75.

1.9K 139 19


A folyamatosan ismétlődő, dübörgő dobszólóra ráztam a fejem, persze óvatosan, nehogy kilöttyenjen az italom. Az katasztrófa lenne tekintve, hogy minden cseppjéért ölni tudnék -főleg, hogy már vagy hat poharat széttrancsíroztam, vagy ráléptem, vagy a homlokomon nyomtam szét (mert miért ne), miután kiittam a tartalmát. Szerintem én voltam az egyetlen, aki minden feleshez új műanyagpoharat vett el, de nem igazán izgatott a dolog. Hiszen én fizettem ki! 

-Hé, Tommo! Nagyon állat ez a buli! - oldalazott felém Zayn. Az este folyamán most ölelt meg huszadjára, bár nem számoltam. Csak az első ötöt. Akkor még viccesnek tűnt, most már inkább idegesítő, de nem szólok, mert egyrészt szülinapja van, másrészt már pont olyan részeg, mint én. 

-Mire számítottál? Én szerveztem! - kacsintottam nagyképűen. Megforgatta a szemeit, majd inkább Andrewra figyelt, aki csak most jutott el az ünnepeltig. A ház megtelt, szerencsére mindenki itt volt, akit meghívtam. Bár van egy olyan sejtésem, hogy néhányan csak azért jöttek el, mert mi vagyunk a One Direction.

-Legyen tánc! - ordította Niall, eddig fel sem tűnt, hogy ő is itt van. Pedig gondolhattam volna, hogy Zayn sarkában lesz, alig talál itt ismerőst rajtunk kívül. 

-Inkább vodka! - kommenteltem a felszólalását. Összeszűkített szemekkel meredt rám, azt hiszem, próbált rájönni, hogy ki is vagyok valójában. Egyszóval, már ő is kifejezetten jól érezte magát. 

-Tánc és vodka! - tárta szét a karjait. Egyetértően bólintottam és a pultnak dőltem. Nem szándékoztam elhagyni a konyhát, én itt élveztem a bulit, míg a tömeg nagy része a nappaliban szórakozott. Az indokom nem más volt, mint Harry. A zenét nem élvezhette úgy, ahogy mi, ebből kifolyólag pedig táncra sem invitálhattam, de a különböző felirattal és alkoholszázalékkal megáldott üvegekkel egész jól kijött. A pulton ült, kezében a kisajátított vodkás üveggel, aminek a felét már megittuk. 

-Basszus, ez a kedvenc számom! - kiáltott fel Zayn, csillogó, ugyanakkor eltompult szemeit rám emelte és spiccesen vigyorgott. 

-Zaynie, neked minden dal a kedvenc számod - veregettem meg a vállát, amit aztán kirántott a kezem alól és elkapva Niallt rohant a nappali felé. Képzelem, így milyen mozgást nyomnak majd le. Legalább senkit sem érdekel, vannak itt olyanok, akik már alsóbb szintre kerültek, mint mi. 

Miután csak páran környékezték meg a konyhát, a csípőmet a zene ritmusára ringatva álltam vissza Harry lábai közé. Tenyereimet a térdeire helyeztem és ámulattal figyeltem, ahogy nagyot kortyolt az italból. 

-Tudod, nagyon imádlak - mondtam szórakozottan. Szélesen elvigyorodott és a nyakam köré fonta a karjait vigyázva a hüvelyk és mutatóujja közé zárt üveg nyakára. Kihívón vonta fel a szemöldökét, miközben közelebb hajolt hozzám. Éreztem a leheletébe keveredett alkoholt, ami plusz löketet adott ahhoz, hogy megízleljem az ajkait. Lehunytam a szemeimet és átengedtem magam a bizsergésnek, ami a gerincem vonalán futott végig, mikor nyelvem találkozott az övével. 

-Dúl a láv - vihogott mögöttem egy fiú, a nevét elfelejtettem. Biztosan tudnám, ha jobban szemügyre venném és nem csak hang alapján találgatnék , de jelen pillanatban képtelen vagyok elszakadni a csábító ajkaktól, amik úgy hatnak rám, mint a drog. Belemarkoltam Harry derekába és még közelebb vontam magamhoz, bár már így is teljesen hozzám simult. A domináns szerepért harcoltunk, a múltkori, tűzforró együttlétünk után Harry előszeretettel nyomja le a nyelvét a torkomon, átvéve a vezetést. Benyúltam a pólója alá és ráharaptam a szájára, mire kifutott belőle a levegő, egy kis előnyt hagyva nekem. Leengedte a vállait, ellazult és követett engem, ezért győztesen előre vezettem a tenyerem, megbizonyosodva róla, hogy ő is ugyanolyan állapotba került, mint én. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!