92.

1.6K 130 16


Türelmetlenül toporzékoltam, mint egy kisgyerek és felbosszantott, hogy Harry nem vesz rólam tudomást. Néha, a szeme sarkából rám pillantott, de továbbra is nyugodtan válogatott a polcokon lévő dobozok között. Majd, mikor a gyümölcsösnél jártunk, szándékosan húzta az időt azzal, hogy az almákat vizsgálgatta, mintha nem lenne mindegyik ugyanolyan ízű. Fújtatva hajítottam a kosárba a zacskót, miután végre odaadta nekem és úgy tűnik, nála ekkor telt be a pohár. Arra számítottam, hogy majd leszid és elmond mindennek, de ehelyett a felindultság egy röpke másodperc alatt eltűnt az arcáról és cinkos mosolyra húzva az ajkait mért végig. 

"Mit fogsz csinálni, ha majd együtt élünk? Én biztos, hogy egyedül nem megyek el bevásárolni." jelelte határozottan. Szükségem volt egy kis időre, hogy felfogjam a szavait, és mikor ez megtörtént, a mondandója másik részét figyelmen kívül hagyva léptem hozzá közelebb. 

-Bevállalom - bólogattam és fél karommal átöleltem a derekát. -Bárcsak már ott tartanánk!

"Ne siettesd az időt." ingatta a fejét vigyorogva. "A végén arra ébredsz, hogy löttyedt a feneked és mindenféle ránctalanítót használsz, mert folyton sérül az egód.

-Most lelomboztál - biggyesztettem le az ajkaimat. 

"Bocsi, cica." végigsimított az arcomon és röviden megcsókolt. 

Ameddig ő folytatta a lényeges dolgok válogatását, én eljátszadoztam a gondolattal, hogy milyen lenne, ha együtt élnénk. Valószínűleg nem lenne időm a néhai idióta képzeteimmel foglalkozni. 

Bármennyire szerettük volna az egész napot együtt tölteni és kiélvezni, hogy Ms. Cox ma engedékenyebb volt tekintve, hogy előbb lett vége az óráknak Harry sulijában és holnap se lesz tanítás, nekem még be kell mennem délután a stúdióba, este pedig Liamékhez vagyunk hivatalosak vacsorára. 

Mrs. Payne invitált meg minket magukhoz a hálaadás alkalmával, az indoka csupán annyi volt, hogy nem szeretné, ha Zayn és én egyedül töltenénk ezt az ünnepet. Szóval nem mondhattunk rá nemet -és nem is akartunk, elvégre ki lenne annyira hülye, hogy kihagyja a szórakoztató, de annál kínosabb történetek áradatát Liamről? Éhezünk a srác cukkolására. 

"Jó lenne, ha nem rendelnétek kaját, hanem felhasználnátok amiket most vettünk." nézett rám Harry komolyan, mikor már az autóban ültünk. 

-Baby, nem látod rajtunk, hogy igyekszünk? - kérdeztem hitetlenkedve, mire a szemét forgatta. Biztos vagyok benne, hogy otthon az orrom alá nyomja az összes kajálda szórólapját.  

Ha mégsem jön össze az éneklés, esküszöm, hogy jósnak megyek. Kitartóan álltam Harry hosszadalmas beszédét a gyors kajákról és közben azon gondolkodtam, hogy az elém tett szórólapok közül holnap melyik étteremből rendeljek valami finomságot. 

-Oké, értettem - intettem felé, de megállás nélkül folytatta a monológját. -Harryyyy - nyüszítettem elkínzottan, majd hirtelen a combja alá nyúltam és felemeltem, mire azonnal a nyakamba kapaszkodott és meglepődve nyikkant fel. A pultra ültettem és körbefogtam a derekát.
-Ugye nem azt akartad mondani, hogy kövér vagyok? - vontam fel a szemöldököm. 

"Nem. Csak azt, hogy feleslegesen vásároltunk be, ha nem használtok fel semmit." magyarázta. 

-Aha... - szűkítettem össze a szemeimet. 

"Ne nézz így." szólt rám sértődötten. 

Kuncogva közelebb hajoltam hozzá és egy csókot csentem tőle, miközben a pólója alá nyúltam és végigsimítottam forró bőrén. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!