan összegyűrve a saját lapom, a zsebembe gyömöszöltem feltűnés nélkül.

-A végére kell szerintem a csattanó - mondtam, elvéve tőle a ceruzát. Leírtam a lap másik felére, hogy én miképp gondolom jobbnak ezt a szerzeményt. A közelgő nyárról szólt, a szabadidőről, ami a nyakunkba szakad és a tengerparti nyaralásokról a barátokkal.

-Király, akkor ezt megmutatjuk Darrennek - mosolyodott el izgatottan, majd a papír aljára biggyesztette a nevünket.

-Kérdezhetek valamit? - szólaltam meg gondolkodás nélkül. Biztosan magamra akarom terelni a gyanút? Furcsán fog kijönni ez az egész..

-Persze - mondta oda se figyelve rám. A gitárt magához húzta és a kis tudását bevetve pengette a szálakat. -Lökjed!

-Neked nagyon sok kapcsolatod van... - kezdtem, felszívva magam egy jó nagy adag levegővel. -Mit szólsz a süketekhez? - szorosan lehunytam a szemeimet és vártam, hogy kiröhögjön; mégis mi szükségem lenne egy süketre. Azonban, amikor megállt a zenéléssel és látványosan elgondolkozott rájöttem, hogy felesleges volt a félelmem. Ő Edward, háttér nélkül is ott segít, ahol tud.

-Egy embert ismerek, aki nem hall. De ő Kanadában él - nézett rám sajnálkozva.

-Ó, az nem baj! Meg tudnád adni az e-mail címét? - kérdeztem izgatottan.

Edward készségesen leírta nekem Martina elérhetőségét, és ettől olyan boldog és izgatott lettem, hogy a létező összes problémámat egy csapásra elfelejtettem.

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!